rés a présen

„Középpontban a gyerekművészet”

  • rés a présen
  • 2023. június 21.

Képzőművészet

Kaposi Dorka igazgató, Deák17 Galéria

rés a présen: Mikor merült fel, hogy olyan galériát hozzanak létre, amely a kortárs művészetet főként fiataloknak közvetíti?

Kaposi Dorka: Budapest Főváros Önkormányzata 2013-ban határozta el, hogy egy gyerekeknek és fiataloknak szóló intézményt alakít ki, amely hiánypótló, a művészeti nevelést támogató feladatot lát el, és hazai és nemzetközi viszonylatban is reprezentálja a főváros művészetpártoló, tehetségsegítő tevékenységét. A Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria nemcsak kiállító, de közösségi térként is működik: a korosztályok közötti párbeszédre összpontosít izgalmas programokkal, tárlatvezetésekkel, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, továbbá képzéseket szervez, pályázatokat hirdet, és számos intézménnyel működik együtt.

rap: Hogyan kell a fiataloknak galériát csinálni?

KD: A velencei Peggy Guggenheim Collectionnél töltöttem 2012-ben a múzeumi gyakorlatomat, s ebből inspirációt merítettem arra, hogyan lehet a kortárs művészetet a múzeumpedagógia eszközeivel közvetíteni gyerekek, fiatalok felé is. A szakmában sokan várták a Deák17 Galéria megszületését, számos művészoktató és vizuáliskultúra-pedagógus üdvözölte egy olyan intézmény létrejöttét, ahol a középpontban a gyerekművészet áll. Mivel a fővárosi fenntartásnak köszönhetően a programjainkat és foglalkozásainkat ingyenesen tudjuk biztosítani, az iskolák is azonnal nyitottak és érdeklődők voltak. A gyerekművészet mellett professzionális kortárs képzőművészettel is foglalkozunk, így a múzeumi-galériás közegben is szép helyet vívott ki magának a galéria.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.