Kiállítás

Foucault átka

Gerhes Gábor: Neue Ordnung

  • Kürti Emese
  • 2013.12.07 13:11

Képzőművészet

Azt írja Michel Foucault, hogy a hatalom rögzíthetetlen, mert megoszlik, terjed az emberek között, hálózatszerűen szerveződik meg, és ebben a hálózatban az egyének nem pusztán elszenvedői, hanem gyakorlói is a hatalomnak.

A hatalom föntről lefelé mutató irányát megfordítva Foucault azt állítja, hogy az egyének a hatalom voltaképpeni továbbítói, reléi, "a hatalom az egyéneken keresztül árad szét, nem pedig rajtuk keresztül, bennük jut nyugvópontra". Továbbgondolva: a hatalomnak ez a mikrofizikája nem egyszerűen csak lehetetlenné teszi az erkölcsi fölmentést a bármiféle hatalom közelségében való természetszerű kollaboráció felelőssége alól, hanem egyszerűen kiterjeszti a felelősséget valamennyi társadalmi résztvevőre, függetlenül attól, hogy a formális logika szerint mekkora hatalommal rendelkezik. A hatalom általános jelenvalósága ily módon a kiterjesztett felelősség és a vele járó állandó erkölcsi dilemma válságos helyzetébe hozza az egyént, akinek nincsen lehetősége kibújni a mindent átszövő játék szabályainak kaotikus hálójából.

Ez így talán kissé elvontnak tűnik, de az elvontságot épp a hétköznapok mikrofizikája oldhatja fel, vagyis azoknak a morális kérdéseknek a végtelen sora, amelyből minden kollaborációra kényszerülő, az aktuális hatalommal szembeni averzióját, megvetését és undorát leküzdeni nem tudó egyén részesül. Foucault átka a részvételben bújik meg. Gerhes Gábor kiállítása a Trafó Galériában azonban épp azért hátborzongató, mert semmi sincs lefordítva a köznapi (aktuális) konkrétumokra a hatalom és az egyén viszonyát illetően (szemben a társadalomkritikus művészet azon gyakorlatával, mely kritikájának elemeit a kifogásolt politikai működésből veszi), hanem épp ellenkezőleg: Gerhes azt állapítja meg, hogy ez a viszony öröktől való, változatlan és elviselhetetlen. Az "új rend" összefoglalása alatt a megfélemlítő apparátusok a legkülönbözőbb, világi és egyházi komponensekből tevődhetnek össze, működhetnek földalatti illegalitásban és uralkodói dominanciában, titkos társaságként vagy a nyilvánosságot vallási eszközökkel kontrolláló tömegszervezetként. Az új rend valódi természete kiismerhetetlen, mert maszkok és titokzatos jelszavak mögül gerjeszti a félelmet egy olyan kelléktár használatával, amelynek a történetisége és mély kulturális beágyazottsága internacionálissá teszi a jelentéseket.

Mindennek a vizuális megjelenése a gerhesi ikonográfiaképzés konzekvens módszerével valósul meg: a jelmezes műtermi szituációk végeredménye egy fekete-fehér fotósorozat, melynek darabjai önmagukban vagy triptichonba rendezve egyszerre idéznek meg szado-mazo jeleneteket, vallási allegóriákat, katonai vagy uralkodói portrékat. Egy fiktív, megkonstruált, ám a vallásos ábrázolások utalásosságára épülő saját vizuális rendszer épül fel a képeken és objekteken, olyan, könnyen azonosítható szimbólumok kapaszkodóival, mint a kereszt vagy a tőr. Ezek a konvencionális, történeti szimbólumok aztán szervesen illeszkednek olyan, az alkotó által újraértékelt kulturális motívumok körébe, mint a (vaddisznóbőr) körmeneti zászló vagy a liturgikus kendővel letakart portrészobor. Gerhes korábban is ugyanezt a jelmezes játékot űzte, és nem állt tőle távol akár az explicit társadalomkritika sem, ezeket a műveket azonban a bomlás, a sötétség és a gonoszság minden eddiginél nyomasztóbb metaforáiként használja.

A képekhez és objektekhez tartozó, főként idegen nyelvű szövegek tovább mélyítik a művek kulturális referencialitását - gondoljunk a középkori táblaképfestészet latin nyelvű, szalagos felirataira -, tartalmuk azonban vegyes: hol vallásosan kinyilatkoztató, hol pedig önkényuralmi jelszavakat idézően tömör. Mindjárt a belépéskor a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből vett részlet eszperantó fordítása olvasható, kalkulálva azzal az adottsággal, hogy a szöveg így sokak számára értelmezhetetlen: "...A 'szabadság' szó arra indítja az embereket, hogy szembeforduljanak mindenfajta hatalommal, mindenfajta tekintéllyel, még Istennel és a természet törvényeivel is." A láncos fémfejsze felirata a tárgy vizuális üzenetével ellentétben moralizáló, és János evangélumának latin nyelvű részletét képezi: "Ki az, ki bűn nélkül való?" A LED-pontokból összeálló kék fényű felirat ("A holnap már az enyém") lehetséges olvasata kettős: egy potenciális hatalmi struktúra önbizalmát vagy valamiféle imaginárius ellenzék optimizmusát közvetítheti. A vízzel vágott, falra applikált alumíniumobjekten a három körbefutó disznó (formára: farkas) kivágata a következő nyilasstrófát idézi: "Erger, Berger, Sósberger, minden zsidó gazember!"

Gerhes Gábor fikciós agresszorhálózata ebben a kis léptékben is képes közvetíteni azt a győzelmi mámort, amellyel a hatalom ünnepli saját magát. Az erőszak dicsőségének olyasféle allegorikus tömörségű elemzése (és nem ábrázolása), mint amilyen az ellenreformáció diadalának idején volt, minden közvetlen utalás ellenére nyilvánvalóan az elviselhetetlen közéleti rosszkedvből táplálkozik. Gerhes, minimalizálva korábbi műveinek bujkáló szellemességét, feloldáshoz vezető iróniáját, valamint színességét, megalkotta a sötétség esztétikáját, amely biztosan túléli a hatalom diadalát.

Trafó Galéria, december 8-ig

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.