rés a présen

„Középpontban a gyerekművészet”

  • rés a présen
  • 2023. június 21.

Képzőművészet

Kaposi Dorka igazgató, Deák17 Galéria

rés a présen: Mikor merült fel, hogy olyan galériát hozzanak létre, amely a kortárs művészetet főként fiataloknak közvetíti?

Kaposi Dorka: Budapest Főváros Önkormányzata 2013-ban határozta el, hogy egy gyerekeknek és fiataloknak szóló intézményt alakít ki, amely hiánypótló, a művészeti nevelést támogató feladatot lát el, és hazai és nemzetközi viszonylatban is reprezentálja a főváros művészetpártoló, tehetségsegítő tevékenységét. A Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria nemcsak kiállító, de közösségi térként is működik: a korosztályok közötti párbeszédre összpontosít izgalmas programokkal, tárlatvezetésekkel, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, továbbá képzéseket szervez, pályázatokat hirdet, és számos intézménnyel működik együtt.

rap: Hogyan kell a fiataloknak galériát csinálni?

KD: A velencei Peggy Guggenheim Collectionnél töltöttem 2012-ben a múzeumi gyakorlatomat, s ebből inspirációt merítettem arra, hogyan lehet a kortárs művészetet a múzeumpedagógia eszközeivel közvetíteni gyerekek, fiatalok felé is. A szakmában sokan várták a Deák17 Galéria megszületését, számos művészoktató és vizuáliskultúra-pedagógus üdvözölte egy olyan intézmény létrejöttét, ahol a középpontban a gyerekművészet áll. Mivel a fővárosi fenntartásnak köszönhetően a programjainkat és foglalkozásainkat ingyenesen tudjuk biztosítani, az iskolák is azonnal nyitottak és érdeklődők voltak. A gyerekművészet mellett professzionális kortárs képzőművészettel is foglalkozunk, így a múzeumi-galériás közegben is szép helyet vívott ki magának a galéria.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.