Kiállítás

David Cerny: Létezés

  • - dck -
  • 2013. július 13.

Képzőművészet

A Műcsarnok volt dísztermében (ahol korábban a könyvesbolt működött) új projektgaléria nyílt, M0 néven. Mindenképpen fejlődés, hogy a külföldiek számára kiejthetetlen Mélycsarnok után az új gyermeket végre normális névre keresztelték - de szinte ez az egyetlen, aminek örülni lehet.

A megnyitót komoly promóciós kampány előzte meg, de a YouTube-ra feltöltött négy video csak erős idegzetűeknek ajánlott. Nemcsak azért, mert - egy kortárs képzőművészettel foglalkozó intézményhez méltatlanul - mind stílusában, mind technikai szempontból minősíthetetlenül gyenge (és akkor még nem is említettük az édeskésen és beszédhibásan intonáló televíziós műsorvezetőt), hanem azért is, mert a semmitmondóan bombasztikus és teljesen értelmetlen szövegekből még az sem derül ki, hogy milyen közönséget céloz meg az új helyszín.

Persze a cseh művésszel nem nagyon lehet hibázni (főként, mert régebbi munkákról van szó), és maga a kiállítás is majdnem rendben van. A tér közepén egy híres Damien Hirst-mű szintén híres parafrázisa látható; míg Hirstnél egy valódi cápa, Cerny munkájában egy sajátos kínzási módszer szerint megkötözött és meztelen Szaddám Huszein lebeg egy akváriumban. Az önfojtásba beledermedt vezért a terem négy felső sarkába applikált, óriási és fekete pisztolyok veszik körül. Az installáció csöppet sem nehéz értelmezését némileg megnehezíti, hogy a megnyitó után négy nappal már csak egyetlen fegyver működött; a férfias játékokba bújtatott hangszórókból ugyanis különféle erőteljes zajoknak (lövés, sikoly stb.) kellene hallatszaniuk (vö. hangbombázás).

De talán elég csak annak örülni, hogy a havonta megújuló (s remélhetően technikai bakiktól mentes) kiállítások ingyenesen látogathatók.

Műcsarnok, M0, nyitva július 7-ig

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.