Kiállítás

Buborékok

GULÁCSY. Na’Conxypan hercege – Gulácsy Lajos (1882–1932) életmű-kiállítása

Kritika

A különc outsider, a betegségország lovagja. A dekadens festő, a tegnapok ködlovagja. Giotto jó utóda, a szépség betege, az álomvilág lovagja. Csak néhány a kortársak és a kései utódok jellemzései közül. A saját korán kívül álló művész már életében legendás volt, aminek megágyazott extravagáns öltözködése, és a tény, hogy elmegyógyintézetben végezte.

Legendáját építette az a vélekedés is, mely szerint munkái nem sorolhatók be sem stílusokba, sem irányzatokba. Ezzel szemben autodidakta lévén, művészi nyelve az olasz reneszánszból, a holland „realista” festészetből vagy rokokó könnyedségből táplálkozik, holott, felismerhetően hatott rá a korszak szimbolista-szecessziós irányzata, vagy a preraffaelita mozgalom stílus- és formavilága. Sokáig (még máig is) él az a meggyőződés is, hogy műveit „érezni kell”, s hogy beszélni róluk csak az irodalom nyelvezetén keresztül lehetséges. Ezt a művészettörténeten kívüli beszédmódot nyilván megalapozta, hogy első kritikusai és rajongói írók, költők és a fényképészek voltak, többek között írt róla Kosztolányi, Füst Milán és közeli barátja, Juhász Gyula, „társtalanságban társai” pedig azok az irodalmi ködlovagok (Csáth Géza, Ambrus Zoltán, Bródy Sándor) voltak, akik „nem találták helyüket az új világban (…) és visszavágyódtak a múltba”. (Nem véletlen, hogy Gulácsy szerepelt a PIM 2011-es Ködlovagok című kiállításán.)

Az is nehézség nélkül felismerhető, hogy a századfordulót követő években számos külföldi és magyar képzőművész indult el hasonló irányba (köztük például Csontváry is, akitől a Szépművészeti Múzeum most párhuzamosan mutat be nagyobb anyagot). A másik, megcsontosodott értelmezési „hiba” a művész emberi oldalára fókuszált. S bár Gulácsy több képen és fotón is szerepel különös ruhákban (köztük mint reneszánsz zenész, lovag vagy szerzetes), és valóban léteztek az úgynevezett firenzei temetések, ahol a művész papi öltözetben, teljes átéléssel celebrálta a kiválasztott társ halotti szertartását, amelynek végén a ravataláról feltámadott „halottal” együtt bőségesen megebédelt a Kispipa vendéglőben. Arról természetesen nincsen adat, hogy Gulácsy minden nap jelmezben flangált volna. Pont annyi idő, azaz 16 év jutott a művészetre, mint amennyit az elmegyógyintézetben töltött, így tartja magát az az értelmezés is, amely e vég fényében értékeli az életművet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.