Birkák legelésznek a zöld mezőn, a pásztor és kutyája békésen figyeli a nyájat, a háttérben sűrű felhők jelzik a nyári vihar közeledtét. Semmi szokatlant nem látunk a realista olajképen. Különlegessége abban rejlik, hogy egy bizonyos Stróbl Zsófia festette a 20. század elején. Míg Stróbl Alajosról, a híres szobrászról sok mindent tudunk, addig húgáról, Zsófiáról meglehetősen keveset; a lexikonokból (már ahol megemlítik) is csak annyit, hogy művészeti tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte, valamint azt, hogy főleg arc- és tájképeket festett, amelyekből a Szépművészeti Múzeum is őriz egy-egy példányt. Sorsában többen osztoznak: e hiánypótló kiállítás rögtön huszonhat női művészt sorakoztat fel, több mint száz művükkel. A Ki a raktárból! című kiállítássorozat első része 2022-ben a Fővárosi Képtár 19. századi anyagából mutatta be tizenöt női alkotó munkáit, szám szerint huszonnyolcat. A mostani tárlat már a művek számával is jelzi, hogy a 20. században teljesen új korszak kezdődött.
Szabadon
Az 1900 és 1950 között készült festmények, grafikák, pasztellképek és szobrok egy része várostörténeti dokumentumként kerülhetett be a múzeum gyűjteményébe. A kiállításon látható egyik legnagyobb olajkép Hadzsy Olga Kilátás a Svábhegyről (1915) című műve, amelyet ráadásul az eredeti, aranyozott fakeretében őrzött meg az intézmény. A gyűjteménybe városlátképként bekerült művek készítőiben annyi bizonyosan közös, hogy mindannyian tagjai voltak az 1908-ban alapított Magyar Képzőművésznők Egyesületének, mely egyesület 1909-től a fennállásukig, 1946-ig huszonhat tárlatot rendezett női alkotóknak. „A szervezet működését folyamatosan negatív kritika érte »nőisége« miatt, azonban több kortárs azért sem akart a tagokkal kiállítani – például az Új Nyolcak női művészei –, mert az egyesület válogatás nélkül, mindenkit befogadott. Nagyon kevés nőnek adatott csak meg akkoriban, hogy kiállíthasson férfi művészekkel együtt, például a Képzőművészek Új Társaságával (KÚT)” – mondja a tárlat kurátora, Molnárné Aczél Eszter. „A Műcsarnok húszas években megrendezett éves kiállításain is alig jelentek meg a nők, kizsűrizték őket. Feltehetőleg részben női mivoltuk miatt. Miközben e többnyire magas színvonalú munkák alapján ránézésre nem lehet megállapítani az alkotójuk nemét. Nem tudjuk pontosan, mi áll a női alkotók mellőzése mögött, de jelenleg is azon dolgozunk, hogy mindezt érdemben meg tudjuk válaszolni” – teszi hozzá.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
