Az a zenekedvelő, aki nem vette észre, hogy az elmúlt két évben kisebb revolúció zajlott le a transzatlanti gitárzenében, az vagy süket, vagy egyszerűen fölébe emelkedik a folyvást változó zenei színtérnek, és legyint egy jóízűt. Ez utóbbi nem helyes hozzáállás. Hiszen az említett időszakban a "primitív" gitárrockban utazó vagy a new wave világát idéző zenekarok tucatjai emelkedtek a felszínre.

Az a zenekedvelő, aki nem vette észre, hogy az elmúlt két évben kisebb revolúció zajlott le a transzatlanti gitárzenében, az vagy süket, vagy egyszerűen fölébe emelkedik a folyvást változó zenei színtérnek, és legyint egy jóízűt. Ez utóbbi nem helyes hozzáállás. Hiszen az említett időszakban a "primitív" gitárrockban utazó vagy a new wave világát idéző zenekarok tucatjai emelkedtek a felszínre.Hogy e jelenség az "under-groundból", a klubokból vagy éppen a multinacionális lemezkiadók irodáiból indult-e el, azt nem tudhatjuk, de nem is kell tudnunk, hiszen a rakenroll nagy hullámai mindig alulról indulnak, hogy aztán a kiadók bizniszmenjei megszagolják a friss bukét, és rátenyereljenek az alakuló trendre. Így van ez Elvis Presley óta - így volt a punk, a hip-hop és a grunge esetében is, úgyhogy kár fanyalogni, kedves fanyalgók. Lássuk inkább a kulmináló színtér legfontosabb szereplőinek mini arcképcsarnokát.

n The Strokes Kezdjük az elején. Érdemes leszögezni, hogy a "new rock" vagy "new garage rock" néven emlegetett színtér legtöbb zenekarának neve a "The" szócskával indul, és az "s" raggal végződik, ami minimum vicces. A New York-i The Strokes azonban nemcsak ebben az értelemben alapító atya és iránymutató, hanem az övé a hetvenes évek CBGB´s-soundját - a Ramonest, a Televisiont és a Blondie-t meg a korábbi Velvet Undergroundot - idéző slágeresen csupasz és csupaszon primitív hangzás, melyet a debütáló Is This It című nagylemezen hallhatunk. És övé - ugyancsak a New York-i art-punk korából - a farmeres-inges-pólós-zakós-tornacipős-loboncos hajú imázs is. Ez így együtt: "sound and vision", már éppen egy trendnyi információ.

n Black Rebel Motorcycle Club Ez a San Franciscóban alakult, de mostanság többnyire Londonban alkotó zenekar is az egyik első fecske volt a terepen. 2000-ben még Elements néven jelent meg első albuma (cím nélkül), egyszerre keltve életre a Stooges/MC5-féle amerikai garázsrockot, a The Jesus and Mary Chain pszichedelikus zajrengetegét és a kilencvenes évek kezdetén alkozó angol noisy-pop zenekarok fátyolos hangörvényeit.

n The White Stripes A mezőny talán legszerethetőbb és per pillanat legsikeresebb együttese. A nyers rhythm and blues és country alapú gitárzenében utazó The White Stripes egy duót takar, benne Maggie White - akinél vonzóbban-primitívebben doboló csaj Moe Tucker óta nem volt - és Jack White gitáros-énekes, akit meg a New Musical Express tavaly a legtrendibb csávónak választott. Basszusgitáros nincs. Három éve futottak be a White Blood Cells albummal, az idei Elephant már a toplisták tetején trónol.

n The Vines A történet tinisztárjai. A Kurt Cobainre emlékeztető, zabolázhatatlan, balhés és excentrikus Craig Nichols gitáros-énekes vezette ausztrál társaság tavaly az év egyik legzseniálisabb debütáló albumát hozta össze Highly Evolved címmel. Egyszerre hallhatjuk rajta a Beatlest és a Nirvanát meg mondjuk a Super-grasst. Idén új anyag várható, úgyhogy izgulhatunk, megugorják-e a magasra tolt mércét. Craig Nicholsból egyébként kólafiút akartak rittyenteni legutóbb, amitől úgy kiakadt, hogy azóta semmilyen barna lét nem iszik.

