Barakonyi Zsombor festőművész

Áldás és istenverés

Képzőművészet

Hogyan kapcsolódnak a műveihez a gördeszkák, és miért tartja nagy vállalásnak, ha valaki ma figuratív képeket fest? Leg­újabb kiállítása kapcsán értékválságról, urbánus pillanatokról és egyedi technikájáról is beszélgettünk a művésszel.

Magyar Narancs: Korábban dia­vetítőt, ma pedig lézerprojektort használ a képei elkészítéséhez. Első munkáit Picasso fényrajzai inspirálták: zseblámpával rajzolt fel figurákat éjszakánként Budapest utcáin, majd azokat analóg fényképezőgéppel örökítette meg. Hogyan jutott el a festészethez?

Barakonyi Zsombor: A mai napig fényképezőgéppel készítem a referenciaképeket, amelyeket később projektorral kivetítek egy fatáblára, majd utána kézzel, pengével, festőhengerekkel és graffiti­spray-vel kidolgozom őket. A street fotók készítésekor minden képsarkot, szegletet megnézek a keresőben, tehát úgy komponálom meg a képkivágást, mint egy igazi filmrendező, hogy mindent, ami fontos, abba az egyetlen pillanatba sűrítsek. A fotó azonban önmagában nem elég számomra, hogy kifejezzem a gondolataimat, az csak egy eszköz. Így adta magát a festés. Fokozatosan tértem át az olajfestékről az akrilra, mert gyorsan dolgozom, sok képet készítek, az olaj pedig túl lassan szárad.

MN: Ehhez egy speciális technikát is kidolgozott. Hogyan tudná leírni?

BZS: Egy fakerettel kiegészített 9 milliméteres rétegelt lemezre, ezüstnyárfa táblára dolgozom, sablonos technikával, vékonyan festek, sok réteget egymásra. Korábban sokat gördeszkáztam, ez az anyag innen jön: a gördeszka teste is fa, rétegelt lemez. Először azokra kezdtem festeni a vászon után. Egy szikéhez hasonló japán pengét használok, azzal vágom ki a formákat abból a fóliából, amivel bevonom a fát, a kép felületét. Úgy vágom a felületen a „témát”, akár egy szamuráj a kardja pengéjével.

MN: És harcol is, mint egy szamuráj?

BZS: Mondhatjuk. A művészek általában harcolnak, de legalábbis vívódnak a munkáikkal.

MN: Legújabb, Free Your Mind And The Rest Will Follow című kiállításán 14 új műve látható, mindegyiket az idén festette. Az Örömök kertje című képhez például hol készítette a fotót?

BZS: Sanghajban, a Yu Garden császári kertben, azaz a Boldogság Kertjében, de akár a Margit-szigeten is készülhetett volna. Fontos számomra, hogy a világon „bárhol lehessen” az általam ábrázolt városi utcakép. Ezért van, hogy sosem a tipikus, emblematikus helyeket örökítem meg, hanem olyan urbánus környezetet, amely az ismerősség érzését kelti bennünk. Bárhol a világban találhatunk ugyanis párhuzamokat. Rómában például azért támadhat olyan érzésünk, mintha már jártunk volna ott, mert a Nagykör­úton ugyanaz az építészeti stílus köszön vissza, csak kicsiben. Az eredeti öt-hatszáz éves, a századfordulós pedig eklektikus. Ezek között a házak között nőttem fel a VI. kerületben, így amikor kimegyek Rómába, egy kicsit minden ismerős. New Yorkban is hasonlóan éreztem, mert ott a Szent István körút épületei jelennek meg a Fulton Street házai között, csak nem négy-, hanem negyvenemeletes változatban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.