Az Ünnepi Könyvhét tavaly megváltozott szabályzata szerint ezentúl csak a szakma érdekvédelmi egyesületének tagjai állíthatnak ki a Vörösmarty téren. A független kiadók számára maradt a belépés vagy a kétes kimenetelű háború.Míg korábban belefért, hogy Csurka István és Göncz Árpád egy időben dedikáljon a téren, tavaly már az Ünnepi Könyvhét békés szférájába is belemászott a politika. Micsoda vitákat váltott ki, hogy Debreczeni József Orbán-monográfiája (Osiris Kiadó) utólag került fel a hivatalos könyvheti listára; az exminiszterelnök nem szakította meg dedikálását Nádas Péter megnyitóbeszéde alatt sem; Medgyessy körsétája hazaárulózásba fulladt, több balliberális szerzőt inzultáltak, miközben néhány jobboldali közírónak mindenkihez volt egy kedves, uszító szava stb. Minden a megfelelő úton haladt tehát, hogy először a könyvhét 73 éves történetében az eseményt rendőri erők biztosítsák. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE), amelyben a kiadók immár több mint 90 százaléka képviselteti magát, elítélte a könyvhéten történt szélsőséges eseményeket, és úgy találta, hogy az oda nem illő politikai akcióknak leginkább egy
új könyvheti szabályzattal
lehetne elejét venni. Az október 21-i igazgatósági ülésén elfogadott dokumentum ezért megtilt mindenféle aláírásgyűjtést és politikai agitációt, a cégeket pedig személyesen teszi felelőssé a könyvheti pavilonhoz, dedikálóasztalhoz tartozó közterületen történtekért. Kimondja, hogy a kiadók kötelesek közbelépni vagy a rendezők segítségét kérni, ha a könyvhét szellemiségével össze nem férhetőt tapasztalnak, a szervezők pedig végső esetben hatósági intézkedést is kérhetnek.
Akik nem mutatnak együttműködést, azoknak legközelebb nincs helyük a Vörösmarty téren. Új időszámítás, mondhatnánk, hiszen ennek szellemében tavaly egy-két kiadót már el lehetett volna meszelni. Úgy tudjuk, az MKKE a héten egyeztet az V. kerületi rendőrkapitánysággal, az viszont kérdéses, hogy a céh képes lesz-e az adott esetben felelőssé tehető kiállítókat a következő évi vásártól távol tartani. Az MKKE-nek tulajdonképpen semmi nem hiányzik kevésbé, mint hogy politikailag megosszák, netán ellenszervezetet hozzanak létre, amire azért kevés az esély. Az új szabályzat szól a könyvheti listáról, tehát hogy alkalmazzanak-e számszerű kötöttséget. Kontroverz kérdés, hiszen a feltüntetett könyveknek hatványozódik a piaci esélye, a liberalizáció kiküszöböli a szubjektivitást, viszont a kereskedőknek és a vevőknek átláthatatlan a túl hosszú lista.
Ezentúl nincs megkötés, szól a verdikt, így vége a tavalyi Osiris-féle filemilepöröknek. Van helyette más: az ominózus hatodik pont értelmében mostantól csak az MKKE tagjai bérelhetnek árusítópavilont (és szervezhetnek alkotóik számára dedikálást - 7. pont). Kivételt csak az irodalmi társaságok és a határon túli magyar könyvesek képeznek. Akik tehát nem lépnek be, azok csupán könyveikkel szerepelhetnek a szakma legjelentősebb hazai vásárán. Márpedig az évente kiadott kötetek nagy részét a kiadók a könyvhétre időzítik, az újdonságok nagy százaléka már a helyszínen elfogy, miközben az olvasók a szerzőkkel kvaterkáznak. (Nyilván a számszerű nyereség is nagyobb, mint amikor indirekt értékesítik a könyveiket.) Révai Gábortól, a Magyar Könyvklub vezetőjétől kapott információink szerint az ominózus igazgatótanácsi ülésen egyedül ő tiltakozott a korlátozás ellen, ami szerinte implicit nyomásgyakorlás olyan kiadók felé, akik nem szerettek volna csatlakozni az MKKE-hez. Értesüléseink szerint az új szabályzatnak köszönhetően az elmúlt néhány hónapban
harmincöt kiadó lépett be:
Bart István véleménye szerint az új tagok az egyesület Könyvpolitika címen meghirdetett célkitűzéseit és európai szintű etikai kódexét ismerték el ezzel. Kis kiadók részéről ez a gesztus évi 50 millió forint árbevételig csupán havi hétezer forintba kerül, 100 millióig a duplájába, amiért most már a könyvheti jelenlét lehetőségét is ajándékba kapják.
Több megkérdezett megerősítette: a tömeges csatlakozásra azért került sor, mert az egyesületen kívül nincs élet, és túlságosan kicsik ahhoz, hogy "a hatalmakkal" szembeszálljanak: a saját elosztó- helyekkel nem rendelkező cégek ki vannak téve a kiadókhoz tulajdonosi szálakkal is kötődő nagy disztribútorok jóindulatának. A piac évről évre jobban koncentrálódik, húsz-harminc cég kezében összpontosul a forgalom durván nyolcvan százaléka, a "piciknek" jutó torta szelete romló értékesítési feltételek között egyre kisebb, amin a többi, százas nagyságrendben működő kiadócskákkal kell osztozkodniuk. "Beléptem, mert már nem bírtam idegekkel" - mondta egyikük, és megjegyezte, a politikát szerinte a szabályzattal sem lehet kizárni a rendezvényről, lesznek ott még atrocitások. Az MKKE döntésével szembeni ellenállás az Atlantisz Könyvkiadó körül szerveződött (Szégyen, ÉS, 2003. május 2.), amely a magyar nyelvű humán tudományos könyvkiadás külföldön is elismert műhelye, olyan ritkaságokkal, mint az új Platón-összkiadás vagy az Ezeregyéjszaka meséinek első teljes magyar kiadása. ("Alapszövegek hiányoznak", Magyar Narancs, 2002. augusztus 8.)
