Az 1896-ban Budapesten, polgári jómódba született Irsai István az érettségi után hegedű szakon kezdte a tanulmányait a Zenakadémián, majd zenetanári diplomát is szerzett. Párhuzamosan járt a Budapesti Műegyetem építészmérnöki karára 1916 és 1919 között. A művészeti tárgyakat Nádler Róbert, Richard Adolf Zuff és Moiret Ödön művész uraktól tanulta. Nádler biztos kezű szalonfestő, akadémikus szemléletű akvarell- és pasztellképek sorát alkotta, tanítványaitól is elvárta a rajztudás maximumát. Richard Adolf Zuff éremművész az ábrázolandó tematikák szimbolikus megjelenítésének folyamatát, a feliratok és a síkplasztika mintázásának fogásait tanította. Művésztanárai között talán a szobrász Moiret Ödön a legismertebb, aki egyebek közt a Nemzeti Bank néhány szimbolikus reliefjét és a Hitelbank erkélyszobrait faragta.
Az előkelő bankvilág kontrasztjaként Gödöllőn is megfordult Körösfői Kriesch Aladár művészeti kolóniáján, elkészítette a magyar művészet "szecessziós hippijének" a mellszobrát, valamint jó néhány finom és érzéki plasztikát. A szorgos kommuna misztikus hatással volt rá. Megvalósulatlan urbanisztikai utópiája, az "Új élet városa", mely egy nagyvárosi architektúra lett volna - egy iskolából és múzeumból álló épületegyüttessel a középpontban -, ott fogant. Birodalmi látvány - ha valóra válik.
Irsai nemcsak képzett zenész volt, nemcsak az építészszakmát tanulta, hanem kiváló képességű képzőművész is lett. A Műegyetemen folyó művészeti stúdiumok eredményességének bizonyítékát az 1898-tól 1971-ig kiadott, Megfagyott muzsikusok című évkönyvekben láthatjuk. Címlaptervek, karikatúrák, illusztrációk, ironikus látványtervek láthatók itt a diákoktól. Gebhardt Béla, Kós Károly, Kozma Lajos rajzai professzionálisak - mintha nem is mérnökhallgatók készítették volna a lapokat.
Műegyetemi tanulmányait végül nem fejezte be, kíváncsi kalandor természete vagy az 1919-ben kibontakozó antiszemita jelenségek vették el a kedvét ettől a közösségtől - nem tudjuk. (Az 1922-es számban a diákokat profilban ábrázoló karikatúratablón már a tréfásan otromba "nem zsidó!" szöveget látjuk az egyik hallgató horgas orrú portréja mellett.) Ekkortájt kezd turnézni a Liner-vonósnégyessel Európában. Kicsit el innen! - gondolhatta.
1920-tól, 24 évesen a Glóbus nyomdában üzemmérnök-helyettes. Elsajátítja a reklámgrafikák készítéséhez elengedhetetlen technológiai ismereteket, a litográfiát, a magasnyomtatást és az akkori idők új eljárását, az ofszetet. A plakátkészítés technikája még a litográfia volt, de Irsai már az óriásplakátok kivitelezésével kísérletezett. Jumbo néven (mely elnevezés a mai napig is használatos) eljárást szabadalmaztatott, amely külföldön is keresett lett. (Jumbo a Barnum cirkusz elefántja volt.) Nagyméretű, érdesített B/0-ás cinklemezekről és szemcsézett, kézi felöntésű emulzióval bevont, ám kétszer nagyobb alulemezekről is nyomtathattak a kézi átnyomó présen.
Tel-Aviv
1926-ban emigrált és érkezett meg Tel-Avivba, a White Citybe, amelynek kerek főtere olyan volt, akár egy megvalósult városképi vízió. A Dizengoff tér körül, a küllőszerűen befutó utcák végeinél lekerekített sarkú, fehér kockaépületek állnak. Rajtuk hosszan futó erkélyek, melyeknek alján dekoratív rést hagy ki az árnyékvető panel. Az oldalfalakon, lépcsőzetes eltolással újabb építészeti trükkök láthatók, erkéllyel, ablakkal. Az éles, hegyes árnyékok jól megtervezett módon fokozzák a hatást. A földszinten keskeny lábazatú, tiszta üveg kereskedelmi portálok, üzletek.
