Festészetünk a világpiacon: Egy lapon említve

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2003/22. (05. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Néhány nap múlva több mint ötven magyar képre lehet licitálni a világ egyik legnagyobb aukciósháza, a Sotheby´s londoni árverésén.

Igaz, hogy Orbán Dezsőből Deszö, Csinszkából Czinska lett a katalógusban, üsse kő, viszont Nagybányát, Ady Endrét és Márffy Ödönt helyesen írják, s pontosak az ékezetek Munkácsy Mihály és Mednyánszky László, Czóbel, Iványi-Grünwald és Kádár Béla nevében. A tálalás komoly, mint bármié, amivel a Sotheby´s foglalkozik, legyen az angol bútor, kínai kerámia vagy a régi mesterek festészete. Június 3-án az 1744-ben alapított aukciósház Bond Street-i helyiségében árverést rendeznek 19. századi európai festményekből, köztük - miként a vaskos katalógus címlapján áll - német, osztrák, magyar és szláv, valamint skandináv művekből (szláv alatt cseheket és lengyeleket értenek, az európai jelző pedig leginkább franciákat, belgákat és hollandokat takar). A több mint 270 tételt tartalmazó, hárommenetes árverés délelőtti adagjában kalapács alá kerülő 117 alkotásból 55 a magyar.

New York, London

"A magyar képzőművészet piaca okvetlenül növekszik" - válaszolta a Narancs kérdéseire az árverés két szakértője, Claude Piening és Tessa Kostrzewa. - "A kommunista rendszer idején a magyar művészet jószerével hozzáférhetetlen volt a Magyarországon kívül élő műgyűjtők számára. Miután az ország a 80-as években ismét nyitottá vált, újjáéledt a gyűjtők érdeklődése, mind a Magyarországon kívül élő magyar származású emberek, mind pedig a magyar képzőművészet belső értékei iránt vonzódó nemzetközi gyűjtők széles körében. A Sotheby´s magyar árverései e megnövekedett keresletre reflektálnak. Azzal, hogy a magyar képzőművészetet a gyűjtők tágabb köre számára is hozzáférhetővé tesszük, egyúttal a kereslet további növekedését is elősegítjük."

A mostani aukció nem az első és feltehetőleg nem is az utolsó a sorban. Előzményének három tavalyi esemény nevezhető. Április 24-én New Yorkban 185,5 ezer dollárért kelt el Munkácsy Mihály egy műve, november 19-én pedig Londonban ért el 160 650 fontos rekordot Paál László egyik képe, több mint megötszörözve induló árát. Mindkettőt 19. századi európai anyagban kínálták. Tavaly április 9-én Londonban a Sotheby´s első alkalommal rendezett árverést 19. századi német, osztrák, magyar és szláv festményeknek: itt mintegy száz tétel között tizenhat magyar mű szerepelt, közülük a legmagasabb, rekordnak számító árat Újváry Ignác képe érte el 26 290 fonttal, de csaknem ugyanennyiért kelt el egy Paál László is. Mindezt a Sotheby´s egyértelmű sikerként értékelte - erre utal a magyarok arányának növekedése a mostani aukció kínálatában.

Nagybánya, München, Párizs

Habár az árverés anyagában bőven találhatók a 20. század első két-három évtizedében keletkezett művek is, ezek bizonyára figurativitásuk és festésmódjuk miatt kerültek a 19. századi társaságba: az avantgárd izmusok közül legfeljebb a fauve-ok hatása mutatható ki az alkotások némelyikén. Ilyen például Iványi-Grünwald Béla műve, a Lido, melyet az érdeklődők orientálása végett Raoul Dufy hasonló témájú képének társaságában mutat be a katalógus, vagy Vaszary János festménye, a Tengerparton, szintén egy Dufy és egy André Derain mellé helyezve; mindkettő ismertető sorai kitérnek festőik nagybányai periódusára és az őket Párizsban ért hatásokra. Iványi-Grünwald képének becsült ára 15-20 ezer, Vaszaryé 30-50 ezer font (a becslés szintén csak az orientációt szolgálja, a leütési ár jócskán meg is haladhatja azt, de előfordulhat, hogy el sem kel a mű). Vaszaryéval azonos árfekvésben kínálják Glatz Oszkár plein air tájképét gyerekekkel; a katalógus piciben közli mellette Monet és Ferenczy Károly egy-egy hasonló képét, s olyan magától értetődő természetességgel ír Németh Lajos tanulmányából is idézve az akadémizmus ellen lázadó nagybányai iskoláról, Hollósy Simonról, Ferenczyről, Iványi-Grünwaldról, a magyar festők müncheni és párizsi útjairól, hogy a potenciális vásárlóként feltételezett olvasó "aha élményt" kapjon (ja persze, hát ezek a magyarok is európaiak), de főleg bizonyosságot, hogy minőségbe fekteti be a pénzét.

