kiállítás - A fagy birodalma

Mindent körbevesz a kietlen, fakó fehérség, csonthártyáig hatol a fagy, s lovecrafti lények lófrálnak körülöttünk. Itt a medvék lábujjai közt úszóhártya feszül, a rénszarvasok tojást és kisemlõsöket esznek, a szúnyogok testében fagyálló folyadék, a földön meg tökéletesen kerek, rejtélyes kövek. A két sarkkör a mai napig a titokzatosság és a fenség birodalma. A zord körülmények, a kutatásra alkalmatlan éghajlat is közrejátszik abban, hogy ember ritkán és kevés tudományos sikerrel teszi be ide a lábát. A Mezõgazdasági Múzeum kiállítása ezt a világot tárja elénk, azokat az élõlényeket, melyek a szélsõséges körülmények ellenére is otthonra leltek itt.

Nagyon keveset tudunk e világról, s mégis, ami birtokunkban van, már ámulatba ejt. Az a fajta evolúciós ösztön, melynek segítségével az iszonyú mínuszokban is megél növény és állat. Ám éppen ez az, amit a legkevésbé sikerül visszaadnia a tárlatnak, pedig a kiállítótér igyekszik megeleveníteni a környezetet. Hideg, kék szín dominál, fagyos üvegek és fakó világítás uralja a teret, mintha tényleg a sarkkörön lennénk. Ennyi azonban kevés a hangulathoz, ez csak a propozíció volna, ám a varázs hamar elvész. A magát interaktívnak hirdetõ kiállítás valójában egy nagyra nõtt képeskönyv. Kisebb és nagyobb - igaz, igencsak jól sikerült - természetfotók váltják egymást, rajtuk érdekes, de gyakran kissé lapos és szárazan tudományos szöveg. Néhol egy-egy állatszobor díszeleg. Ezen sajnos még az sem segít, hogy egy bugyuta játék keretében úgy kell megtalálni az egyes élõlényekkel kapcsolatos kérdésekre a feleletet, hogy ahhoz semmifajta ott megszerzett ismeretre nincs szükség, elég pusztán egy másik fotón meglelni a helyes válaszhoz tartozó képrészletet.

Alapjáraton jelentéktelen tárlat ez, mely bár expedícióval kecsegtet, csak egy fokkal szórakoztatóbb a fagyhalálnál.

Magyar Mezõgazdasági Múzeum, november 2-ig

**