A folyó gyermeke - Ali Farka Touré 1939-2006

Ali Farka Touré 1939-ben született Maliban, a Niger-parti Kanau faluban. Tizedik fiúgyermeke volt édesanyjának, s az első, aki túlélte a csecsemőkort. Azokban a családokban, ahol halott gyermek volt, az a szokás járta, hogy becenevet kapjanak az élők, így lett belőle Farka, ami azt jelenti: szamár.

Ali Farka Touré 1939-ben született Maliban, a Niger-parti Kanau faluban. Tizedik fiúgyermeke volt édesanyjának, s az első, aki túlélte a csecsemőkort. Azokban a családokban, ahol halott gyermek volt, az a szokás járta, hogy becenevet kapjanak az élők, így lett belőle Farka, ami azt jelenti: szamár.

Ali Farka Touré nem dzsalinak született, vagyis a nyugat-afrikai kasztrendszer szerint "hivatalosan" nem lehetett volna zenész. Nem is tanította senki, mégis korán felkapta Niafunké, ahová a negyvenes években, apja halála után költözött a család. Az iszlám mellett ugyanis egy ősi hiedelem is uralta a falu szokásait: a folyó szellemének, Ghimbalának a tisztelete. A helyi legenda szerint ezek a szellemek tartják kézben a világot, ők felelnek a betegségekért és a termésért, úgyhogy - muzsikával és tánccal - feltét-lenül a kedvükben kell járni. És ritka adomány volt, ha azt tartották valakiről, hogy "a folyó gyermekeként" kapcsolatot tud teremteni velük. Mint az egyhúros gitáron (dzserkel), az egyhúros hegedűn (ndzsarka) és a négyhúros lanton (ngoni) egyaránt feltűnő tehetségű Farka.

Ali Farka Touré tizenhét éves volt, amikor a Guineai Nemzeti Balett társulatában meghallotta a gitáros Keita Fodelát. Onnantól maga is gitáros akart lenni, de 1968-ig csak kölcsönhangszerekre futotta. Akkor járt először külföldön, Malit képviselve Szófiában - ahol végre vehetett magának.

A következő évtizedet Bamakóban töltötte, a rádió zenekarában. Ekkor vette fel azokat a számait, melyekből húsz-harminc év múltán a Radio Mali és a Red & Green albuma kikerült. Aztán visszatért Niafunkéba, s noha még szakítgatott időt lemezfelvételre és koncertezésre, egyre mélyebbre ásta magát a farmon, családjára, illetve a falu mezőgazdasági kultúrá-jának a fejlesztésére koncentrálva. Aki hallani akarta, mehetett Maliba. Úgy készültek az utolsó lemezei is, hogy odatelepítettek egy mozgó stúdiót.

Nemrég felbukkant Martin Scorsese Feel Like Going Home című, a bluesról szóló filmjében. Oda volt John Lee Hookerért. És büszkeséggel töltötte el, hogy kedvenc amerikai blues- és soulénekeseinek a muzsikája mind-mind a mali bluesból fogant.

Ali Farka Touréra 1987-ben "csapott le" az angol World Circuit kiadó. Mintha "összefolyt" volna a Niger és a Mississippi, olyan benyomást keltettek az albumai. Ali Farka Toure, The River, The Source, Talking Timbuktu, Niafunke, In The Heart Of The Moon. Legkönnyebben a Taj Mahalt és Nitin Sawhneyt felvonultató The Source és a (Ry Cooderrel közös) Talking Timbuktu "mosta át" a nyugati füleket - az utóbbiért Grammy-díjat kapott, és ez az alkotás a világzene egyik megingathatatlan alapműve lett.

Idén az In The Heart Of The Moonért járt Grammy, ám "hírértéke" inkább annak volt, hogy tradicionális ngonizenekara és a korás Toumani Diabaté társaságában "röghöz kötöttségét" feladva fellépett Brüsszelben.

Az ember rögtön vérszemet kapott. Hogy talán majd erre is, legközelebb...

Hiszen a csontrákról szó sem volt.

Mostanáig.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.