Bár Irsai már ismerte a modern architektúrát és a különféle geometrikus törekvéseket, a városnyi léptékben megvalósult Bauhaus lenyűgözhette őt. Az elkövetkező öt évet aktív és úttörő munkával töltötte, kétségtelenül inspirálta az újfajta városi kulissza. A tel-avivi önkormányzat urbanisztikai osztályán Sir Patrick Geddesszel dolgozott, a híres skót biológussal, a darwinizmus kritikusával, progresszív humanistával, urbanisztikai teoretikussal, a modern Tel-Aviv megalkotójával. Geddes korábbi városfilozófiai elképzelése az volt, hogy felújítja és karbantartja a nyomornegyedeket, szorgos munkálkodással helyreállítja a közösségi érzést a lakók között. Bombay, Edinburgh volt a kísérleti terepe. Az első szociológiai kutatások és a városszociológia gyakorlati felhasználói közt tisztelhetjük. Tel-Avivban a gyalogosövezetek kialakítása, az épületek és a zöld területek helyes arányának meghatározása, a nemzetközi "zsidó építési stílus" létrehozása (tekintettel a bevándorlók sokféleségére) és a város növekedésének biztosítása volt a missziója és a feladata. Ebben a munkában vett részt Irsai, aki egy simított beton épületet is tervezett, hozzá illő bútorokkal. A kerítés alapanyagául a "kéznél lévő" vízvezetékcsövet használta, valószínű, hogy meg is hajlította, mint Breuer Marcell a közismert Vaszilij székéhez. Ilyen találékonyak az emigráns magyarok. (A ház már nem áll.) 1928-ban hordozható és összecsukható díszleteket tervezett, az Avigdor Hameirivel és a színész Donath Eliezerrel együtt alapított első palesztin színháznak, a Ha-KumKumnak. ' maga is szerepelt a "színpad közelében", esténként egy némafilmeket játszó moziban kísérőzenét improvizált a képek alá.
Korszerűt alkotott grafikusként is. Különböző szervezeteknek, cégeknek tervezett szignetteket, szemeleket: "...Magyar szót, ami teljesen fedné az értelmét, nem találok, sőt internacionális terminust sem. Megközelítjük az értelmét, ha a címer, szignett, védjegy, embléma, ex libris szavak fogalomkörére gondolunk... A 'szemel' ugyancsak egy rajzocska, amely rendszerint konkrétumok ábrázolásával - associative - absztrakt fogalmakat próbál kifejezni" - írta a Múlt és Jövőben (1929/22-23). A kizárólag geometrikus kompozíciók szimbolikus tárgyak és alakok képében jelenítették meg témájukat. Az emberi figurák hegyes, csúcsos sokszögekre emlékeztető formákból álltak.
A modern grafikai hangvételhez illeszkedve kizárólag geometrikus héber betűket alkalmazott, melyeket szintén ő tervezett. Kétféle változatot használt; egyforma szárvastagságú derékszögeket tartalmazót és egy háromszögű formák által létrehozott betűtípust, amely nagyon hasonlít El Lissitzky 1919-ben készült egyik héber feliratára. Mindig az emblémák jellegéhez választotta ki a betűkaraktereket. Dolgozott a HaMahar újságban mint illusztrátor, tervezett plakátokat a Keren Kajemet LeIsrael, Keren Hayesod zsidószervezeteknek, a Jaffa narancscégnek és másoknak. A Hagina vendéglátóhely részére készített grafikái mestermunkák. Ekkor már új nevén ismerték a sokat foglalkoztatott, sikeres művészt: Ir-Shay.
