A kulturális bizottság fideszes vezetője, L. Simon László a 2011. szeptember 6-i ülésnapon megszakítja a kormánypárti öninterpellációk és álkérdések hosszú sorát, és számon kérő hangvételű kérdést intéz saját államtitkárához, Szőcs Gézához, "Mikor kapják meg állami támogatásukat a kulturális szervezetek?" címmel. A rövid, de meglepően indulatos felszólalás megállapítja, hogy bár őt az írószervezetek levele indítja szólásra, "sajnos nem egyedi esetről van szó. Számos más kulturális szervezet érzi hasonló helyzetben magát, amelyek állami támogatásukat a mai napig nem kapták meg. Ráadásul olyan forrásokról beszélünk, amelyek felhasználásával az érintett szervezeteknek a tárgyév végéig, vagyis 2011. december 31-éig el kell számolniuk, ami már-már megoldhatatlan feladat elé állítja őket".
Szőcs válaszában - miután leszögezi, hogy a szóban forgó szervezetek szerinte is "a magyar kultúra építőkövei" - arról tájékoztat, hogy a törvényi előírások akkurátus betartása lassította az ügymenetet, ugyanakkor mindenkit megnyugtat, hogy a szerződések aláírására és a pénzek folyósítására rövid időn belül sor kerül. Így is történt, L. Simon fellépése eredményes volt.
A szópárbaj után háromnegyed évvel, nyár elején L. Simon átvette Szőcs helyét, és noha immár nem szeptember, de december van, éppen csak eljutottak addig, hogy leszerződjön az írószervezetekkel - az ez évi utalások lapzártáig nem érkeztek meg a számlájukra. A minisztérium lapunknak küldött magyarázata szerint egy októberi Emmi-rendelet értelmében az NKA-t már nem lehet megbízni az írószervezetek szerződéseinek megkötésével, "ezért volt szükség a novemberi pótlólagos adminisztrációra és adatbekérésre". Hogy a kifizetéseket tovább lassító szabályozás elkészítésére miért kellett októberig várni, nem derül ki a válaszból. Ráadásul idén - a zárolások következtében - abbamaradt a Márai-program keretében szervezett olvasás-népszerűsítő rendezvények finanszírozása, ez is komoly érvágást jelentett az írószervezetek (és az eseményeket befogadó könyvtárak) számára. A civil szféra segítésére hivatott Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) szintén jóformán "kivonult" a finanszírozásukból, a Fiatal Írók Szövetsége például mindössze negyedmillió forintot kapott tőlük idén (4 és fél millióra pályázott), és még ez a pénz sem érkezett meg. A másik fiatal írószervezet, a József Attila Kör különösen nehéz helyzetbe került, vezetője hónapok óta nem tud tiszteletdíjat felvenni, hónapokig voltak problémáik az irodabérlet és a könyvelő kifizetésével is, ráadásul úgy hírlik, hogy az NKA legutóbbi (még nem hivatalos) döntéseinek sem lesz sok okuk örülni.
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója (FKSE) is jóval kevesebb pénzt kapott a NEA-tól idén és tavaly, mint a korábbi években. Egyik idei pályázatukban a kért majd' ötmillió helyett kaptak szintén 250 ezret. Tavaly - segélykérő levelükre válaszul - Szőcs, idén pedig - magától - L. Simon mentette meg őket egyedi döntéssel kiutalt pótpénzekkel, Szőcs kétmilliót, L. Simon majdnem hárommillió forintot adott. Vagyis állandósulni tűnik, hogy megszokott pályázati forrásuk helyett az ad hoc államtitkári kegy biztosítja működési költségeik legalább egy kisebb részének fedezetét (az erzsébetvárosi önkormányzattól jutányos áron bérelt Rottenbiller utcai iroda, galéria és műtermek havi átlag 675 ezer forintos rezsiköltségét, a két alkalmazott bérét, a könyvelő megbízását stb.). Programtámogatásként az NKA-tól összesen szűk három és fél milliót kapott az egyesület, ebből nem egészen 2 milliót a pályakezdő tagok kiállításainak megrendezésére. Ez igen-igen alacsony költségvetésű tárlatok létrehozását teszi csak lehetővé, az alkotók honoráriuma többnyire elsikkad.
Az írószervezetek esetében költségvetési értelemben véve filléresnek is alig nevezhető, pár milliós tételekről van szó, míg a fiatal színészek számára - legalábbis a második Orbán-kormány regnálása előtt - fontos perspektívát kínáló független színházaknál kicsit nagyobb összegről. Az arányok érzékeltetése végett nem is a focistadionokkal hozakodnánk elő, hanem két egyedi döntést citálunk. Markó Iván két részletben 155 milliót kapott idén a kormánytól, míg a VI. kategóriába sorolt táncművészeti szervezetek összesen 211,9 milliót. A független színházak szeptemberben megítélt 226,1 milliójához - 47 társulat egész éves költségvetésének fő bevételéhez - pedig hozzámérhetjük a Káel Csaba Los Angeles-i Bánk bán-bemutatójára szánt 200 milliót, bár utóbbi a kormányadminisztráció ügyetlenkedése miatt végül nem valósult meg. A fenti, túléléshez alig elégséges juttatásokat érték el a menetrendszerű zárolások októberben: a függetlenek pénzének bő egyharmadát tartja vissza a minisztérium. A nemrég megkötött szerződésekben már a csökkentett összeg szerepel - ami a korábbi tapasztalatokkal együtt azt jelzi, hogy a zárolás valójában most is végleges elvonás lehet. Ezeket a pénzeket hosszas huzavona után végül múlt héten utalta el a kormány.
