Képzőművészet

Az absztrakció azzal kecsegtette a 20. századi avantgárd kultúra művészeit, hogy festményeik az univerzalizmus szellemének megfelelően mindenhol egyformán érthetők lesznek.

Az elsősorban Modiglianiban és Picassóban utazó magyar származású festményhamisító történetének jártunk utána karácsonyi számunkban. Jeff Taylor amerikai történész segítségével kiderítettük, hogy Elmyr de Horynak nemcsak a képei, de a ma ismert életrajza is jórészt hamis.

A legtöbb pszichológus vesszőparipája, hogy problémáink többsége gyermekkorunkban gyökerezik.

A hellenisztikus Egyiptom hitvilágát idéző, Ká és Bá című új verseskötete „El Kazovszkij emlékműve”, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán rendhagyó tárlatvezetésen mutatott be. A több évtizedes barátság és alkotói kapcsolat, ami a festővel összefűzte, „nem szakadt meg a halálával, mindmáig tart, ha másként is, mint életében”.

Becslések szerint az éves műtárgyforgalom 10–30 százaléka hamis képek eladásából jön össze. A hamisítás önmagában nem bűntény, a csalás pedig ritkán bizonyítható.

A Deák Erika Galéria most két másik magángalériával együtt mutatja be a régió nőművészeit. A tulajdonost a múzeumok és az állam szerepéről, a műgyűjtői kör hiányáról és a menekültek javára tartott árverésről is kérdeztük.

Baán László világhódító útra indult igazi remekművekkel, de úgy tűnik, a párt kéréseit is figyelembe kell vennie.

Nem lett a Magyar Művészeti Akadémia magángalériája, és képtelen megvalósítani Fekete György vízióit, de a saját szerepét sem találta meg az egykor a kortárs magyar képzőművészet legfontosabb kiállítóhelyeként ismert intézmény.

Paradicsomba épített kenyér, hogy ne morzsázzunk a billentyűzetbe, meggymagos nyalóka, ami az elfogyasztása után faültetésre is jó. Marti Guixé ezekkel a vidám megoldásokkal lett a világ egyik legnépszerűbb fooddizájnere. A budapesti Design Héten alkotásai szerepeltek az Iparművészeti Múzeumban berendezett Tapas című spanyol tárlaton, ő maga előadást tartott a MOME diákjainak, nekünk pedig adott egy interjút.

Piszkos titkokat ne várjunk, de a kiállítások személyessége és a sokféle alkotó életének és művének összekapcsolódása jó ötletnek mutatja a művészcsaládokat bemutató sorozatot.

A legnagyobb – és a magyar művészettörténet-írás szempontjából megkerülhetetlen – anyaggal rendelkező műgyűjtő, Antal Péter, a debreceni Modem és a Déri Múzeum az elmúlt hónapokban borús-felhős hírekben angazsálódtak.