Kritikus botrány (Martin Walser új regénye)

  • Bogár Zsolt
  • 2002. június 13.

Képzőművészet

A frankfurti Suhrkamp könyvkiadó június végén jelenteti meg egyik legolvasottabb írója, Martin Walser Tod eines Kritikers (Egy kritikus halála) című művét, aminek az előzetes közlését a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) vezető szerkesztője nyílt levélben tagadta meg. Indoklása szerint a regény a gyűlölet dokumentuma, és hemzseg a félreérthetetlen antiszemita kliséktől.

A frankfurti Suhrkamp könyvkiadó június végén jelenteti meg egyik legolvasottabb írója, Martin Walser Tod eines Kritikers (Egy kritikus halála) című művét, aminek az előzetes közlését a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) vezető szerkesztője nyílt levélben tagadta meg. Indoklása szerint a regény a gyűlölet dokumentuma, és hemzseg a félreérthetetlen antiszemita kliséktől.Akönyv egy sztárkritikusról szól, aki látszólag gyilkosság áldozata lesz. A lehetséges tettes egy író, akit a kritikus földbe döngölt recenzióival. Noha a végén kiderül, a kritikus csak eljátszotta a nagy halált, hogy szeretőjével zavartalanul enyeleghessen, a regény hosszan foglalkozik azzal a kérdéssel, miért is érdemelte volna meg, hogy meggyilkolják, "vagy ha nem is halt meg, legalább ne éljen". A főhős, a beszédes nevű André Ehrl-König összetéveszthetetlen karikatúrája Marcel Reich-Ranickinek, a német kritikuspápának. Az FAZ állásfoglalása a szatírát kulcsregényként értelmezte, amit a sajtó nagy része átvett, és a mű több szereplőjét is azonosította Ranicki környezetével. Ugyanakkor Frank Schirrmacher, a levél szerzője a szatíra műfaji hagyományait, de még az én és elbeszélő én közötti alapvető különbséget sem vette figyelembe, egyszerűen morális alapon döntött. "A regény kivégzés", "leszámolás Marcel Reich-Ranickivel", "fantázia a gyilkolásról", amely nem a kritikus, hanem a zsidó kritikus ellen irányul - írta a levélben. Szerinte különösen ízléstelen az a rész, amikor kiderül, hogy a kritikus él, és felesége azt találja róla mondani: "Hogy megöljék, az nem illik André Ehrl-Könighez." Ezzel Walser, véli a szerkesztő, a varsói gettót is túlélő Ranicki "szerencséjét" parodizálja, az örök zsidó sérthetetlenségének tézisét viszi tovább. Az FAZ pedig nem hajlandó asszisztálni ahhoz, hogy a "gyilkosságot fiktív módon bepótolják". Idéz egy-két Hitler-zsargonban megírt szófordulatot, és magát Ehrl-Königet is, aki mintha jiddis beütéssel intonálná a németet.

Walser soha nem gondolta volna, hogy a könyv miatt antiszemitának bélyegezik. Magyarországon is "antifasiszta íróként" ismert, köztudott, hogy a 60-as években segítette Willy Brandt kampányát, Tölgy és angóra című drámája pedig tananyag az egyetemen. Bár 1998-ban a Budapesti Könyvfesztivál vendége volt, a 80-as évek második felétől nem jelent meg újabb Walser-opus magyarul. (Korábban idehaza is kiadták Túl a szerelmen, Menekülő ló, Lélekedzés, Hullámverés című munkáit.) Ezt utólag lehetne azzal is magyarázni, hogy esszéiben, majd Dorle und Wolf (1987) című novellájában a német kérdést és az újraegyesítést kezdte feszegetni, és kifejtette: míg a nemzet megosztott, addig a fasiszta múltat is csak elfojtani lehet. Magyarországon talán csak Walser megcímkézéséről hallottak: a baloldali író "mértékadó vélemények szerint" jobbra tolódott.

