Kiállítás

Dana Lixenberg: Imperial Courts 1993–2015

Képzőművészet

Rodney Kinget 1991. március 3-án három fehér és egy spanyol ajkú rendőr brutálisan összeverte, miután elkapták a gyorshajtás miatti igazoltatás elől menekülő fekete férfit. A rendőröket valamivel több mint egy évvel később felmentették. Ezt követően zavargások törtek ki Los Angeles déli részén, a helyzet súlyosan eldurvult, hat napig káosz volt az amerikai város egyes részein: 55 ember meghalt, 2300 megsebesült. A holland fotós 1992-ben egy folyóirat megbízásából ment a helyszínre, hogy dokumentálja a kiéleződött szituációt. Lixenberg felkereste azt a helyet, ahol a zavargások zajlottak, és kapcsolatba került az Imperial Courts nevű szociális telep lakóival, akikkel kivételes, hosszú távú kapcsolatot épített ki. Dana Lixenberg több mint két évtizeden át dolgozott együtt a társadalom peremén élő csoport tagjaival. Fekete-fehér portrékat készített a zárt közösség lakóiról, a sztereotípiákat mellőzve, személyes megközelítésével az egyént állította fókuszba, miközben a megszokottól eltérően mégis dokumentálta a közösség életét. A beállított fotókról annak ellenére, hogy megrendezett momentumokat rögzítenek, természetesség és bizalom árad, mintha az együttműködés fotós és modelljei között egyfajta szövetség eredménye lenne. A kiemelkedő fotós anyaga nem mindennapi érzelmi intelligenciáról árulkodik. A kiállítás a remek fotók mellett videókat, hangfelvételeket és egy interaktív dokumentumfilmet mutat be, jól kiegészítve a képek kontextusát.

Mai Manó Ház, nyitva: augusztus 16-ig


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.