Kiállítás

Hús és árnyék között

Metzing Eszter: Fabric of Childhood (A gyerekkor szövete)

  • Sirbik Attila
  • 2021. február 17.

Képzőművészet

Metzing Eszter az egyetemi évei végén egyfajta mediális alaphordozóként talált rá a textil és a grafika ötvözetére. A textil és a hímzés technikája már gyerekkorától jelen volt az életében, s kikerülhetetlenül beleszövődött alkotótevékenységének alapjaiba is. Diplomamunkája, a 2018-as Belső kert című, nagy méretű hímzett grafika is komoly szakmai figyelmet keltett.

Az érzékeny megmunkáltság mindig fontos volt Metzing számára, alkotótevékenységének alapját egy olyan meditációs gyakorlat adja, amely a tudat és a gondolkodás viszonyát, azoknak a pszichére gyakorolt hatásait, a tudat és a tudatalatti összefüggéseit vizsgálja. Mindehhez remekül illenek a varrásban és a hímzésben egyszerre jelen lévő monoton és spontán jellegzetességek. Metzing az alkotásaiban a hímzés domináns jelenléte mellett olyan technikákat is használ, mint a tollrajz és a különböző festészeti eljárások, így az akvarell, textilfesték, akril felhasználása, illetve a textilen belül is különféle anyagokkal dolgozik.

A már említett Belső kert is a tudat és a tudat­alatti kapcsolódásainak kérdéskörére épül, a mostani kiállítás keretei közt pedig a gyermekkor, a gyermekkori emlékek, valamint a gyerekből lett felnőtt identitástudatát vizsgálja. Az alkotó saját megfogalmazása szerint ezúttal azt kutatja, hogy milyen formában vannak meg bennünk a gyermekkor élményei. S mennyire befolyásolhatnak minket a jelenünkben ezek az élmények, illetve mi magunk milyen mértékben vagyunk tudatában mindennek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.