Kiállítás

Hamvadó cigarettavég

Kettős játszma

Képzőművészet

Ilyen az, amikor a kritikus az elvárásai csapdájába esik: a csoportos kiállítás címe miatt mentem el az Inda Galéria kiállítására. Persze nem feltétlenül a "rafinált cselekményszövésű" mexikói szappanoperára, eufemisztikusan: telenovellára gondoltam.

(Amiben, ha valaki nem tudná, Bruno a főgonosz. Bruno "Alejandro iránti gyűlölete nem ismer határokat", "bosszúja végrehajtásához felhasználja María Josét". Maríát "azzal zsarolja, hogy ha elárulja tervét", a nő "és családja börtönbe kerül. Közben María és Alejandro között szerelem szövődik". És így tovább, egészen a 90. részig.) Nem is feltétlenül a 2012-es angol-ír, egy beépített informátorról szóló thrillerre (aminek persze az eredeti címe Shadow Dancer volt), bár ennek témája már közelebb állt az elképzeléseimhez: akár a kémek vagy egyes politikusok, akik két (nagy "játékos" esetében több), egymással merőben ellentétes, de a külvilág felé hihetőnek tűnő képet sugallnak magukról. Olyan csalásra, megtévesztésre vagy rétegelt igazságokra vágytam, amelyek a figyelmes néző előtt felfedik magukat. Valamiféle humoros, könnyed, de némiképp kódolt játékosságra számítottam. Tévedtem.

Amennyire a kiállításhoz írt, Muladi Brigitta által jegyzett és általánosságoktól sem tartózkodó szövegből kiderül, a kötelező és normatív esztétikai megszűnésével, a "bármilyen szabadság" korában "a képzőművészet napi tevékenységként létezik, és a művészek dolgoznak". Hihetetlen. Ezért "elsősorban a külvilág és a belül zajló események ellentmondásaira, annak felfoghatatlanságára vagy megfogalmazhatóságára kérdezünk rá". Ha nagyon akarjuk, persze néhány mű belefér ebbe a kategóriába. Ilyen Csáky Marianne fotónyomata (Ostende), amelyben egyik, már meghalt családtagja, egészen pontosan a nevére utaló, hatalmas betű álldogál egy városi környezetben, vagy az a videó, amelyben Koronczi Endre fel-felugráló fejebúbja bukkan fel különféle helyszíneken (Én is itt vagyok). Ezzel az erővel a kiállítás címe akár Hamvadó cigarettavég is lehetett volna: ebből könnyen dekódolhatók olyan olvasatok, mint az idő múlása, a lét elviselhetetlen kicsinyessége, a környezetszennyezés, az esendőség, a törékenység, nagy szavakkal az élet és a halál. Ráadásul Szabó Ádám egyik szobrán valóban találkozhatunk a tárggyal, amint a füstjéből egy szellemalak formálódik (Szerelem).

A tizenegy művészt felvonultató kiállítás célja alighanem az lehetett, hogy az egyes művészekre specializálódott gyűjtőknek bemutassa a galériához tartozó más művészek munkáit is. (Megjegyzem, nem mindegyik kortárs kereskedelmi galéria követi ezt a gyakorlatot, bár a többség igen.) A kiállítás "témája", a külvilág és a belső élmények kölcsönhatása pedig arra utal, hogy a galéria nem "absztrakt", hanem "figuratív" művészeket futtat (hogy ezekkel a már túlhaladott, de azért értelmezhető fogalmakkal operáljak).

A kiállítás mindezek ellenére jól megrendezett: a művek nemcsak önmagukat prezentálják, hanem kölcsönhatásba lépnek egymással. Ilyen szép egység például a nagyszobában kialakított ötszög. (Mint más galériák esetében, itt is egy lakást alakítottak át.) Csontó Lajos bakelitlemezt imitáló üvegre festett felirata (Lonely planet) szépen rezonál Koronczi művével (az önnön jelentéktelenségét viccel és korlátozott jelenléttel megerősítő idétlen turistával) és Ravasz András fotójával, melyen egy analóg magnókazetta látható a következő felirattal: Teach me the meaning of life (Taníts meg az élet értelmére). Ebben a térben látható Szemző Zsófi kedvesen "egyszerű" interaktív installációja (Milyen messze van Makó Jeruzsálemtől), melybe a felugró városok (bár nem világos, hogy légvonalban vagy földi útvonalban mért) becsült távolságát írhatjuk be - ezzel is tesztelve (az internet korában immár tökéletesen felesleges) földrajzi tudásunkat. Ugyanitt találkozhatunk El-Hassan Róza rajzaival is. Érdekes, hogy a szíriai származású művész (aki maga is részt vett a szíriai eseményekben, s aki nagyon sok érdekes momentumot ismer a témában) mennyire visszafogottan, sőt szinte alig láthatóan reflektál a témára. Ha nem olvasnánk a művek címeit, talán sosem jönnénk rá az összefüggésre: akkor máshogy vagy sosem érthetnénk a szép és mélyen megélt emlékműnek tűnő rajzot (Szíria térképe - nyakláncterv).

Némely munkát az elmúlás és a szemét témája köt össze. Ilyen Jovián György (egyébként Csáky munkájával szemben elhelyezett) műve, melyen (ha minden igaz) a buja természet és a hulladékkupacok találkoznak. Vagy Kamen Sztojanov C-printje (Szinkronizáció), ahol a művész egy autópálya melletti reklámrácsozatra felszerelt függőágyban üldögél: megjegyzem, a reményvesztettség érzetét némiképpen felülírja a fotó komponáltsága.

A kiállítás egyik érdekessége a korábban festőként ismert Czene Márta fotósorozata. Tűpontos natura morták, étkezési hulladékból (csontokból, gyümölcshéjakból) összeállított csendéletek - reklámfotós stílusban, szépen bevilágítva. A másik Szabó Ádám Pálya című installációja, melyben az autó hátsó részét imitáló felületeken a rendszámtábla helyébe az MMA és NKA feliratok kerültek. A változó hatalmi struktúrát vállalati flottaként prezentáló mű lehangoló képet fest a mai magyar valóságról. Ez a helyzet legalább annyira kiábrándító, mint a sarki bolt helyett elzarándokolni a nemzeti dohányboltba.

Inda Galéria, Bp. VI., Király u. 34., II. 4., nyitva július 18-ig, bejelentkezéssel szeptember 5-ig

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."