A folyó gyermeke - Ali Farka Touré 1939-2006

Ali Farka Touré 1939-ben született Maliban, a Niger-parti Kanau faluban. Tizedik fiúgyermeke volt édesanyjának, s az első, aki túlélte a csecsemőkort. Azokban a családokban, ahol halott gyermek volt, az a szokás járta, hogy becenevet kapjanak az élők, így lett belőle Farka, ami azt jelenti: szamár.

Ali Farka Touré 1939-ben született Maliban, a Niger-parti Kanau faluban. Tizedik fiúgyermeke volt édesanyjának, s az első, aki túlélte a csecsemőkort. Azokban a családokban, ahol halott gyermek volt, az a szokás járta, hogy becenevet kapjanak az élők, így lett belőle Farka, ami azt jelenti: szamár.

Ali Farka Touré nem dzsalinak született, vagyis a nyugat-afrikai kasztrendszer szerint "hivatalosan" nem lehetett volna zenész. Nem is tanította senki, mégis korán felkapta Niafunké, ahová a negyvenes években, apja halála után költözött a család. Az iszlám mellett ugyanis egy ősi hiedelem is uralta a falu szokásait: a folyó szellemének, Ghimbalának a tisztelete. A helyi legenda szerint ezek a szellemek tartják kézben a világot, ők felelnek a betegségekért és a termésért, úgyhogy - muzsikával és tánccal - feltét-lenül a kedvükben kell járni. És ritka adomány volt, ha azt tartották valakiről, hogy "a folyó gyermekeként" kapcsolatot tud teremteni velük. Mint az egyhúros gitáron (dzserkel), az egyhúros hegedűn (ndzsarka) és a négyhúros lanton (ngoni) egyaránt feltűnő tehetségű Farka.

Ali Farka Touré tizenhét éves volt, amikor a Guineai Nemzeti Balett társulatában meghallotta a gitáros Keita Fodelát. Onnantól maga is gitáros akart lenni, de 1968-ig csak kölcsönhangszerekre futotta. Akkor járt először külföldön, Malit képviselve Szófiában - ahol végre vehetett magának.

A következő évtizedet Bamakóban töltötte, a rádió zenekarában. Ekkor vette fel azokat a számait, melyekből húsz-harminc év múltán a Radio Mali és a Red & Green albuma kikerült. Aztán visszatért Niafunkéba, s noha még szakítgatott időt lemezfelvételre és koncertezésre, egyre mélyebbre ásta magát a farmon, családjára, illetve a falu mezőgazdasági kultúrá-jának a fejlesztésére koncentrálva. Aki hallani akarta, mehetett Maliba. Úgy készültek az utolsó lemezei is, hogy odatelepítettek egy mozgó stúdiót.

Nemrég felbukkant Martin Scorsese Feel Like Going Home című, a bluesról szóló filmjében. Oda volt John Lee Hookerért. És büszkeséggel töltötte el, hogy kedvenc amerikai blues- és soulénekeseinek a muzsikája mind-mind a mali bluesból fogant.

Ali Farka Touréra 1987-ben "csapott le" az angol World Circuit kiadó. Mintha "összefolyt" volna a Niger és a Mississippi, olyan benyomást keltettek az albumai. Ali Farka Toure, The River, The Source, Talking Timbuktu, Niafunke, In The Heart Of The Moon. Legkönnyebben a Taj Mahalt és Nitin Sawhneyt felvonultató The Source és a (Ry Cooderrel közös) Talking Timbuktu "mosta át" a nyugati füleket - az utóbbiért Grammy-díjat kapott, és ez az alkotás a világzene egyik megingathatatlan alapműve lett.

Idén az In The Heart Of The Moonért járt Grammy, ám "hírértéke" inkább annak volt, hogy tradicionális ngonizenekara és a korás Toumani Diabaté társaságában "röghöz kötöttségét" feladva fellépett Brüsszelben.

Az ember rögtön vérszemet kapott. Hogy talán majd erre is, legközelebb...

Hiszen a csontrákról szó sem volt.

Mostanáig.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.