Jött! Jött! Jött! (Putumayo World Music)

publikálva
2000/45. (11. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

és úgy emlegették a szakmában, hogy az "etnikus Ralph Lauren". Már csak az a kérdés, a MaNcs világzenei oldalára hogyan keveredett.

Nos, 1991-ig nem keveredhetett volna semmiképp; a Putumayo-sztori addig kizárólag a divatlapok számára lehetett szemrevaló. Hanem akkor Dan Storper egy afrikai zenekarba botlott San Franciscóban, és rádöbbent, hogy tizenöt éve ilyen muzsikáknak kellene szólnia a boltjaiban. Elkezdett hát kazettákat írni, ám annyi vásárló kért belőlük, hogy nagykorúsítani kellett a másolást, így születtek meg 1993-ban - World Vocal és World Instrumental címmel - a Putumayo első professzionális kiadványai. Majd egyre komolyabban vette magát: promóciós turnékat és kortárs dalszerző versenyeket szervezett, lemezenként két dolcsival támogatva a hajléktalanok alapítványát. Márpedig a Women of the World: Celtic válogatásból 1996-ban százhetvenezret adott el, csupán az USA-ban. És ez volt az az év, amikor Putumayo World Music néven már kimondottan a világzenebizniszben mérte magát a vállalkozás.

H

Egy világzenei kiadó rangját részben az határozza meg, hogy hány befutó nevet tud felmutatni a katalógusában. A Putumayo elsőként a latin salsában és a kongói rumbában egyaránt megbízható Ricardo Lemvót szerződtette, s ebből már két korong is kerekedett (Mambo Yo Yo, Sao Salvador); aztán Oliver Mtukudzi következett, aki Tuku Music címmel minden idők legsikeresebb zimbabwei lemezét követte el. Licenc gyanánt a mali Habib Koité Ma Ya című albumára vert stemplit, továbbá válogatásokat közölt a dél-afrikai Johnny Cleggtől, a szenegáli afropop-úttörő Touré Kundától és az újabban felkapott brazil etnopop-sztár Chico Césartól. Miként visszhangját keltettük három héttel ezelőtt, Miriam Makeba Homeland albumát első kézből sikerült befűzni, s bár ez jelentős dobás, mindent egybevetve mégis úgy tűnik, a Putumayót nem annyira az "istállójáért" szeretjük.

Hanem a válogatásaiért. Aki kimondottan utálja a világzenét, az is bátran vehet ezekből: igazán jó őket kézbe venni, egységes dizájnú, vonzó naiv festmények telepedtek a borítókra, jól mutatnak bármiféle polcon. A rajongók közül pedig azok az öreg harcsák is elégedetten rághatják a bajszukat, akik jól tudják különben: a válogatás mint "műfaj" amúgy nem a mélybúvároknak való. Még mindig nem kell beléjük hallgatni, hogy kitűnjék: a bookletekben az összes előadóról tisztességes mennyiségű és minőségű információ olvasható, eligazítva mindenekelőtt a nevük kiejtésében.

No és nem utolsósorban: a szerkesztés is imponáló. Intenzív mélységek és magaslatok nem fenyegetik ugyan a hallgatót, a Putumayo mégis meggyőző koncepcióval, ízléssel és tájékozottsággal szemez a világzene rádióbarát felvételeiből. Melyek helytállnának akár egy butikban is, s mintha negyven-negyvenöt perces terjedelmük is a békebeli kazettás időket csalogatná elő.

H

Ezek a kompilációk több irányból is feltérképezhetők. Az újabb sorozatnak számító "Odyssey" alcíműek arra reflektálnak, ahogyan egy-egy zenei műfaj felülemelkedik a határokon. Így a Mali to Memphis az amerikai és afrikai blues kapcsolatára világít John Lee Hooker, Habib Koité, Rokia Traoré és Taj Mahal közreműködésével; a Mediterranean Odyssey napsütötte spanyol, görög, francia és olasz dalaiban Luis Delgado, a Lo´ Jo, a Tekameli, az Il Trillo és George Dalaras kalauzol; a Dublin to Dakarban Írországtól Maliig követi a kelta gyökereket (például) Youssou N´Dour, a Baka Beyond s az Oyster Band; a Jewish Odyssey pedig éppúgy figyel a kelet-európai klezmerre (Klezmatics), mint a spanyol szefárdra (KlezRoym) vagy az arab-izraeli mizrahira (Ofra Haza).

Ha nem adódik efféle kalandozásokhoz kedvünk, a Putumayo latin frontján ajánlatos elidőznünk. Az újabb kiadványok közül a Puerto Rico lett kedvencem, mely egyaránt tud a dzsesszes salsáról (Eddie Palmieri, Jimmy Bosch) és a folkos plenáról, bombáról (Andrés Jiménez, Modesto Cepeda); de a tavalyi Cuba is bejön Ibrahim Ferrer, Eliades Ochoa, a Septeto Nacional s a Sierra Maestra társaságában. Továbbá alaposan be van lőve a karib világ (Caribbean Party, Caribe! Caribe!, Reggae Around The World), a kelta nemkülönben (Celtic Tides, Women of the World: Celtic, A Celtic Collection) - bárhonnan nézem is, most már önökre kell bíznom. Az IndieGo világzenei lemezboltjában (1088 Bp., Krúdy Gyula u. 3.) az általa terjesztett teljes kollekció megtekinthető; ne feledjék, aki kimondottan utálja a világzenét, az is bátran...

Marton László Távolodó

publikálva
2000/45. (11. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...