Kiállítás

Buborékok

GULÁCSY. Na’Conxypan hercege – Gulácsy Lajos (1882–1932) életmű-kiállítása

Kritika

A különc outsider, a betegségország lovagja. A dekadens festő, a tegnapok ködlovagja. Giotto jó utóda, a szépség betege, az álomvilág lovagja. Csak néhány a kortársak és a kései utódok jellemzései közül. A saját korán kívül álló művész már életében legendás volt, aminek megágyazott extravagáns öltözködése, és a tény, hogy elmegyógyintézetben végezte.

Legendáját építette az a vélekedés is, mely szerint munkái nem sorolhatók be sem stílusokba, sem irányzatokba. Ezzel szemben autodidakta lévén, művészi nyelve az olasz reneszánszból, a holland „realista” festészetből vagy rokokó könnyedségből táplálkozik, holott, felismerhetően hatott rá a korszak szimbolista-szecessziós irányzata, vagy a preraffaelita mozgalom stílus- és formavilága. Sokáig (még máig is) él az a meggyőződés is, hogy műveit „érezni kell”, s hogy beszélni róluk csak az irodalom nyelvezetén keresztül lehetséges. Ezt a művészettörténeten kívüli beszédmódot nyilván megalapozta, hogy első kritikusai és rajongói írók, költők és a fényképészek voltak, többek között írt róla Kosztolányi, Füst Milán és közeli barátja, Juhász Gyula, „társtalanságban társai” pedig azok az irodalmi ködlovagok (Csáth Géza, Ambrus Zoltán, Bródy Sándor) voltak, akik „nem találták helyüket az új világban (…) és visszavágyódtak a múltba”. (Nem véletlen, hogy Gulácsy szerepelt a PIM 2011-es Ködlovagok című kiállításán.)

Az is nehézség nélkül felismerhető, hogy a századfordulót követő években számos külföldi és magyar képzőművész indult el hasonló irányba (köztük például Csontváry is, akitől a Szépművészeti Múzeum most párhuzamosan mutat be nagyobb anyagot). A másik, megcsontosodott értelmezési „hiba” a művész emberi oldalára fókuszált. S bár Gulácsy több képen és fotón is szerepel különös ruhákban (köztük mint reneszánsz zenész, lovag vagy szerzetes), és valóban léteztek az úgynevezett firenzei temetések, ahol a művész papi öltözetben, teljes átéléssel celebrálta a kiválasztott társ halotti szertartását, amelynek végén a ravataláról feltámadott „halottal” együtt bőségesen megebédelt a Kispipa vendéglőben. Arról természetesen nincsen adat, hogy Gulácsy minden nap jelmezben flangált volna. Pont annyi idő, azaz 16 év jutott a művészetre, mint amennyit az elmegyógyintézetben töltött, így tartja magát az az értelmezés is, amely e vég fényében értékeli az életművet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.