magyarnarancs.hu: Az Anderson olyan kicsit, mint egy inkubátorház: igyekeztek a művészeti élet, a civil szféra és az oktatás szereplőit összehozni, és teret adni a különböző vállalkozásaiknak.
| ||
Kiss Ágnes: Igen, talán kicsit szokatlan, hogy egy művészeti galéria ennyi mindennel foglalkozik, de külföldön ez már egy bevett intézményi forma. Azt látom, hogy itthon az utóbbi pár évben nagy lendületet vett a múzeumpedagógia, de ehhez hasonló hely még nem igazán jött létre Magyarországon, szóval mondhatjuk, hogy ez egy hiánypótló kezdeményezés. Olyan helyet szerettem volna létrehozni, ahova a szülők jó szívvel elengedik a gyerekeket, ahol értelmes időtöltés zajlik, és kapnak is valamit. A fő célkitűzésünk az, hogy a kreativitást fejlesszük. Egy átlagos rajzóra erre egész egyszerűen nem alkalmas. Nagy problémának látom, hogy a gyerekeket már egész fiatal koruktól fogva beskatulyázzák, és hamar megállapítják róluk, hogy jók-e a kreatív tárgyakból vagy sem. Szerintem nincs is elég idejük, illetve nem kapnak elegendő inspirációt ahhoz, hogy megtapasztalják azt, hogy hogyan lehet valamit létrehozni.
Nálunk az összes foglalkozás ürügy arra, hogy bevonjuk őket egy alkotói folyamatba. Mindegy, hogy fotós, animációs vagy papíralapú foglalkozással kínáljuk meg őket, mindegyiknek az a lényege, hogy projektalapú ismereteket adunk át. Ez pedig szinte teljes mértékben hiányzik a közoktatásból. Mi azt hangsúlyozzuk, hogy előképzettség nélkül is lehet ügyes és kreatív egy gyerek, aki képes a semmiből valamit létrehozni. Azt gondolom, hogy ha ezt a tanulásmódszertant, amit mi kínálunk, más területeken is alkalmaznák, akkor sokkal eredményesebben zajlanának a tanulási folyamatok.
magyarnarancs.hu: A foglalkozásaitok attól különlegesek, hogy művészekkel dolgoztok együtt?
KÁ: Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek értsék a művészetet, ezért találtam ki azt, hogy valós alkotókat vonjak be a művészeti foglalkozásainkba. Ezzel egyébként nem titkolt szándékom, hogy munkát adjak azoknak a művészeknek, akik két projekt között vannak, és épp inspirációt keresnek a folytatáshoz. Sokszor hallom alkotóktól, hogy szeretnének tanítani is, mert szükségük van a visszacsatolásra, arra, hogy hasznosnak érezzék magukat. Szerintem egy aktív művész nagyon is alkalmas arra, hogy kreatív módszerekkel ismertesse meg a laikus közönséget. Egyébként nem feltétlenül arról van szó, hogy képzőművészeket szeretnénk kinevelni, sőt sokkal inkább olyan fajta nyitottságot és kreativitást szeretnék átadni, amelyet később a fiatalok kamatoztatni tudnak a munkaerőpiac különböző területein.
magyarnarancs.hu: Pontosan mit kínálnak a galéria által foglalkoztatott alkotók?
KÁ: Csáki László és Pálfi Szabolcs filmes alkotópáros egy rövidfilmmel foglalkozó kurzust tartott, ahol gimnazisták szupernyolcas technikával háromperces filmeket készítettek. Ezenkívül tartottak egy rövid filmtörténeti bevezetőt, illetve különböző filmes trükköket mutattak meg. Azáltal pedig, hogy hagyományos nyersanyaggal kellett dolgozniuk, egyfajta tudatosságot is tanultak a fiatalok, hiszen gondosan meg kell tervezni, hogy hogyan szerkesztik meg azt a bizonyos három percet.
De vannak kisebbeknek szóló foglalkozások is, Kormos Mercédesz, aki inkább tanár, mint művész kifejlesztett egy képzőművészeti társasjátékot Furagura címmel. Ennek lényege, hogy egy hosszú papírcsíkon különböző nonfiguratív elemek vannak, melynek segítségével kezdenek el rajzolni a gyerekek, majd a végén egy hosszú alkotás kerekedik ki, amit csoportosan lehet létrehozni, tehát lényegében több ember dolgozik egyetlen rajzon. Ez csapatépítésnek is jó, hiszen egész osztályok járnak hozzánk, a rajzok mellé történeteket mesélnek, ennek során pedig teljesen új oldalukról tudják egymást megismerni. Ezenkívül nemcsak iskolásoknak tartunk foglalkozást, hanem itt élő külföldi fiataloknak is. Egy kanadai festőlány tart művészeti órákat angol nyelven, amely inkább csak amolyan ismerkedős időtöltés. De velünk dolgozik még Kun Fruzsina, akinek jelenleg van nálunk egy kiállítása is mesekönyv-illusztrációkból.
| ||
magyarnarancs.hu: Említetted, hogy nem képzőművészeket szeretnétek kinevelni – de azért foglalkoztok tehetséggondozással is.
KÁ: Igen, együttműködésben vagyunk a Messzehangzó Tehetségek Alapítvánnyal, amely kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekek reál-, illetve művészeti oktatását támogatja. Kéthetente nálunk tartják a művészeti előkészítő óráikat olyan diákoknak, akik művészi pályára szeretnének menni. Az egyik 14 éves lányt most fel is vették a Kisképzőbe.
magyarnarancs.hu: A művészeten és a készségfejlesztésen túl az önismereti kurzusok is a profilotok részét képezik. Ezt miért tartod fontosnak?
KÁ: Nagyon hamar kiderül, hogy az alkotói tevékenység egyben erős önreflexió is, ezért nem volt kérdés, hogy ilyen jellegű foglalkozásoknak is helyet adjunk. Természetesen elsősorban itt is a gyerekekre koncentrálunk, hiszen azt látom például, hogy alapvető probléma a gyermek-szülő kapcsolatokban az, hogy nem kommunikálnak, nem mesélik el, mi volt az iskolában és így tovább. Itt mi olyan légkört szeretnénk biztosítani az önismereti kurzusok keretein belül, ahol a gyerekek és kamaszok megtanulják kezelni a különböző konfliktusokat. Kicsit olyan ez, mintha pszichodrámaórát tartanánk. Lényegében az a célunk, hogy tehermentesítsük a mindennapi helyzeteket, s motivációt adjunk a fiataloknak a tanuláshoz és a problémák megoldásához. Nekem az a tapasztalatom, hogy állásinterjúkon olyan fiatalokat keresnek, akik szeretnek kezdeményezni, és van valami az életükben, amiért igazán lelkesednek. Én a gyerekeknek egy olyan helyet szeretnék teremteni, ahol ezt az érzést is megkapják.