A kiadó vezetője, Miklós Tamás nyugati partnerekkel együtt éveken át szervezte a 90-es években a frankfurti Ost-West Treffpunktot (ami a kelet-európai kiadóknak biztosított nagyobb nyugat-európai publicitást), kezdeményezésére három éven át tíz új magyar könyvkiadó ingyen vehetett részt a Frankfurti Könyvvásáron, amelynek részben az ő lobbizásának köszönhetően Magyarország lett az első kelet-európai vendége; visszalépéséig a magyar irodalom frankfurti jelenlétét előkészítő bizottságban is dolgozott. Az Atlantisz nem lépett be az MKKE-be, de inkább azért számít kakukktojásnak, mert tevékenységét alapítványi formában, nonprofit alapon végzi, szerinte tudományos könyvkiadás rentábilisan nem működtethető állami és magánmecenatúra nélkül. A felhívást az Atlantiszhoz kötődő 35 értelmiségi (köztük Fejtő Ferenc, Kertész Imre, Heller Ágnes, Ludassy Mária, Kis János) jegyezte, amihez 14 kiadó (köztük több MKKE-tag: Jelenkor, Magyar Könyvklub, Typotex) csatlakozott. A sajtó útján zajló polémiát élezte, hogy tévedésből Zentai P. Lászlónak, az MKKE igazgatójának korábbi, meglehetősen bürokratikus hangú levele került be az ÉS-be, amely feltehetőleg egy előző
magánlevélre válaszolt
"Teljesen abszurd és semmivel sem igazolható, hogy egy magánegyesület kisajátítson egy nagy hagyományokkal bíró nemzeti kulturális eseményt és azt a teret, amit erre a célra a főváros ingyen bocsátott a rendelkezésére" - mondta lapunknak Miklós Tamás. "A standért és a könyvheti listán való megjelenésért eddig is fizettünk, nem értem, miért kell ott is konfliktust teremteni, ahol korábban nem volt. Nem akarunk senkit sem megbántani, csak azt várjuk el, hogy állítsák vissza a könyvhét nyitottságát." Egy neve elhallgatását kérő kiadó szerint Miklós Tamásnak két lehetősége volt: belép vagy háborúzik. Az utóbbira tett, amit a maga részéről lefogadott volna, viszont azon sem kell csodálkozni, hogy néhányan beléptek, akiket korábban hiába kapacitáltak. Szlogenjük: az egyesületet csak belülről lehet megújítani. Radnóti Sándor esztéta szerint az MKKE a politikamentesség népszerű jelszavával szakmapolitikai célokat akart elérni, amivel az a furcsa helyzet állt elő, hogy csak akkor gyakorolhatja egy kiadó a régi jogait, ha belép. (Népszabadság, 2003. május 3.) Bart István, az MKKE elnöke, a Corvina Kiadó vezetője nekünk a döntést már praktikus okokkal indokolta: az egyesülésnek 140 tagja van, az önkormányzat engedélye alapján viszont csak 92 standot építhet fel, ezért kényszerülnek önkorlátozásra. "Így se jut minden tagunknak hely, és már évek óta többen társbérletbe szorulnak. Ehhez tehát mindenképp hozzá kellett volna nyúlnunk, hiszen sokan nem nézték jó szemmel, hogy azoknak is van pavilonjuk, akik nem fizetik a tagdíjat. Tárgyalnánk a mellékutcák birtokbavételéről is, de az nem fővárosi, hanem önkormányzati tulajdon, és bérbe van adva különböző vásározóknak. Jövőre ráadásul építkezni fognak az 1. szám helyén, úgyhogy a helyzet csak romlani fog. Egyébként a területet mi is ingyen adjuk tovább, a stand felépítésének árát kell megfizetni."
Az Atlantisz vezetőjét felháborítja, hogy az MKKE válaszával gyakorlatilag ignorálta azokat a jeles értelmiségieket, akik a levelet aláírták; Bart viszont úgy véli, félretájékoztatták őket, amikor a kontextusból kiragadva tálalták az ügyet, amit nyilván az is befolyásolt, hogy olyan emberekről van szó, akik kedvelik az Atlantiszt, részben maguk is ott publikálnak. "Az Atlantisz-könyveknek én is rajongója vagyok. Ez vitán felül áll" - mondta az egyesület elnöke.
Az Atlantisz és a többi, egyesületen kívüli kiadó a jelenlegi állás szerint aligha kap pavilont az idei könyvhéten, de hogy módosítják-e a szabályzatot, az attól függ, mire jutnak egymással az MKKE-tagok a május 20-i rendkívüli igazgatótanácsi ülésen, amit azért kellett előre hozni, hogy az új tagok felvételével hivatalosan is kvalifikálhassa magát a mezőny az idei könyvhétre.
Bogár Zsolt