1926-ban öltött végleges formát saját terve, amely 26 betűből állt, és az első próbálkozás volt a történelmi héber íráskép átalakításában. A hagyományos kézíráshoz, a tóraíráshoz vágott hegyű eszközt használtak a kezdetek óta. Ebből eredően a látvány vékony és vastag vonalakból állt. Irsai elképzelése az volt (ahhoz hasonlóan, ahogyan a talpas latin betűk esetében is történt), hogy a héber betűket azonos vonalvastagságúra redukálja. Néhány betű (alef, gimel, shin) szerkezetét, finomságait nehezebben lehetett geometrizálni, Irsai ekkor találékony, új betűformákat teremtett. Theo Van Duisburg, Bert van der Leck (a De Stijl művészei), Herbert Bayer, Jan Tschichold (Bauhaus) betűtípusai szolgáltak segítő mintául a kerek és ferde szárú betűk átalakításakor.
Az új típust Haimnak nevezte, Haim Nachman Bialik költő barátja iránti tiszteletből, aki segített a munka során, és támogatta a rabbinátus és az ortodox közösségek támadásával szemben, amelyek a hagyomány megszentségtelenítésével, a tradíció tönkretételével vádolták a Haim betűt. Korszerűsíteni kellett a plakátokon, reklámfelületeken, nyomdai kiadványokban használt feliratok stílusát, hogy illeszkedjen a modern grafikai látványhoz.
A Haim elkészülte után Irsai már ezt a típust alkalmazta munkáiban. Keskeny, kövér, nyújtott és plasztikus változatokkal egészítette ki az alapformát. Akárcsak a mai betűtervezők. "Nem fáraszt el, ha ezzel foglalkozom. Felfrissít és pihentet, hogy is tudnám abbahagyni?" - írta legkedvesebb munkájáról.
A Haim azóta is a héber nyelvű nyomtatás leggyakrabban használt címszövegbetűje.
Budapest, Bergen-Belsen
1929-ben, 33 évesen szomorú családi okok miatt visszatért Magyarországra. Kereskedelmi reklámokat tervezett, komoly megrendelői kör foglalkoztatta. A század harmadik évtizedére végleg elfogadottá vált a konstruktivista szellemben alkotó plakátművészek munkássága. Kétségkívül ez a 20. század kifejező utcaképe. A háttérben felhőkarcolók, fölöttük repülők. Libasorban guruló autók közt szaladnak az emberek a járdák felé, és zajos motorkerékpárok ijesztgetik a kordét húzó gebéket. Dzsesszre ugráló nőkön libben a rövid szoknya, telefonon rendelnek az urak virágot. Új cégek hirdetik magukat, a legjobb grafikusokat alkalmazzák. Például Berény, Bortnyik, Csemiczky, Kassák és Irsai urakat.
Irsai ráérzett, hogyan kell megteremteni a kor új szimbólumait. A Nor-Coc cégnek fiúfrizurás modellel népszerűsített női svájcisapkát, sportos lánnyal egyrészes, testre feszülő fürdőruhát. A Flora szappanhoz "Csinszka-frizurás" cselédlányt vagy házias fiatalasszonyt - ki tudja, ki volt ő. A Lampart zománcgyár házi tervezőjeként a teljes arculatot gondozta, központi motívumként szemérmes, babos kendős női fejet tervezett. Ez az egyszerű jelkép sok évtizedig szerepelt az edények alján. Korszerű retuspisztolyos festékszórót is gyakran használt a színátmenetes felületekhez. A nagy, színes felületeket gyakran ellenpontozta a kép felett lebegő egyszerű, keskeny vonalrajzzal. Ez a megoldás Irsai jellegzetes stíluseleme. A másik az átlós vagy ferde tengelyű kompozíciók alkalmazása. Ez általános szakmai divat volt, és szintén a Bauhausból eredt. A nézőt erős impulzus éri, és bátor tervezői megoldást sugall. A főmotívum kihívóan, hatásosan viselkedik megdöntve, de amennyiben vízszintes betűsorokat kapcsolunk a ferdeséghez, azt nehéz tipografizálni, ezért a feliratok is gyakran ferde irányúak. A plakátjain szereplő szövegek gyakorta a Herbert Bayer-féle Universal típusból és változataiból íródtak, de saját betűformákat is alkalmazott.
