drMáriást megihlette a Magyar Péter-jelenség

  • narancs.hu
  • 2024. április 21.

Képzőművészet

A Magyar Péter rárúgja a magyar rendszerváltások temetőjére az ajtót és keményen bemutat Polke műtermében című alkotáshoz írt egy mesét is.

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis ország, amely hosszú rabsága után végre szabad lett, azonban nemigen tudta eldönteni, hogy azzal mit is kezdjen” – kezdi drMáriás a meséjét közösségi oldalán, amelyet a Varga Judit férjéből a magyar politikai élet NER-ből kiugrott főszereplőjévé váló férfi rövid idő alatt felfutó pályafutása ihletett.

A Magyar Péter rárúgja a magyar rendszerváltások temetőjére az ajtót és keményen bemutat Polke műtermében című újkeletű alkotást a nepszava.hu vette észre. drMáriás meséje így folytatódik: 

„Legyen orosz, osztrák, török, amerikai? Vajon mit akar az éhes nép és a testében lakozó sok kukac? –  Magyar legyen! – kiáltott fel ekkor a fiatal harcos Viktor, ami a népnek nagyon tetszett, gyorsan megválasztotta, megtette a királyának, a régit meg kirúgta.

Viktor eleinte jó király volt, kedveskedett, harcolt, iparkodott, majd ahogy múltak az évek elfáradt, egyre több gondja lett,

hol más királyokkal acsarkodott, hol meg a koronáját a barátai társaságában próbálgatta, s miközben nem figyelt oda, a kukacok jóllaktak, de a nép éhes maradt.

Ekkor egyik tanítványa és hercege gondolt egyet, otthagyott királyt, várat, mulatságot, mindent, a nép elé lépett, s ezt kiáltotta: – Azért vagytok éhesek, mert a király mindent eleszik előletek! Ha enni akartok, megsúgom, kit akasszatok! Szavaira a fél ország összecsődült, meglátta az ifjú hercegben az új harcost, nagy éljenzésbe kezdett, s gyorsan meg akarta választani őt, hogy végre jóllakhasson" – folytatja meséjét a festő, de itt már csak a konklúziót jegyeznénk le:

A nagy felfordulást a kukacok nézik a legunottabban.

Tudják jól, hogy ők így is, úgy is maradnak, s mint mindig, a jövőben is jóllaknak majd. Az arcukat, nevüket a nép úgyse látja, úgyse tudja meg soha."

drMáriással készült korábbi interjúnkat itt olvashatják:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.