Képzőművészet

„Helyrehozom, amit elrontottam”

Csató József festőművész új kiállítása adott alkalmat rá, hogy a folyamatos munkáról és az azt övező érdeklődés fenntarthatóságáról, a figurális absztrakcióról és a korábbi festői kifejezésmódjairól, valamint a művész rutinjáról beszélgessünk.

Nők, akiket kiírtak

Sok nőt egyszerűen kihagytak a művészettörténetből. Mintha sosem léteztek volna, nem kerültek be a művészeti lexikonokba sem. A Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum kiállításán elfeledett 20. századi művészek munkáit mutatják be.

Lelkiismereti okokból

„Van itt egy kimondhatatlanul súlyos ellentmondás: a holocaustról, erről a felfoghatatlan és áttekinthetetlen valóságról egyedül az esztétikai képzelet segítségével alkothatunk valóságos elképzelést. Viszont a holocaust elgondolása önmagában véve olyan roppant vállalkozás, olyan vállakat roskasztó szellemi feladat, hogy többnyire meghaladja a vele küszködők teherbíró képességét” – mondta Kertész Imre 1991-ben, a Hosszú, sötét árnyék című előadásán.

Áldás és istenverés

Hogyan kapcsolódnak a műveihez a gördeszkák, és miért tartja nagy vállalásnak, ha valaki ma figuratív képeket fest? Barakonyi Zsombor leg­újabb kiállítása kapcsán értékválságról, urbánus pillanatokról és egyedi technikájáról is beszélgettünk a művésszel.

Buborékok

A különc outsider, a betegségország lovagja. A dekadens festő, a tegnapok ködlovagja. Giotto jó utóda, a szépség betege, az álomvilág lovagja. Csak néhány a kortársak és a kései utódok jellemzései közül. Gulácsy Lajos, a saját korán kívül álló művész már életében legendás volt, aminek megágyazott extravagáns öltözködése, és a tény, hogy elmegyógyintézetben végezte.