n The Hives A svéd vonal. Az International Noise Conspiracy-Hellacopters-Gluecifer rokonság hasonlóan zajos, ám poposabb és (a leg)népszerűbb reprezentánsa. A hiperaktív Howlin´ Pelle Almqvist vezette, a Stoogest és Rolling Stonest - utóbbit turbóváltozatban - recikláló ötös még 1993-ban alakult, és pár lemezt is kiadott, mire utolérte a hátulról előző trend. Majd a 2000-es Veni, Vidi, Vicious című album után az angol indie-megfejtő Alan McGee alapította Poptones kiadóhoz szerződött (ahová utóbb Courtney Love is).

n The Datsuns A színtér gyökérrockfelelősei. Ez az új-zélandi zenekar nem kifejezetten a poszt-punkra vagy a new wave-re hajaz, sokkal inkább az AC/DC-t, a Free- és Deep Purple-féle hard rockot, továbbá az MC5-ot és a Ramonest idézi. Első albuma tavaly cím nélkül jött ki - ultimátus röfögés.

n The Libertines Az angol zenei média aktuális hőse, melyet a túlzásokra mindig kapható újságírók rögtön kineveztek az angol könnyűzene megmentőjének. Ettől függetlenül elég jók, sőt: sok mindent tudnak, ami az elmúlt negyven esztendő gitárzenéiben izgalmas volt - Beatles-, The Who-, The Jam-, Clash- és Sex Pistols, továbbá Smiths-hatások egymás hegyén-hátán. A múlt évben debütáltak, Up The Bracket címmel.

n The Interpol A sötét zsaruk. Az uras-elegáns-zakós New York-i Interpol jól tagadja amerikai mivoltát - sokkal inkább a nyolcvanas évek Angliáját, a Joy Divisiont, a Bauhaust, a Gang Of Fourt, a korai Cure-t, néhol a The Smithst juttatja eszünkbe. De ez nem baj, csak ne merüljön alább a tavalyi Turn On The Bright Light szintje.

n The Coral Nem feltétlenül kapcsolódik az "s végű zenekarok" trendjéhez, de kortárs mivolta és instant zsenialitása miatt szót kell ejtenünk a The Coralról (meg egyébként is, ki írna róluk Magyarországon). Ez a liverpooli zenekar a város neopszichedelikus, Cosmic Scouse névre keresztelt színterét képviseli (melybe még olyan kiságyúk tartoznak, mint a Bandits vagy a Zutons). Tizennyolc-húsz éves gyerekek, akik energikus, szellemes és fordulatokban gazdag zenéjükkel a Captain Beefheartot, a Love-ot, a Doorst s a helyi ősöket, a Bunnyment és a Teardrop Explodest támasztják fel. S amit tavaly (cím nélkül) megjelentettek, az az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb produkciójának bizonyult.

n Yeah Yeah Yeahs Már a nevük miatt is itt a helyük. Két úr és egy hölgy: egy dobos csávó, egy gitáros faszi és egy üvöltő dervisasszony, Karen O (a White Stripeshoz hasonlóan basszusgitár nélkül) - az egyik legsúlyosabb kártya a pakliban. A New York-i Yeah Yeah Yeahs stílszerűen ugyancsak a városi pre-punk/art-punk hagyományokra építette a kupacát, de zenéjében visszahallhatjuk a radikális Riot Grrrl csajrock bandák (L7, Babes In Toyland), továbbá a John Spencer Blues Explosion vagy a Boss Hog büntetőbanda hangjait is.

n Hot Hot Heat S hogy tovább tágítsuk a földrajzi spektrumot, végezetül itt egy kanadai kombó, mely az egyik legfrissebb-ízletesebb hús a szaküzletben. A Hot Hot Heat egy újabb retroízt csempész a lejátszóba: Make Up The Breakdown című debütalbumán mintha konkrétan a nyolcvanas évek kezdetének agyas újhullámát, a korai Joe Jacksont és az XTC-t hallanánk. Nyikorgó orgonák, feszes tempók, tőrőlmetszett tökös popslágerek. Az idei eresztés egyik sikervárományosa.

Németh Róbert