Szakmai sikere vitathatatlan volt, még a durván antiszemita közállapotok idején is kapott állami megbízást. Kedvezményes áramszolgáltatást propagáló plakátot készített, "Takarék áram, az alapár harmadába sem kerül" felirattal. Az Omzsa (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) segélyszervezetnek is tervezett.
E kontrasztokkal teli hétköznapok után eljött 1944 júniusa, amikor 1685 sorstársával felszállhatott Kasztner Rezső menekítő vonatára. Nem marhavagon volt, nem vödörbe végezte a dolgát gyerek és öreg, mégsem a szabad Svájc volt a végállomás, ahogyan ígérték. Nagyrészt 1000 dollárt fizettek az utasok a III. birodalom emberkufárjának, Adolf Eichmann-nak. A zsidóknak tett ígéret nem ígéret, így a bergen-belseni fogolytábor "kellemesebb" részébe zsuppolták az utasokat. Csak fél év múlva integethettek a szögesdrót mögött rekedteknek, és mehetett tovább először a névsor első fele, majd decemberben az Irsai család is (feleség és két gyerek). Irsai a táborban szintén rajzolt, az utazóbőröndje alján lapuló sima papírokra, építészmérnök stílusban (rajztollal, vonalzóval). A tábor életét emberalakok nélkül ábrázoló, groteszk szemléletű képeslap-"idilleket" alkotott. A leendő Izrael állam nagyjainak létesítendő, felnagyított betűplasztikákból álló Zsidó Pantheont is ekkor tervezte meg. Ez nem valósult meg.
Palesztina, Izrael
Szabadulásuk után meg sem álltak Palesztináig. A pálmafák és az árnyat adó facsemeték az eltelt pár évben megnőttek, a vakító fehér Dizengoff tér közepén álló szökőkút is csobogott. Túlélők és szerencsés helybeliek együtt tolták a babakocsikat körbe-körbe.
Irsai újrakezdte. Belsőépítészként lakásokat, üzlethelyiségeket, bútorokat tervezett. Alkalmazott grafikai tematikája alaposan átalakult az 1948-ban létrejött Izrael állam keretei közt. Agitációs és propagandaplakátjain könnyen érthető, leegyszerűsítő nemzetközi szimbólumokat használt. Felnagyított kezek, jókora méretkontrasztok a motívumok között, határozott arcélű profilok közvetítik a primer mondanivalókat. Munkáival a kibucmozgalomhoz, az országépítéshez, a politikai törekvésekhez gyűjtött lelkesedést. A világégés utáni korszakban ez a fajta agitáció zajlott mindenhol, világnézeti különbségek nélkül, a béke jegyében, nagyjából egységes hatásfokkal. Irsai, mostantól végleg Ir-Shay, többet nem használt latin betűs feliratokat. Saját Haim betűjét alkalmazta színes, erőteljes változatokban. Újságoknak dolgozott, a Shell olajtársaság, a tel-avivi állatkert, a szállodaipar és a kormányzati hivatalok tartoztak a megbízói köréhez. A hatásos keskeny vonalrajzot gyakran használta a plakátjain, mely jellegzetes stíluselem már követőkre is talált. Nemzetközi sikerei is voltak az ENSZ részére több alkalommal tervezett bélyegjeinek. Az 1956-os forradalom után az eddig elrejtett, kallódó munkái, plakátok, dokumentumok visszakerültek hozzá. A 60-as években felhagyott az alkalmazott grafikával, festett és "térbeli rajzokat", plasztikákat készített fémből, kisebb és nagyobb méretekben, belső és külső terekbe.
Munkássága legfontosabb teljesítményének a Haim betű 1926-os megtervezését tartotta. Egy több ezer éves írás betűformáit korszerűsíteni csak egyszer lehet: ez neki sikerült.
Az Irsai István életművét bemutató kiállítás, melynek kurátora Katona Anikó, június 30-ig tekinthető meg az Izraeli Kulturális Intézetben (Bp. VI., Paulay Ede u. 1.).
