Kiállítás

Az ismeretlen görl – huncutságok a pesti éjszakában

Az ismeretlen görl – huncutságok a pesti éjszakában címmel nyílt kamarakiállítás a funkcióját mindig újra átgondoló és az előadó-művészetek felé különösen nyitott Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. A kicsi, de ügyesen kihasznált tér kétfelé, a dancing és az öltöző irányába nyílik. Az első nem nélkülözi a lépcsőt sem, a görl nyilvános terének legfőbb helyszínét, amin lelépdelve hosszú lába kellően érvényesülhet. Még egy kis bár és egy szeparé is elfért itt, felidézve a húszas–harmincas évek mulatóit és lokáljait. Az elsőben az ismerkedés, a másodikban az ismerkedés második fázisa zajlott – persze az utóbbit a nácik betiltották. A jobb oldali tér az öltözőé, ahol a mindig erőteljesen konformizált, egyenruhába, egyen­sminkbe bújtatott görl arcát, személyét hozzák közelebb. A tényleg nem csak Magyarországon világhírű Arizona, a Royal Orfeum és a többi márka története sajnos ugyanoda fut ki. A húszas évek tombolása később ugyan konszolidálódott, de még ez is sok volt a Németországban és Magyarországon egyre erősödő diktatúrának. A pesti mulatók éjszakai fényben igazi eleganciát magára öltő, valójában kispolgári miliőjének demokráciáját szétzilálta az antiszemitizmus.

Molnár Dánielé az ötlet, hogy a görl méltó kultúrtörténeti figyelmünkre, általa sokat tudunk meg a korról. Ő „komédiásként”, vagyis kabaré- és revüszínpadok előadójaként már letette névjegyét, miközben éppen ebből a témából, a görl kultúr- és természetrajzából írta meg védés előtt álló PhD-disszertációját. Filoszsága (és ironikussága, őszinte anakronizmusa) a kicsit túl­írt szövegű tablókon is megjelenik, ezekre is igaz, hogy kis helyen is rengeteg információt közölnek, de azok pontosak, relevánsak, széles horizontot mutatnak, szinte hibátlanok. Magán- és közgyűjtemények válogatott tárgyai teszik élővé az egész enteriőrt.

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, nyitva április 2-ig.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.