A folyó gyermeke - Ali Farka Touré 1939-2006

Ali Farka Touré 1939-ben született Maliban, a Niger-parti Kanau faluban. Tizedik fiúgyermeke volt édesanyjának, s az első, aki túlélte a csecsemőkort. Azokban a családokban, ahol halott gyermek volt, az a szokás járta, hogy becenevet kapjanak az élők, így lett belőle Farka, ami azt jelenti: szamár.

Ali Farka Touré 1939-ben született Maliban, a Niger-parti Kanau faluban. Tizedik fiúgyermeke volt édesanyjának, s az első, aki túlélte a csecsemőkort. Azokban a családokban, ahol halott gyermek volt, az a szokás járta, hogy becenevet kapjanak az élők, így lett belőle Farka, ami azt jelenti: szamár.

Ali Farka Touré nem dzsalinak született, vagyis a nyugat-afrikai kasztrendszer szerint "hivatalosan" nem lehetett volna zenész. Nem is tanította senki, mégis korán felkapta Niafunké, ahová a negyvenes években, apja halála után költözött a család. Az iszlám mellett ugyanis egy ősi hiedelem is uralta a falu szokásait: a folyó szellemének, Ghimbalának a tisztelete. A helyi legenda szerint ezek a szellemek tartják kézben a világot, ők felelnek a betegségekért és a termésért, úgyhogy - muzsikával és tánccal - feltét-lenül a kedvükben kell járni. És ritka adomány volt, ha azt tartották valakiről, hogy "a folyó gyermekeként" kapcsolatot tud teremteni velük. Mint az egyhúros gitáron (dzserkel), az egyhúros hegedűn (ndzsarka) és a négyhúros lanton (ngoni) egyaránt feltűnő tehetségű Farka.

Ali Farka Touré tizenhét éves volt, amikor a Guineai Nemzeti Balett társulatában meghallotta a gitáros Keita Fodelát. Onnantól maga is gitáros akart lenni, de 1968-ig csak kölcsönhangszerekre futotta. Akkor járt először külföldön, Malit képviselve Szófiában - ahol végre vehetett magának.

A következő évtizedet Bamakóban töltötte, a rádió zenekarában. Ekkor vette fel azokat a számait, melyekből húsz-harminc év múltán a Radio Mali és a Red & Green albuma kikerült. Aztán visszatért Niafunkéba, s noha még szakítgatott időt lemezfelvételre és koncertezésre, egyre mélyebbre ásta magát a farmon, családjára, illetve a falu mezőgazdasági kultúrá-jának a fejlesztésére koncentrálva. Aki hallani akarta, mehetett Maliba. Úgy készültek az utolsó lemezei is, hogy odatelepítettek egy mozgó stúdiót.

Nemrég felbukkant Martin Scorsese Feel Like Going Home című, a bluesról szóló filmjében. Oda volt John Lee Hookerért. És büszkeséggel töltötte el, hogy kedvenc amerikai blues- és soulénekeseinek a muzsikája mind-mind a mali bluesból fogant.

Ali Farka Touréra 1987-ben "csapott le" az angol World Circuit kiadó. Mintha "összefolyt" volna a Niger és a Mississippi, olyan benyomást keltettek az albumai. Ali Farka Toure, The River, The Source, Talking Timbuktu, Niafunke, In The Heart Of The Moon. Legkönnyebben a Taj Mahalt és Nitin Sawhneyt felvonultató The Source és a (Ry Cooderrel közös) Talking Timbuktu "mosta át" a nyugati füleket - az utóbbiért Grammy-díjat kapott, és ez az alkotás a világzene egyik megingathatatlan alapműve lett.

Idén az In The Heart Of The Moonért járt Grammy, ám "hírértéke" inkább annak volt, hogy tradicionális ngonizenekara és a korás Toumani Diabaté társaságában "röghöz kötöttségét" feladva fellépett Brüsszelben.

Az ember rögtön vérszemet kapott. Hogy talán majd erre is, legközelebb...

Hiszen a csontrákról szó sem volt.

Mostanáig.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.