Kiállítás

Hamvadó cigarettavég

Kettős játszma

Képzőművészet

Ilyen az, amikor a kritikus az elvárásai csapdájába esik: a csoportos kiállítás címe miatt mentem el az Inda Galéria kiállítására. Persze nem feltétlenül a "rafinált cselekményszövésű" mexikói szappanoperára, eufemisztikusan: telenovellára gondoltam.

(Amiben, ha valaki nem tudná, Bruno a főgonosz. Bruno "Alejandro iránti gyűlölete nem ismer határokat", "bosszúja végrehajtásához felhasználja María Josét". Maríát "azzal zsarolja, hogy ha elárulja tervét", a nő "és családja börtönbe kerül. Közben María és Alejandro között szerelem szövődik". És így tovább, egészen a 90. részig.) Nem is feltétlenül a 2012-es angol-ír, egy beépített informátorról szóló thrillerre (aminek persze az eredeti címe Shadow Dancer volt), bár ennek témája már közelebb állt az elképzeléseimhez: akár a kémek vagy egyes politikusok, akik két (nagy "játékos" esetében több), egymással merőben ellentétes, de a külvilág felé hihetőnek tűnő képet sugallnak magukról. Olyan csalásra, megtévesztésre vagy rétegelt igazságokra vágytam, amelyek a figyelmes néző előtt felfedik magukat. Valamiféle humoros, könnyed, de némiképp kódolt játékosságra számítottam. Tévedtem.

Amennyire a kiállításhoz írt, Muladi Brigitta által jegyzett és általánosságoktól sem tartózkodó szövegből kiderül, a kötelező és normatív esztétikai megszűnésével, a "bármilyen szabadság" korában "a képzőművészet napi tevékenységként létezik, és a művészek dolgoznak". Hihetetlen. Ezért "elsősorban a külvilág és a belül zajló események ellentmondásaira, annak felfoghatatlanságára vagy megfogalmazhatóságára kérdezünk rá". Ha nagyon akarjuk, persze néhány mű belefér ebbe a kategóriába. Ilyen Csáky Marianne fotónyomata (Ostende), amelyben egyik, már meghalt családtagja, egészen pontosan a nevére utaló, hatalmas betű álldogál egy városi környezetben, vagy az a videó, amelyben Koronczi Endre fel-felugráló fejebúbja bukkan fel különféle helyszíneken (Én is itt vagyok). Ezzel az erővel a kiállítás címe akár Hamvadó cigarettavég is lehetett volna: ebből könnyen dekódolhatók olyan olvasatok, mint az idő múlása, a lét elviselhetetlen kicsinyessége, a környezetszennyezés, az esendőség, a törékenység, nagy szavakkal az élet és a halál. Ráadásul Szabó Ádám egyik szobrán valóban találkozhatunk a tárggyal, amint a füstjéből egy szellemalak formálódik (Szerelem).

A tizenegy művészt felvonultató kiállítás célja alighanem az lehetett, hogy az egyes művészekre specializálódott gyűjtőknek bemutassa a galériához tartozó más művészek munkáit is. (Megjegyzem, nem mindegyik kortárs kereskedelmi galéria követi ezt a gyakorlatot, bár a többség igen.) A kiállítás "témája", a külvilág és a belső élmények kölcsönhatása pedig arra utal, hogy a galéria nem "absztrakt", hanem "figuratív" művészeket futtat (hogy ezekkel a már túlhaladott, de azért értelmezhető fogalmakkal operáljak).

A kiállítás mindezek ellenére jól megrendezett: a művek nemcsak önmagukat prezentálják, hanem kölcsönhatásba lépnek egymással. Ilyen szép egység például a nagyszobában kialakított ötszög. (Mint más galériák esetében, itt is egy lakást alakítottak át.) Csontó Lajos bakelitlemezt imitáló üvegre festett felirata (Lonely planet) szépen rezonál Koronczi művével (az önnön jelentéktelenségét viccel és korlátozott jelenléttel megerősítő idétlen turistával) és Ravasz András fotójával, melyen egy analóg magnókazetta látható a következő felirattal: Teach me the meaning of life (Taníts meg az élet értelmére). Ebben a térben látható Szemző Zsófi kedvesen "egyszerű" interaktív installációja (Milyen messze van Makó Jeruzsálemtől), melybe a felugró városok (bár nem világos, hogy légvonalban vagy földi útvonalban mért) becsült távolságát írhatjuk be - ezzel is tesztelve (az internet korában immár tökéletesen felesleges) földrajzi tudásunkat. Ugyanitt találkozhatunk El-Hassan Róza rajzaival is. Érdekes, hogy a szíriai származású művész (aki maga is részt vett a szíriai eseményekben, s aki nagyon sok érdekes momentumot ismer a témában) mennyire visszafogottan, sőt szinte alig láthatóan reflektál a témára. Ha nem olvasnánk a művek címeit, talán sosem jönnénk rá az összefüggésre: akkor máshogy vagy sosem érthetnénk a szép és mélyen megélt emlékműnek tűnő rajzot (Szíria térképe - nyakláncterv).

Némely munkát az elmúlás és a szemét témája köt össze. Ilyen Jovián György (egyébként Csáky munkájával szemben elhelyezett) műve, melyen (ha minden igaz) a buja természet és a hulladékkupacok találkoznak. Vagy Kamen Sztojanov C-printje (Szinkronizáció), ahol a művész egy autópálya melletti reklámrácsozatra felszerelt függőágyban üldögél: megjegyzem, a reményvesztettség érzetét némiképpen felülírja a fotó komponáltsága.

A kiállítás egyik érdekessége a korábban festőként ismert Czene Márta fotósorozata. Tűpontos natura morták, étkezési hulladékból (csontokból, gyümölcshéjakból) összeállított csendéletek - reklámfotós stílusban, szépen bevilágítva. A másik Szabó Ádám Pálya című installációja, melyben az autó hátsó részét imitáló felületeken a rendszámtábla helyébe az MMA és NKA feliratok kerültek. A változó hatalmi struktúrát vállalati flottaként prezentáló mű lehangoló képet fest a mai magyar valóságról. Ez a helyzet legalább annyira kiábrándító, mint a sarki bolt helyett elzarándokolni a nemzeti dohányboltba.

Inda Galéria, Bp. VI., Király u. 34., II. 4., nyitva július 18-ig, bejelentkezéssel szeptember 5-ig

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.