Maga Walser új könyvével kapcsolatban azt állítja, a kéziratot több irodalomértővel is elolvastatta (többek között Siegfried Unselddel, a Suhrkamp főnökével, aki a műben is megjelenik), de egyikük sem figyelmeztette, hogy bármit is ki kellene húznia a regényből. "Hogy Ehrl-König zsidó, gyakorlatilag csak akkor kerül szóba, amikor a média a vélt halálesetre reagál" - nyilatkozta Walser. "Egyébként sosem írtam volna olyan regényt, amelyben a kritikust valóban megölik." Az író ragaszkodik ahhoz, hogy a művet komédiaként értelmezzék, "csakhogy most a valóság fáradozik azon, hogy felülmúlja a szatírát". Olvasatában a regény a kultúra területén tapasztalható hatalomgyakorlásról szól. Meghatározó jelenete az a tévéshow, amely bemutatja, hogyan dolgozik a kritikus a televíziózás korszakában, amikor jóval brutálisabban és igazságtalanabbul léphet fel. Visszautasítja Schirrmacher érvelését, hogy a kritikus tagadó magatartása a bomlasztó zsidó sztereotípiáját utánozná. Walser idézett szóalkotásai ("lekicsinylés öröme", "tagadás ereje") ezzel szemben kifejezetten olyan pozitív tulajdonságokat jelölnek, melyek nélkül az ember nem tudná magát definiálni, de "még a Der Spiegel sem tudna megélni".

Helmut Karasek szerkesztő, kritikus (Der Tagesspiegel) Walser regényét irodalmi öngyilkosságnak nevezte, a Fuldaer Zeitung viszont Schirrmacher ellentámadását véli kivégzéshez hasonlatosnak. A kortársak közül többen megkérdőjelezték Walser beszámíthatóságát, és utaltak arra, hogy a 75 éves író szeret a média áldozatának szerepében tetszelegni. A hamburgi Financial Times bírálja az FAZ-szerkesztőt, mert a könyvet tények egyszerű reprodukciójának tekinti. Pedig Schirrmacherről igaztalan állítani, hogy nem ért az irodalomhoz, viszont pontosan tudja, hogyan válik egy szimpla sztori hangos médiaeseménnyé. A Martin Walser-ügy ugyanis nem egészen tematizálatlan szellemi térbe érkezett, hiszen Németországban a választási kampány sodrában vita kezdődött az antiszemitizmusról Jürgen W. Möllemann FDP-vezér populista kijelentéseinek köszönhetően. ("A zsidóellenes ellenérzésekért maguk a zsidók felelősek" stb.) Az FAZ már május elején reménykedett benne, hogy Walser, akinek esszéinél csak beszédei alkalmasabbak a konszenzus felrúgására, Schröder kancellár felkérésének eleget téve Berlinben, a kapituláció napján tartott előadásában jól beolvas az intellektueleknek. Ez elmaradt, de az új diskurzusban szót kellett kapnia, hiszen négy éve a frankfurti Pál-templomban tartott beszédével antiszemitizmusügyben már felkorbácsolta a szenvedélyeket, és hoszszas polémiába keveredett Ignatz Bubisszal, a Zsidók Központi Tanácsának akkori elnökével. Walser akkoriban arra figyelmeztetett, hogy Auschwitzot a nyilvánosság előtt erkölcsi taglóként használják jelenkori célok érdekében, és követelte a lelkiismereti szabadságot, amit sokan úgy értelmeztek, hogy örökre le szerette volna zárni a holokauszttal kapcsolatos folyamatos szöszmötölést. Mindenesetre Walser magyarázkodásra kényszerült, de úgy tűnt, ekkor még ő használta a médiát. Most mintha az író esett volna bele a média csapdájába.

Reich-Ranicki egyébként arra kérte a Suhrkampot, hogy a kiadó hagyományai miatt tekintsenek el a Walser-mű megjelentetésétől, amit a kiadó elutasított. A kritikust egyébként nem először "tették el láb alól", 14 évvel ezelőtt Helmut Hei§enbüttel (Nachruf bei Lebzeiten) vetemedett erre. Augusztusban pedig ugyancsak a Suhrkampnál jön Bodo Kirchhoff regénye, a Schundroman, amelyben a kritikust a Frankfurti Könyvvásáron tévedésből leteríti egy bérgyilkos golyója, a gyanú pedig két íróra terelődik. Az egyikben Günter Grasst, a másikban pedig Martin Walsert vélhetjük felfedezni.

Bogár Zsolt

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.