Abban, hogy az alkotótáborok amúgy a megszűnés szélére sodort, épphogy csak vegetáló rendszere váratlanul egy új taggal bővülhessen, nagy szerepe volt a falu lakosainak is, akik meglepően nyitottan fogadták a fiatalokat - ezzel nem mellesleg egy unikális és színes épülethez is hozzájutottak. A kiállításon látható fotók nem csupán a homlokzat feldíszítésének folyamatát dokumentálják, hanem a közösségi munkában rejlő kihívásokat és az összecsiszolódás örömeit is. Persze a kiállítást nem ez utóbbi (kisközösségi) magánügy miatt érdemes megnézni, hanem hogy miként alakul ki a még csak bimbódzó (egyébként szó szerint lenyomatként is felbukkanó) egyéni kézjegyek összességéből egy egységes egész, illetve milyen játékos és kreatív megoldások rejtőzködnek a kerámiamozaik technikájában. Az egyszerre látványos, mégis barátságos végeredményt persze mélyen meghatározta a tanárok, Ráthonyi Kinga és Neil Wolstenholme aszimmetriát és organikus, növekvő/hullámzó formákat preferáló közös kézjegye. De az sem marad kielégítetlen, aki jobban kedveli a "megfogható" tárgyakat, például Pálinkás Dominika háztartási eszközét. Hiszen ki ne vágyakozna egy olyan "bagolytorkú" szűrőre, amely megszabadít minket az apró egérkéktől?
FISE Galéria, Budapest V., Kálmán Imre u. 16., nyitva február 14-ig
