Külföldre költözik a Szépművészeti gyűjteménye, de Csontváry marad

  • Hamvay Péter
  • 2015. október 21.

Képzőművészet

Baán László világhódító útra indult igazi remekművekkel, de úgy tűnik, a párt kéréseit is figyelembe kell vennie.

Raffaellótól Schieléig – Remekművek a budapesti Szépművészeti Múzeumból címmel 2016. február 7-ig látható kiállítás a milánói királyi palotában. A múzeum főműveiből válogatott csaknem 80 alkotás a reneszánsztól a 20. századig mutatja be a művészet történetét. A kiállítás plakátján csak Raffaello Esterházy Madonnája szerepel, és néhány más decens reneszánsz portré, például Lucas Cranach Saloméja, az is csak Szent János feje nélkül. Schiele szerelmes ölelésben összefonódó nőalakjai túl merészek lettek volna dóm szomszédságában – mondta a kiállítás olasz kurátora, Stefano Zuffi a tárlat bejárásán.

Zuffi úr a kamerát kontemplálja

Zuffi úr a kamerát kontemplálja

Fotó: Szépművészeti Múzeum

A kilenc teremből három a reneszánsz, három a barokk, az utolsó három pedig a romantika, a szimbolizmus, illetve az impresszionizmus/posztimpresszimus korát mutatja be. A szeptemberben nyílt kiállítás lehetőséget nyújt néhány kép finom párbeszédére, de alapvetően a kronológia, a művészettörténeti korszakok tagolják a kicsinyített Szépművészeti Múzeumnak kinéző kiállítást. Stefano Zuffi elmondta, hogy eredetileg dupla ennyi képet ajánlott fel számára a jelenleg felújítás alatt lévő magyar közgyűjtemény, de helyszűke miatt erősen szelektálnia kellett.

Baán László, a Szépművészeti igazgatója lapunknak kifejtette, bár a teljes anyag bemutatkozhatott volna más alkalommal, de ő ragaszkodott az EXPO turisztikailag frekventált időpontjához. Pedig erős ellenféllel, egy nagyszabású Giotto-kiállítással kell versenyeznie az egyszerre négy művészeti bemutatót kínáló Palazzo Realéban. Ám úgy tűnik, sikerrel teszi, mert Zuffi szerint a kiállítás zárásig meghozza a 120-130 ezer látogatót. Pedig a Szépművészeti és így a jelen kiállítás két legfontosabb darabja nemrég már járt Milánóban. Az Esterházy Madonna egy karácsonyi, ingyenes kiállításon vendégeskedett, a Leonardóhoz köthető kis lovas szobor pedig a művész életművét bemutató tárlaton. Stefano Zuffitól megkérdeztük, hogy ő a mester munkájának tartja-e a lovat, mire azt válaszolta, hogy eddig egyetlen szoborról, kisplasztikáról sem bizonyosodott be, hogy Leonardo saját kezű alkotása lenne, de az biztos, hogy ez „hozzá köthető”.

A cédrus megint ráfarag

A Szépművészeti ragaszkodik ahhoz, hogy mindenhol szívesen látott klasszikusaival együtt elhelyezzen magyar műveket is. Így volt ez Londonban, a Royal Academy of Artsban is. Milánóban az első magyar mű Mányoki Ádám önarcképe, Tiepolo, Canaletto, Bellotto, illetve Messerschmidt ásító karakterszobra társaságában. A romantikát bemutató egységben Munkácsy Mihály Liszt Ferenc-portréja és id. Markó Károly tájképe nem volt a legjobb választás a kurátor szerint: „A Liszt portréhoz nehéz érzelmekkel közelíteni” – mondta, Markó itáliai tájképe pedig szerinte túl konvencionális. Ellenben a Rodin, Franz von Stuck és Seganti művei között szereplő Rippl-Rónai Kalitkás hölgye elbűvölte őt és az olasz közönséget – mondta. Az utolsó teremben Monet, Manet, Cézanne és Gauguin között fő helyre került Szinyei Merse Pál Majálisa. Olyan, mintha ez is francia lenne – mondja az olasz művészettörténész. A terem másik oldalán, Kokoschka és Schiele között látható Márffy és Bortnyik egy-egy műve.