30-40 ezer fontra lövik be Markó Károly 1851-52-es tájképét, 25-35 ezer fontra Paál László erdei, Orbán Dezső tengerparti tájképét és Frank Frigyes - megint csak a katalógus szerint Matisse, Soutine, Bonnard és Chagall hatását mutató - festményét kézimunkázó múzsájáról, Mimiről. A 20-30 ezer font körül becsült tartományba került Tornai Gyula, Paál, Munkácsy, a 10-20 ezer körülibe többek között Markó András, Hermann Lipót, Faragó Géza, Prohászka József, Iványi-Grünwald, Kalivoda Kata, Egry József, Csók István, Czóbel, Vaszary. Rippl-Rónai rajzát, Mednyánszky kis tájképeit, Márffy Csinszka-portréját 4-6000, Kádár Béla festményét 6-8000 fontra becsülik, az egyik legnagyobb magyar rajzolóként bemutatott Zichy Mihály egyik lapját 1000-1500-ra.

A két legmagasabb áron induló magyar mű Fényes Adolfé és Munkácsyé: az előbbi első ránézésre realista, mégis meseszerű, 1931-es tájképét 40-60 ezer fontra taksálják, Munkácsy 1872-es dob nélküli dobosát pedig 60-80 ezerre - ennek festésmódját Courbet kőtörőket ábrázoló képével, témáját pedig Manet egyik művével rokonítja a katalógus, szépen meg is mutatva ezeket.

Stockholm, Helsinki, Oslo

A Sotheby´s szakértői szerint a számukra hazai pályán rendezett aukciókon elérhető árak - a korábbi, náluk született magyar rekordok tanúsága szerint - magasabbak, mint amilyenekre magyarországi lebonyolítás esetén számíthatnának: Londonban szélesebb vevőkört tudnak megmozgatni, mint Budapesten. "Egyes ismert művészek (mint Munkácsy és Paál) bárhol jó eredményt érhetnek el, szinte függetlenül attól, hogy hol kínálják őket, de a Sotheby´s szerepe meglehetősen fontos abban, hogy piacot nyit a kevésbé ismert művészek számára is." (Magyarországi árverezés jelenleg nem szerepel a cég terveiben, habár egy itteni forráskutató iroda felállítása szóba jöhet valamikor.)

Az említett piacnyitásban jelentő-sége van az árverezendő művek kiállí-tásának (az elmúlt hetekben a skandináv anyag megjárta Stockholmot, Helsinkit, Oslót és Koppenhágát, a német, osztrák, magyar, cseh és lengyel pedig Bécset és Münchent), valamint annak is, hogy mely festők mely műveinek közvetlen közelségében kínálják az egyes képeket. Az ügyesen kialakított sorrend jót tehet a kevéssé ismert alkotóknak és alkotásoknak. Az például, hogy a magyar szecessziót képviselő Faragó Géza festményét a nemzetközi sztárnak számító - és őt egyébként Párizsban tanító - cseh Alphonse Mucha hat rajza közé ékelték, nemcsak a nevét vezeti be az úri társaságba, hanem remélhetőleg a licitre is élénkítőleg hat.

Az elérhető árak magassága természetesen viszonylagos. Az aukció legtöbbre tartott magyar műve, a 60-80 ezer fontra becsült Munkácsy valamivel megelőzi a Courbet egyik festményéért várt 40-60 ezer fontot, de messze van a skandináv anyag élén állóktól. Viszont a 4-6000 fontra becsült Rippl-rajzhoz képest Delacroix vagy Courbet rajzának 6-8000, illetve 10-15 ezer fontja nem is olyan sok. Zichy egyelőre még más dimenzióban mozog. A lényeg, hogy egy lapon vagyunk említve. A Sotheby´s-nagyüzem számára ez csak egy - igaz, új színeket is hozó - árverés, a magyar képzőművészet világpiaci jelenléte szempontjából azonban idén alighanem a legfontosabb.

Szőnyei Tamás

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2003/22. (05. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...