Kritikus botrány (Martin Walser új regénye)

  • Bogár Zsolt
  • 2002. június 13.

Képzőművészet

A frankfurti Suhrkamp könyvkiadó június végén jelenteti meg egyik legolvasottabb írója, Martin Walser Tod eines Kritikers (Egy kritikus halála) című művét, aminek az előzetes közlését a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) vezető szerkesztője nyílt levélben tagadta meg. Indoklása szerint a regény a gyűlölet dokumentuma, és hemzseg a félreérthetetlen antiszemita kliséktől.

A frankfurti Suhrkamp könyvkiadó június végén jelenteti meg egyik legolvasottabb írója, Martin Walser Tod eines Kritikers (Egy kritikus halála) című művét, aminek az előzetes közlését a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) vezető szerkesztője nyílt levélben tagadta meg. Indoklása szerint a regény a gyűlölet dokumentuma, és hemzseg a félreérthetetlen antiszemita kliséktől.Akönyv egy sztárkritikusról szól, aki látszólag gyilkosság áldozata lesz. A lehetséges tettes egy író, akit a kritikus földbe döngölt recenzióival. Noha a végén kiderül, a kritikus csak eljátszotta a nagy halált, hogy szeretőjével zavartalanul enyeleghessen, a regény hosszan foglalkozik azzal a kérdéssel, miért is érdemelte volna meg, hogy meggyilkolják, "vagy ha nem is halt meg, legalább ne éljen". A főhős, a beszédes nevű André Ehrl-König összetéveszthetetlen karikatúrája Marcel Reich-Ranickinek, a német kritikuspápának. Az FAZ állásfoglalása a szatírát kulcsregényként értelmezte, amit a sajtó nagy része átvett, és a mű több szereplőjét is azonosította Ranicki környezetével. Ugyanakkor Frank Schirrmacher, a levél szerzője a szatíra műfaji hagyományait, de még az én és elbeszélő én közötti alapvető különbséget sem vette figyelembe, egyszerűen morális alapon döntött. "A regény kivégzés", "leszámolás Marcel Reich-Ranickivel", "fantázia a gyilkolásról", amely nem a kritikus, hanem a zsidó kritikus ellen irányul - írta a levélben. Szerinte különösen ízléstelen az a rész, amikor kiderül, hogy a kritikus él, és felesége azt találja róla mondani: "Hogy megöljék, az nem illik André Ehrl-Könighez." Ezzel Walser, véli a szerkesztő, a varsói gettót is túlélő Ranicki "szerencséjét" parodizálja, az örök zsidó sérthetetlenségének tézisét viszi tovább. Az FAZ pedig nem hajlandó asszisztálni ahhoz, hogy a "gyilkosságot fiktív módon bepótolják". Idéz egy-két Hitler-zsargonban megírt szófordulatot, és magát Ehrl-Königet is, aki mintha jiddis beütéssel intonálná a németet.

Walser soha nem gondolta volna, hogy a könyv miatt antiszemitának bélyegezik. Magyarországon is "antifasiszta íróként" ismert, köztudott, hogy a 60-as években segítette Willy Brandt kampányát, Tölgy és angóra című drámája pedig tananyag az egyetemen. Bár 1998-ban a Budapesti Könyvfesztivál vendége volt, a 80-as évek második felétől nem jelent meg újabb Walser-opus magyarul. (Korábban idehaza is kiadták Túl a szerelmen, Menekülő ló, Lélekedzés, Hullámverés című munkáit.) Ezt utólag lehetne azzal is magyarázni, hogy esszéiben, majd Dorle und Wolf (1987) című novellájában a német kérdést és az újraegyesítést kezdte feszegetni, és kifejtette: míg a nemzet megosztott, addig a fasiszta múltat is csak elfojtani lehet. Magyarországon talán csak Walser megcímkézéséről hallottak: a baloldali író "mértékadó vélemények szerint" jobbra tolódott.

