Kiállítás

Dana Lixenberg: Imperial Courts 1993–2015

Képzőművészet

Rodney Kinget 1991. március 3-án három fehér és egy spanyol ajkú rendőr brutálisan összeverte, miután elkapták a gyorshajtás miatti igazoltatás elől menekülő fekete férfit. A rendőröket valamivel több mint egy évvel később felmentették. Ezt követően zavargások törtek ki Los Angeles déli részén, a helyzet súlyosan eldurvult, hat napig káosz volt az amerikai város egyes részein: 55 ember meghalt, 2300 megsebesült. A holland fotós 1992-ben egy folyóirat megbízásából ment a helyszínre, hogy dokumentálja a kiéleződött szituációt. Lixenberg felkereste azt a helyet, ahol a zavargások zajlottak, és kapcsolatba került az Imperial Courts nevű szociális telep lakóival, akikkel kivételes, hosszú távú kapcsolatot épített ki. Dana Lixenberg több mint két évtizeden át dolgozott együtt a társadalom peremén élő csoport tagjaival. Fekete-fehér portrékat készített a zárt közösség lakóiról, a sztereotípiákat mellőzve, személyes megközelítésével az egyént állította fókuszba, miközben a megszokottól eltérően mégis dokumentálta a közösség életét. A beállított fotókról annak ellenére, hogy megrendezett momentumokat rögzítenek, természetesség és bizalom árad, mintha az együttműködés fotós és modelljei között egyfajta szövetség eredménye lenne. A kiemelkedő fotós anyaga nem mindennapi érzelmi intelligenciáról árulkodik. A kiállítás a remek fotók mellett videókat, hangfelvételeket és egy interaktív dokumentumfilmet mutat be, jól kiegészítve a képek kontextusát.

Mai Manó Ház, nyitva: augusztus 16-ig


Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.