Ott a majális!

Ott a majális!

Fotó: Szépművészeti Múzeum

A magyar anyagot készen kapta Stefano Zuffi, és kérdésünkre elmondja, hogy minden magyar képet beválogatott, egy kivételével. Amikor rákérdezünk, melyik volt az, zavarba jön, majd kiböki: nem tudja a festőjét, de cédrust ábrázolt. Csontváry Magányos cédrusa – ami egyébként a londoni kiállításon dermedt értetlenséggel találkozott – az olasz kurátornak felettébb tetszett. Azért nem jöhetett Milánóba, mert épp a budai várban teszi világhírűvé a Várgondnokság meglehetősen agresszívan szervezett kiállítása. E szerint nemcsak a pécsiek, de Baán László sem volt elég erős ahhoz, hogy ne kelljen átengednie L. Simonéknak az összes Csontváry-képet. Az anyag egyébként Milánóból Párizsba utazik, a Luxemburg Múzeumban tavasszal nyíló kiállításra.

false

 

Fotó: Szépművészeti Múzeum

Baán ambíciója azonban nem csupán az, hogy a Szépművészeti kiváló régi képtárának highlight darabjai közé becsempésszen egy-egy magyar képet, hanem a magyar művészet exportja, méghozzá a világ top múzeumaiba (ez volt a Szépművészeti és a Nemzeti Galéria sokat vitatott összevonásának egyik indoka is). Az első ilyen turné alapja az eredetileg Pécsett, az EKF keretében megvalósult Nyolcak-kiállítás volt. Először a bécsi Kunstforumban mutatkozott be a tárlat egy variánsa, majd kisebb-nagyobb változtatásokkal a római Modern Művészeti Nemzeti Galériában és a párizsi Musée d’Orsay-ban is vendégeskedett sikerrel. Utóbbi helyszínre valószínűleg kellett egy „külső” húzónév, Bartóké, így lett Allegro Barbaro – Bartók és a magyar modernizmus a címe. Akkor arról volt szó, a következő állomás a New York-i MoMA lesz. Baán a Narancsnak elmondta, folynak a tárgyalások, és kisebb amerikai és ausztrál múzeumokban már fogadták volna tárlatot, ám ő ragaszkodik a legnagyobb presztízsű intézményekhez.

Felkészül: Munkácsy

A következő lépésekről most először beszélt a főigazgató: e szerint a Nyolcak után/mellett a tízes-húszas évek magyar avantgárdját is szeretné felépíteni külföldön, de egy ilyen kiállítás-sorozathoz még néhány év intenzív kutatás szükséges. 2016-ban Krakkóban lesz egy átfogó magyar képzőművészeti bemutató, az 1956-os forradalom emlékévéhez kapcsolódva. Meglepetéssel hallottuk a főigazgatótól, hogy ezt a tárlatot a Kogarttal együtt szervezi a múzeum, holott azt gondoljuk, a Magyar Nemzeti Galéria bizonyára megbirkózna egyedül is a feladattal. Lázár János földijének, Kovács Gábornak azonban úgy tűnik, olyan jól bejött a Fidesz-világ, hogy már tehet visszautasíthatatlan ajánlatokat.

Érdekesebb a 2017-ben Németországban rendezendő Munkácsy-kiállítás. Annál is inkább, mert a bécsi Künstlerhausban 2012 márciusában már volt egy nagyon kínosra sikeredett kiállítás, melyet a Pákh Imre-féle Munkácsy Alapítvány szervezett. Akkoriban Pákh még jó barát volt, korábban L. Simon Lászlóp volt alapítványának elnöke. Bár a kiállítás teljes bevétele az alapítványé volt, az L. Simon vezette NKA mégis támogatta a rendezést 15 millió forinttal. Amikor ezt az esetet felidézzük Baánnak – aki egyébként főigazgatóként felszámolta az alapítvány problematikus működését a Nemzeti Galériában –, annyit mond, hogy tisztában vannak a nehézségekkel, ezért nem csupán a magyar festőről szól majd kiállítás, hanem a 19. század második felének kelet-európai történelmi festészetéről, így a lengyel Jan Matejko és az osztrák Hans Makart művei is láthatóak lesznek.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.