kiállítás - A fagy birodalma

  • Svébis Bence
  • 2011. október 27.

Képzőművészet

Mindent körbevesz a kietlen, fakó fehérség, csonthártyáig hatol a fagy, s lovecrafti lények lófrálnak körülöttünk. Itt a medvék lábujjai közt úszóhártya feszül, a rénszarvasok tojást és kisemlõsöket esznek, a szúnyogok testében fagyálló folyadék, a földön meg tökéletesen kerek, rejtélyes kövek. A két sarkkör a mai napig a titokzatosság és a fenség birodalma. A zord körülmények, a kutatásra alkalmatlan éghajlat is közrejátszik abban, hogy ember ritkán és kevés tudományos sikerrel teszi be ide a lábát. A Mezõgazdasági Múzeum kiállítása ezt a világot tárja elénk, azokat az élõlényeket, melyek a szélsõséges körülmények ellenére is otthonra leltek itt.

Nagyon keveset tudunk e világról, s mégis, ami birtokunkban van, már ámulatba ejt. Az a fajta evolúciós ösztön, melynek segítségével az iszonyú mínuszokban is megél növény és állat. Ám éppen ez az, amit a legkevésbé sikerül visszaadnia a tárlatnak, pedig a kiállítótér igyekszik megeleveníteni a környezetet. Hideg, kék szín dominál, fagyos üvegek és fakó világítás uralja a teret, mintha tényleg a sarkkörön lennénk. Ennyi azonban kevés a hangulathoz, ez csak a propozíció volna, ám a varázs hamar elvész. A magát interaktívnak hirdetõ kiállítás valójában egy nagyra nõtt képeskönyv. Kisebb és nagyobb - igaz, igencsak jól sikerült - természetfotók váltják egymást, rajtuk érdekes, de gyakran kissé lapos és szárazan tudományos szöveg. Néhol egy-egy állatszobor díszeleg. Ezen sajnos még az sem segít, hogy egy bugyuta játék keretében úgy kell megtalálni az egyes élõlényekkel kapcsolatos kérdésekre a feleletet, hogy ahhoz semmifajta ott megszerzett ismeretre nincs szükség, elég pusztán egy másik fotón meglelni a helyes válaszhoz tartozó képrészletet.

Alapjáraton jelentéktelen tárlat ez, mely bár expedícióval kecsegtet, csak egy fokkal szórakoztatóbb a fagyhalálnál.

Magyar Mezõgazdasági Múzeum, november 2-ig

**

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.