Avantgárd és alumínium - IV. Sínbusz Kultúrcsempész Fesztivál

  • Urfi Péter
  • 2011. október 13.

Képzőművészet

Kulturális közvetítés: szerb és magyar írók, koncertek a restiben, performanszok a peronon. Laza és kedves összművészeti hétvége Szegeden és Szabadkán - meg a kettő között.

Kulturális közvetítés: szerb és magyar írók, koncertek a restiben, performanszok a peronon. Laza és kedves összművészeti hétvége Szegeden és Szabadkán - meg a kettő között.

Ez egy barátságtalan dal - hörgi a mikrofonba drMáriás, a félig amatőr, ám egészen szórakoztató Tudósok frontembere. A szegedi vasútállomás restije megtelik fiatalokkal és művészekkel, koncert és felolvasás tartatik. DrMáriás napra pontosan húsz évvel ezelőtt menekült át a határon - ez alkalomból eljátsszák a Bevándorló bluest. Az együttes barátságtalansága nagyon jól jön, mert nélküle a cukiság rögvest tűréshatár fölé szökne: a szervezők ugyanis mindenféle háztájival traktálják a közönséget, ellenállhatatlan kedvességgel. Kollár Árpád és Orcsik Roland költők süteménnyel, házi pálinkával, Dezső nevű kiskutyával, pár hónapos kisbabával és a Megy a gőzöst éneklő kisleánnyal is készültek. Mire delet üt az óra, már fesztiválhangulat van, pedig még be sem döcögött a vonat.

Mikor a Piroska megérkezik, Farkas Tamás, a szünet nélkül mosolygó, lehengerlő ceremóniamester nagykalapban, megafonnal feltereli a népet, és a határig meg sem állunk. A meghitten lehasznált kocsiban Sopotnik Zoltán olvas, második kötetéből a K.U.K.O.R.E.L.L.Y.-ciklust, aztán a Csakapetri című verset: "ugyanúgy vonzotta a mocsok, mint engem. / Ha szólhatnék hozzá, tegezve tenném." Kukorelly Endre a mellette lévő ülésen mosolyog, és bizonyára Petri is bólogat valahol. Röszkén leszállunk, vámellenőrzés és útlevélosztás: megafonba mondják a neveket, a vigyorgó határőr egyesével adogatja viszsza az iratokat hetven embernek. Valaki gitározik, előkerülnek az ingyensörök, aztán színre lép a rendezvény főszereplője: a sínbusz. A legenda szerint Hitler is ilyen géppel száguldozott, és a mi járművünk ugyancsak a német ipar büszke terméke: schienenbus, sinobus, a magyar nép ajkán Zsuzsivonat, a költők szerint Ezüst Nyíl. Félig busz, félig vonat, délceg alumíniumkasztni, amely 20 km/óra sebességgel röpíti napi 5-10 utasát a szerb határon át és vissza. Most kicsit többen vagyunk, üdvrivalgással indulunk. És imigyen szóla Kukorelly: "Huszonöt vagy harminc vagy 35 nem fizető / néző néznek / hallgat szépen ül leveszi a / kabátját nem veszi le a kabátját / az első két sor üres a harmadikban ül egy."

Igen, ilyen egy úgynevezett irodalmi est, és ezen a ponton válik világossá, hogy a Sínbusz mennyire más. Hogy minden bizonnyal nincs még egy ilyen vonzó, életrevaló, radikális, ugyanakkor barátságos irodalmi ajánlat Magyarországon. Egyetlen komolyabb döccenés van a programban, az is tanulságos. Jeles András, a kultikus rendező kezd felolvasásba. A közönség vidám és hangos, egyszerre figyelnek és beszélgetnek, erre azért lehetett számítani. De Jeles primadonnát játszik: "Én színházi ember vagyok, és ha ez nézőtér lenne, úgy kiraknám a dumásokat, mint macskát szarni." Olvas még kicsit az amúgy érdekes, Rorschach-tesztet megidéző szövegéből, aztán káromkodva félbehagyja. Ami egyszerűen annyit jelent, hogy - bár ő "színházi ember" - minimális közegérzékenysége sem volt, nem értette az esemény dramaturgiáját, nem értette, hogy ez most: más. Hogy ugyanis a felolvasások és koncertek és performanszok kétnapos sorozata itt végre nem a jólneveltség, a csendes köldöknézés és a céltalan önreprezentáció terepe, hanem egy újszerű, laza művészeti együttlét lehetősége volt. Persze a közönség bekiabál, beszélget, urambocsá' alkoholt fogyaszt - cserébe viszont aktívan reagál, és ha jót hall, éljenez. A versolvasás mint rockkoncert.

Palicsnál Tolnai Ottót szólongatják, Csáth Géza az egykori demarkációs vonal körül ólálkodik, Kosztolányi a szabadkai állomáson vár ránk - a romantikus képzelgések barátai sem unatkoznak az indokolatlanul hosszú úton. Miközben a rendezvény végig nélkülöz mindenféle nosztalgiát és pátoszt, a helyszíneknek mégis erejük van. Évtizedekig kéziratokat csempésztek errefelé, és volt olyan író, aki most felolvasott, de régebben rendszeresen ruhákat lopott át a határon. Azt sem nehéz belátni, hogy a Sínbusz kulturális kétirányúsága is több mint szólam: odafelé magyar írók olvasnak, részben szerb fordításokkal kísérve, visszafelé fordítva. 'k nem ismernek minket, mi nem ismerjük őket - de most pár nevet azért megjegyeztünk. A programokat nem részleteznénk: Jelessel beszélget Radics Viktória, filmvetítés a szabadkai punkokról, kiállításmegnyitó és Tudósok-koncert egy klubban, másnap felolvasások és beatbox a szabadkai restiben, zenélő költők estje Szegeden. Az egyik vers jobb, a másik rosszabb - nem ez a lényeg.

Mikor megérkezünk Szabadkára, Aaron Blum kötetbemutató performanszát látjuk, majd Perovics Zoltán emlékezik a szegedi Benda Balázsra egy szellemidéző szeánszban. A két nap alatt zene és irodalom egybefolyik, a programok nagy része reagál a közegre, ahol létrejön, és az egész folyamat, a hangok és a szavak, az utazás és a beszélgetések valami új minőséggé állnak össze. Nehéz nem arra gondolni ilyenkor, hogy a Vajdaság szerb és magyar irodalmi kultúrájában még mindig él és virul egy jófajta avantgárd hagyomány, míg nálunk az irodalmi élet unalmas és kiszámítható, óvatos és konzervatív. A megbízható minőségű burek és a meglepően olcsó cigarettaárak mellett ezért is érdemes felszállnunk a sínbuszra.

Szeged-Szabadka, október 1-2.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.