Képzőművészet

A művész neve nem csupán a világ legrövidebb diplomavédéséről (2003) lehet ismert, hanem arról a többször bemutatott videójáról is, melyben egy erdőben sétáló kopasz fiatalember olyannyira leüvölti a magyar zászlót, hogy az elsápad (monokrómmá válik) félelmében.

Az életkora alapján még fiatal művésznek tekinthető Szalay rendkívül izgalmas és sokrétű életművel büszkélkedhet, amely alapjaiban változtatja meg a szobrászattal kapcsolatos általános elképzeléseket - még ha ezen a területen nincs is egyedül.

Legfőképpen talán nyitott és levegős, kozmopolita, européer hangulatával hat a látogatóra ez a kibővített plakátkiállítás, amiben kétségkívül szerepe van a rendezőnek, Bakos Katalinnak is, még inkább azonban a főszereplőknek.

Független, alulról szerveződik, és az állam sem kell hozzá: a kolozsvári Ecsetgyárban így működik együtt számtalan progresszív képzőművész és előadó-művészeti szervezet.

Bezárás fenyegeti az Artpoolt, így „amíg lehet” alapon szerveztek egy nyílt napot, amely betekintést engedett az archívum működésébe, kincsei közé. Pincétől a padlásig jártunk, volt „Happening a kriptában” és megjelent Galántai György is.

A kiállítás fiatalos címe az 1955-ben alapított Derkovits Gyula képzőművészeti és az 1991 óta létező Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjasok kiállítására utal. Nem közös kiállításról van szó, hanem bővítésről, hiszen az 1982 óta évente bemutatott, szlengesen csak derkónak nevezett ösztöndíj 26 alkotójának seregszemléje élesen elkülönül a fotósok szekciójától.

A Barcsay-díjas művész legújabb képeit a szarvassá vált fiúk balladája ihlette. És a láthatósági mellény.

Pöttyös, rózsás, feliratos Orbán Viktort vegyenek! Nagy Kriszta Tereskova ezúttal botrányoktól mentes, de figyelemre méltó kiállítása csütörtökön nyílt, ott voltunk a megnyitón.

Úgy tűnik, 2014-ben kénytelen bezárni Közép-Európa legnagyobb, külföldön is nagyra tartott alternatív művészeti gyűjteménye, az 1979 óta működő Artpool Művészetkutató Központ. Az aláírt szerződés ellenére az Emmi január óta egy fillérnyi támogatást sem utalt át. Ezzel a magyar kortárs művészeti élet újabb fontos szereplője tűnik el a nyilvánosság elől.

A Vasarely Múzeumban látható kiállítás mintha a 2010-ben ugyanitt megrendezett Kép/Vers - vizuális és konkrét költészet című kiállítás pandanja volna. Szemben az akkori tárlattal, amely a képpé váló szövegre, szóra vagy betűhalmazra fókuszált, itt a kurátorok (Maurer Dóra és Nemes Judith) szándéka szerint a két elem, "az önmagában megálló szöveg és az önérvényű kép" egyenrangúságára és dialógusára helyeződik a hangsúly.

Rendező, képzőművész, díszlet- és jelmeztervező, időkutató. Az idén harmincéves Természetes Vészek Kollektíva a Katonában mutatta be A borbélyt, a Jurányiban pedig az eldorado.com című installációs színházat.

Makovecz Imre életművének minden eddiginél szélesebb körű bemutatásával nyílt meg a felújított-átépített Pesti Vigadó és annak új, 5-6. emeleti kiállítótere. Jogos és méltó, hogy a Magyar Művészeti Akadémia azt az alkotót mutassa meg elsőként pompázatos otthonában, aki a szervezetet megalapította, tagjait összegyűjtötte, szellemiségét meghatározta, és húsz éven át a saját irodájául is szolgáló épületben dédelgette, rengeteg energiát fordítva arra, hogy ez a kezdetben néhány tucat értelmiségiből álló kör igazi kulturális műhely lehessen.

Mindjárt az elején zavarba ejti a nézőt Navid Nuur kiállítása: a Trafó terét aranyfalként szeparáló, enyhén zizegő fólia hatására a szemközti falon lévő két monokróm festmény már eleve csak visszafelé tűnik föl.

A szeptember végén bemutatott Ekler Dezső-életműtárlatot az egri Kepes Vizuális Központ az év legfontosabb építészeti kiállításaként hirdette, és bőségesen körülvette kísérő rendezvényekkel, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, tárlatvezetésekkel. Helyes, kapják el a gyerekek a formaalkotás szabadságának mámorát, lássák, miből mit, hogyan és mire!