Kiállítás

David Cerny: Létezés

  • - dck -
  • 2013. július 13.

Képzőművészet

A Műcsarnok volt dísztermében (ahol korábban a könyvesbolt működött) új projektgaléria nyílt, M0 néven. Mindenképpen fejlődés, hogy a külföldiek számára kiejthetetlen Mélycsarnok után az új gyermeket végre normális névre keresztelték - de szinte ez az egyetlen, aminek örülni lehet.

A megnyitót komoly promóciós kampány előzte meg, de a YouTube-ra feltöltött négy video csak erős idegzetűeknek ajánlott. Nemcsak azért, mert - egy kortárs képzőművészettel foglalkozó intézményhez méltatlanul - mind stílusában, mind technikai szempontból minősíthetetlenül gyenge (és akkor még nem is említettük az édeskésen és beszédhibásan intonáló televíziós műsorvezetőt), hanem azért is, mert a semmitmondóan bombasztikus és teljesen értelmetlen szövegekből még az sem derül ki, hogy milyen közönséget céloz meg az új helyszín.

Persze a cseh művésszel nem nagyon lehet hibázni (főként, mert régebbi munkákról van szó), és maga a kiállítás is majdnem rendben van. A tér közepén egy híres Damien Hirst-mű szintén híres parafrázisa látható; míg Hirstnél egy valódi cápa, Cerny munkájában egy sajátos kínzási módszer szerint megkötözött és meztelen Szaddám Huszein lebeg egy akváriumban. Az önfojtásba beledermedt vezért a terem négy felső sarkába applikált, óriási és fekete pisztolyok veszik körül. Az installáció csöppet sem nehéz értelmezését némileg megnehezíti, hogy a megnyitó után négy nappal már csak egyetlen fegyver működött; a férfias játékokba bújtatott hangszórókból ugyanis különféle erőteljes zajoknak (lövés, sikoly stb.) kellene hallatszaniuk (vö. hangbombázás).

De talán elég csak annak örülni, hogy a havonta megújuló (s remélhetően technikai bakiktól mentes) kiállítások ingyenesen látogathatók.

Műcsarnok, M0, nyitva július 7-ig

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.