Némely társulat kálváriájáról sok szó esett az utóbbi hetekben-hónapokban, de a helyzet súlyosságát az érzékelteti igazán, hogy még a befogadóhelyek közül a legmagasabb dotációban részesülő MU Színház is komoly bajba került. Tavaly is, idén is 35 millió forint pályázati támogatást ítéltek nekik, ami - mivel az idén rendelkezésre álló keret kisebb volt - kimondottan jó eredménynek tekinthető. Még akkor is, ha Erős Balázs művészeti vezető szerint csak szűkösen, illetve más, nem állami források erőteljes bevonásával tenné lehetővé a működést. Erre készen is állnak, viszont a zárolás után megmaradó, múlt héten folyósított több mint 22 millióból már szinte lehetetlen gazdálkodniuk. Különösen úgy, hogy a kiemelt művészeti célok támogatására megítélt 3 és negyed millió forintból - meg nem erősített információk szerint - egyetlen fillért sem fognak látni. Tehát azt a minisztérium nem zárolta, hanem az utolsó fillérig elvonta. Mindez együtt elkerülhetetlenné tette a leépítéseket az adminisztratív és a műszaki stábban, akárcsak a marketing-költségvetés de facto megszüntetését. Jelen pillanatban négy státusszal működik a hely, szemben a pár évvel ezelőtti kilenc alkalmazottal.
Átalakítás miatt zárva
A független színházak, az irodalmi és képzőművészeti egyesületek egyaránt a szakmai utánpótlás és megújulás fontos bázisai, de nemcsak a szervezetek, hanem a fiatal alkotók közvetlen támogatása is megcsappant. A 35 év alatti művészek és művészetkritikusok munkavégzésének zavartalanságát biztosítani hivatott ösztöndíjpályázatok - Derkovits Gyula képzőművészeti, Kodály Zoltán zenei alkotóművészeti, Babits Mihály műfordítói ösztöndíj stb. - jellemzően évente 10-13 fiatal számára jelentenének havi 70-80 ezer forintos, adóköteles jövedelmet. 2012-ben a pályázatok kiírása folyamatosan csúszott. A rendes határidő túllépésekor azt ígérte az Emmi, hogy az év második felében kerül rá sor, novemberben mégis levélben kellett érdeklődniük egyes kurátoroknak, mikorra várható a kiírás. Mára kiderült, hogy az idei ösztöndíjpályázatok elmaradnak, ez esetben nem jogszabályváltozás, hanem a szintén a minisztérium által levezényelt belső szervezeti átalakítások miatt. "Az ösztöndíjakat eddig kezelő, a napokban a korábbi formában megszűnt Lektorátus feladatait a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) veszi át. A feladatátvételt követően az ösztöndíjak a jövő év elején kiírásra kerülnek" - indokol lapunknak a kulturális államtitkárság. Hozzáteszi, hogy akik idén érték el a pályázatban megadott felső korhatárt, nem lesznek kizárva a 2013-as kiírásból, azt viszont nem tudjuk, hogy jövőre pótlólag meghirdetik-e az idei ösztöndíjakat, vagy - amint sejthető - végleg megspórolja ezt az összeget az Emmi. Az átalakítás önmagában célszerű is lehet, semmi nem indokolta például, hogy az amúgy is nehezen körvonalazható feladatkörű Képző- és Iparművészeti Lektorátus járjon el minden művészeti ág ösztöndíjpályázatai kapcsán. Sem ebben, sem az előző esetben nem evidens ugyanakkor, hogy akár a jogszabály-változtatás, akár a szervezeti átalakítás alatt a funkcióknak szünetelniük kell. Ahogy az sem indokolt, hogy valódi tájékoztatás helyett újabb és újabb be nem tartott időpontokat adjon meg a tárca, hogy aztán végül csak részben vagy egyáltalán ne teljesítse vállalásait. (Meg nem erősített értesüléseink szerint az átalakítással járó személyi változások a Magyar Művészeti Akadémiát fogják helyzetbe hozni.) A fiatalokat díjazó rendszer olyan alkotóknak segített elindulni, mint Banga Ferenc, Bukta Imre, Kondor Béla, El Kazovszkij, Váli Dezső, Vojnich Erzsébet a képzőművészek, vagy Temesi Ferenc, Krasznahorkai László, Parti Nagy Lajos, Térey János, Tóth Krisztina az irodalmárok közül. Maga L. Simon államtitkár 2004-ben kapta meg az ifjú irodalmárokat segítő Móricz-ösztöndíjat.
A nevetséges összegű kifizetések akadozása, az adminisztrációs káosz és a rendre elmaradó tájékoztatás jelzi, hogy messze nem pusztán költségvetési kényszerek magyarázzák a botrányos kultúrafinanszírozási helyzetet. Nem utolsósorban ezek ellen kíván fellépni a közelmúltban a nyilvánosság elé állt, szakmai és szakszervezetek, valamint informális csoportok együttműködéséből létrejött Humán Platform, amely az Emmi alá tartozó ágazatok többségének (kulturális, oktatási, szociális és egészségügyi szféra) dolgozóit kívánja egységbe tömöríteni, az érdekeiket hatékonyabban képviselni. A szerveződés motorjainak a fiatal művészeti szervezetek tűnnek, amelyek lapzártánk perceiben orvosokkal, tanárokkal, egyetemi hallgatókkal, sőt - a csütörtöki spontán akció skandálásai szerint - középiskolás diákokkal vállvetve tüntetnek az Emmi Szalay utcai épülete előtt.