Maga Walser új könyvével kapcsolatban azt állítja, a kéziratot több irodalomértővel is elolvastatta (többek között Siegfried Unselddel, a Suhrkamp főnökével, aki a műben is megjelenik), de egyikük sem figyelmeztette, hogy bármit is ki kellene húznia a regényből. "Hogy Ehrl-König zsidó, gyakorlatilag csak akkor kerül szóba, amikor a média a vélt halálesetre reagál" - nyilatkozta Walser. "Egyébként sosem írtam volna olyan regényt, amelyben a kritikust valóban megölik." Az író ragaszkodik ahhoz, hogy a művet komédiaként értelmezzék, "csakhogy most a valóság fáradozik azon, hogy felülmúlja a szatírát". Olvasatában a regény a kultúra területén tapasztalható hatalomgyakorlásról szól. Meghatározó jelenete az a tévéshow, amely bemutatja, hogyan dolgozik a kritikus a televíziózás korszakában, amikor jóval brutálisabban és igazságtalanabbul léphet fel. Visszautasítja Schirrmacher érvelését, hogy a kritikus tagadó magatartása a bomlasztó zsidó sztereotípiáját utánozná. Walser idézett szóalkotásai ("lekicsinylés öröme", "tagadás ereje") ezzel szemben kifejezetten olyan pozitív tulajdonságokat jelölnek, melyek nélkül az ember nem tudná magát definiálni, de "még a Der Spiegel sem tudna megélni".

Helmut Karasek szerkesztő, kritikus (Der Tagesspiegel) Walser regényét irodalmi öngyilkosságnak nevezte, a Fuldaer Zeitung viszont Schirrmacher ellentámadását véli kivégzéshez hasonlatosnak. A kortársak közül többen megkérdőjelezték Walser beszámíthatóságát, és utaltak arra, hogy a 75 éves író szeret a média áldozatának szerepében tetszelegni. A hamburgi Financial Times bírálja az FAZ-szerkesztőt, mert a könyvet tények egyszerű reprodukciójának tekinti. Pedig Schirrmacherről igaztalan állítani, hogy nem ért az irodalomhoz, viszont pontosan tudja, hogyan válik egy szimpla sztori hangos médiaeseménnyé. A Martin Walser-ügy ugyanis nem egészen tematizálatlan szellemi térbe érkezett, hiszen Németországban a választási kampány sodrában vita kezdődött az antiszemitizmusról Jürgen W. Möllemann FDP-vezér populista kijelentéseinek köszönhetően. ("A zsidóellenes ellenérzésekért maguk a zsidók felelősek" stb.) Az FAZ már május elején reménykedett benne, hogy Walser, akinek esszéinél csak beszédei alkalmasabbak a konszenzus felrúgására, Schröder kancellár felkérésének eleget téve Berlinben, a kapituláció napján tartott előadásában jól beolvas az intellektueleknek. Ez elmaradt, de az új diskurzusban szót kellett kapnia, hiszen négy éve a frankfurti Pál-templomban tartott beszédével antiszemitizmusügyben már felkorbácsolta a szenvedélyeket, és hoszszas polémiába keveredett Ignatz Bubisszal, a Zsidók Központi Tanácsának akkori elnökével. Walser akkoriban arra figyelmeztetett, hogy Auschwitzot a nyilvánosság előtt erkölcsi taglóként használják jelenkori célok érdekében, és követelte a lelkiismereti szabadságot, amit sokan úgy értelmeztek, hogy örökre le szerette volna zárni a holokauszttal kapcsolatos folyamatos szöszmötölést. Mindenesetre Walser magyarázkodásra kényszerült, de úgy tűnt, ekkor még ő használta a médiát. Most mintha az író esett volna bele a média csapdájába.

Reich-Ranicki egyébként arra kérte a Suhrkampot, hogy a kiadó hagyományai miatt tekintsenek el a Walser-mű megjelentetésétől, amit a kiadó elutasított. A kritikust egyébként nem először "tették el láb alól", 14 évvel ezelőtt Helmut Hei§enbüttel (Nachruf bei Lebzeiten) vetemedett erre. Augusztusban pedig ugyancsak a Suhrkampnál jön Bodo Kirchhoff regénye, a Schundroman, amelyben a kritikust a Frankfurti Könyvvásáron tévedésből leteríti egy bérgyilkos golyója, a gyanú pedig két íróra terelődik. Az egyikben Günter Grasst, a másikban pedig Martin Walsert vélhetjük felfedezni.

Bogár Zsolt

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.