„Egész osztályok járnak hozzánk”

A gyerekek és a művészek is sokat profitálnak abból, ha együtt hoznak létre valamit. A budapesti Anderson Art Lab vezetőjével beszéltünk.

magyarnarancs.hu: Az Anderson olyan kicsit, mint egy inkubátorház: igyekeztek a művészeti élet, a civil szféra és az oktatás szereplőit összehozni, és teret adni a különböző vállalkozásaiknak.

false

Kiss Ágnes: Igen, talán kicsit szokatlan, hogy egy művészeti galéria ennyi mindennel foglalkozik, de külföldön ez már egy bevett intézményi forma. Azt látom, hogy itthon az utóbbi pár évben nagy lendületet vett a múzeumpedagógia, de ehhez hasonló hely még nem igazán jött létre Magyarországon, szóval mondhatjuk, hogy ez egy hiánypótló kezdeményezés. Olyan helyet szerettem volna létrehozni, ahova a szülők jó szívvel elengedik a gyerekeket, ahol értelmes időtöltés zajlik, és kapnak is valamit. A fő célkitűzésünk az, hogy a kreativitást fejlesszük. Egy átlagos rajzóra erre egész egyszerűen nem alkalmas. Nagy problémának látom, hogy a gyerekeket már egész fiatal koruktól fogva beskatulyázzák, és hamar megállapítják róluk, hogy jók-e a kreatív tárgyakból vagy sem. Szerintem nincs is elég idejük, illetve nem kapnak elegendő inspirációt ahhoz, hogy megtapasztalják azt, hogy hogyan lehet valamit létrehozni.

Nálunk az összes foglalkozás ürügy arra, hogy bevonjuk őket egy alkotói folyamatba. Mindegy, hogy fotós, animációs vagy papíralapú foglalkozással kínáljuk meg őket, mindegyiknek az a lényege, hogy projektalapú ismereteket adunk át. Ez pedig szinte teljes mértékben hiányzik a közoktatásból. Mi azt hangsúlyozzuk, hogy előképzettség nélkül is lehet ügyes és kreatív egy gyerek, aki képes a semmiből valamit létrehozni. Azt gondolom, hogy ha ezt a tanulásmódszertant, amit mi kínálunk, más területeken is alkalmaznák, akkor sokkal eredményesebben zajlanának a tanulási folyamatok.

magyarnarancs.hu: A foglalkozásaitok attól különlegesek, hogy művészekkel dolgoztok együtt?

KÁ: Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek értsék a művészetet, ezért találtam ki azt, hogy valós alkotókat vonjak be a művészeti foglalkozásainkba. Ezzel egyébként nem titkolt szándékom, hogy munkát adjak azoknak a művészeknek, akik két projekt között vannak, és épp inspirációt keresnek a folytatáshoz. Sokszor hallom alkotóktól, hogy szeretnének tanítani is, mert szükségük van a visszacsatolásra, arra, hogy hasznosnak érezzék magukat. Szerintem egy aktív művész nagyon is alkalmas arra, hogy kreatív módszerekkel ismertesse meg a laikus közönséget. Egyébként nem feltétlenül arról van szó, hogy képzőművészeket szeretnénk kinevelni, sőt sokkal inkább olyan fajta nyitottságot és kreativitást szeretnék átadni, amelyet később a fiatalok kamatoztatni tudnak a munkaerőpiac különböző területein.

magyarnarancs.hu: Pontosan mit kínálnak a galéria által foglalkoztatott alkotók?

KÁ: Csáki László és Pálfi Szabolcs filmes alkotópáros egy rövidfilmmel foglalkozó kurzust tartott, ahol gimnazisták szupernyolcas technikával háromperces filmeket készítettek. Ezenkívül tartottak egy rövid filmtörténeti bevezetőt, illetve különböző filmes trükköket mutattak meg. Azáltal pedig, hogy hagyományos nyersanyaggal kellett dolgozniuk, egyfajta tudatosságot is tanultak a fiatalok, hiszen gondosan meg kell tervezni, hogy hogyan szerkesztik meg azt a bizonyos három percet.

De vannak kisebbeknek szóló foglalkozások is, Kormos Mercédesz, aki inkább tanár, mint művész kifejlesztett egy képzőművészeti társasjátékot Furagura címmel. Ennek lényege, hogy egy hosszú papírcsíkon különböző nonfiguratív elemek vannak, melynek segítségével kezdenek el rajzolni a gyerekek, majd a végén egy hosszú alkotás kerekedik ki, amit csoportosan lehet létrehozni, tehát lényegében több ember dolgozik egyetlen rajzon. Ez csapatépítésnek is jó, hiszen egész osztályok járnak hozzánk, a rajzok mellé történeteket mesélnek, ennek során pedig teljesen új oldalukról tudják egymást megismerni. Ezenkívül nemcsak iskolásoknak tartunk foglalkozást, hanem itt élő külföldi fiataloknak is. Egy kanadai festőlány tart művészeti órákat angol nyelven, amely inkább csak amolyan ismerkedős időtöltés. De velünk dolgozik még Kun Fruzsina, akinek jelenleg van nálunk egy kiállítása is mesekönyv-illusztrációkból.

false

 

Fotó: Németh Dániel

magyarnarancs.hu: Említetted, hogy nem képzőművészeket szeretnétek kinevelni – de azért foglalkoztok tehetséggondozással is.

KÁ: Igen, együttműködésben vagyunk a Messzehangzó Tehetségek Alapítvánnyal, amely kifejezetten hátrányos helyzetű gyerekek reál-, illetve művészeti oktatását támogatja. Kéthetente nálunk tartják a művészeti előkészítő óráikat olyan diákoknak, akik művészi pályára szeretnének menni. Az egyik 14 éves lányt most fel is vették a Kisképzőbe.

magyarnarancs.hu: A művészeten és a készségfejlesztésen túl az önismereti kurzusok is a profilotok részét képezik. Ezt miért tartod fontosnak?

KÁ: Nagyon hamar kiderül, hogy az alkotói tevékenység egyben erős önreflexió is, ezért nem volt kérdés, hogy ilyen jellegű foglalkozásoknak is helyet adjunk. Természetesen elsősorban itt is a gyerekekre koncentrálunk, hiszen azt látom például, hogy alapvető probléma a gyermek-szülő kapcsolatokban az, hogy nem kommunikálnak, nem mesélik el, mi volt az iskolában és így tovább. Itt mi olyan légkört szeretnénk biztosítani az önismereti kurzusok keretein belül, ahol a gyerekek és kamaszok megtanulják kezelni a különböző konfliktusokat. Kicsit olyan ez, mintha pszichodrámaórát tartanánk. Lényegében az a célunk, hogy tehermentesítsük a mindennapi helyzeteket, s motivációt adjunk a fiataloknak a tanuláshoz és a problémák megoldásához. Nekem az a tapasztalatom, hogy állásinterjúkon olyan fiatalokat keresnek, akik szeretnek kezdeményezni, és van valami az életükben, amiért igazán lelkesednek. Én a gyerekeknek egy olyan helyet szeretnék teremteni, ahol ezt az érzést is megkapják.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.