Ettől a ponttól kezdődően mutatja be a palota történetét az új állandó kiállítás, amely vertikális értelemben is folytatása a korábbi, feltárt és részben felújított XIV- XVI. századi épületrészeket bemutató legalsó termeknek. A "főlépcsőházi aula" földszintjén és emeletén elhelyezett anyag Buda visszafoglalására emlékezve egy XVIII. század eleji ismeretlen festő képével indul, amely mintha a Naphegy felől látna rá a kegyetlen csatározásra, nem létező csatornát, a Dunára pedig egy erősen lakott szigetet is képzelve az öldöklés hátterébe.
Az 1700-as évek elején elkészült ugyan számos épületterv, amelyek meg is valósultak, de egy tűzvész, később meg a tetőszerkezet beomlása miatt kárba veszett az igyekezet. Így aztán hatvan évvel a török kiűzése után még mindig csak jövő időben lehetett beszélni a tervezett királyi rezidenciáról, úgyhogy Grassalkovich Antal végül megszerezte az engedélyt Mária Teréziától, hogy országos közadakozást kezdeményezzen - addig lehettek éppenséggel más sürgős építenivalók is a frissen felszabadult országban.
Végül 1765-69 között fejeződött be az építkezés, amely az épületegyüttes Dunára néző déli részére összpontosult, ahol például trónterem és hálószoba is készült az uralkodópárnak "édes Hazánk és Nemzetünk dicsőségére és boldogságára" - miként erről Pálffy János nádor úgy húsz évvel korábban még jövő időben ábrándozott.
Alig valószínű, hogy bárki meglepődött (így, utólag pedig kifejezetten meghökkentő a lehetőség latolgatása is): Mária Teréziának esze ágában sem volt Budára költözni. Viszont, hogy kárpótolja kesergő magyar alattvalóit, elhozatta Raguzából (Dubrovnik) az addig ott őrzött Szent István-ereklyét, a Szent Jobbot. Aztán ide költöztette először a Sankt Pölten-i Angolkisasszonyokat, majd pedig a komplett nagyszombati egyetemet. A későbbiekben aztán itt lett a nádorok lakóhelye, ezáltal a XVIII. század végére
igazi udvari élet
kezdett kibontakozni a termekben - különösképpen József nádor hitvese, I. Pál orosz cár leánya, a zsenge korú Alekszandra Pavlovna hangversenyek és bálok rendezése iránti élénk érdeklődésének köszönhetően. Csakhogy ő és lánygyermeke is meghalt röviddel a szülés után, és a megözvegyült nádor másfél évtized múltán nősült csak újra - vagyis nagy, hosszú csendek uralhatták a rezidenciát.
Eközben - egy újabb, villámcsapás okozta tűzvészt követően - az átalakítások-bővítések azért folytatódtak, de a végeredményt megint csak nem lehetett megcsodálni - most a magyar szabadságharcosok 1849-es ostroma okozott súlyos károkat. Ráadásul a budai vár idő- és emberigényes elfoglalása nem járt értékelhető katonai előnyökkel - habár mindegy is, hiszen éppen a siker napján állapodott meg Ferenc József I. Miklós orosz cárral 200 ezer katona küldéséről.
Az "igazi vár - igazi királlyal" víziójától továbbra sem volt képes elszakadni az ország, bár kétségtelen, hogy ennek nem most, a szabadságharc leverése után jött el az ideje. Tény, hogy az 1850-es években megint csak elkészült egy uralkodói lakosztály (is). Az új építészeti megoldások díszesebbé tették az épülettömböt. A palota "kertjében" üvegház, illetve egy "parasztház" épült: kétszintes masszív építmény, amelynek a funkciója sajnos nem derül ki - lehet, hogy a kiállítást megalapozó új kutatások sikertelenek maradtak ebből a szempontból? Egyébként is nehéz eldönteni elsőre, nevezhetjük-e egyáltalán kiállításnak a tárgyakban eddig a pontig kevéssé bővelkedő lépcsőházi információegyüttest. Afféle másodlagos tájékoztatónak tűnik inkább, amit részben az e célra szánt hely és felület szűkössége, részben - tudjuk - a palota berendezésének szinte teljes eltűnése kényszeríthetett ki. Mindenesetre még csak a földszinti részt jártuk körbe, az emeleten a máig tartó fejezet pedig bőven rejthet érdekességeket.
A palota igazi aranykora még csak ekkor kezdődik, Ferenc József 1867-es magyar királlyá koronázását követően megint csak elhatalmasodik az igény - nem részletezik a feliratok, hogy milyen körökben - egy igazi királyi rezidencia kialakítására. A kor legkiválóbbjai - Ybl Miklós, Hauszmann Alajos mint tervező, illetve főépítész, a Várépítési Bizottság elnökeként Podmaniczky Frigyes - irányítják a munkálatokat. Az építkezés 1905-ben fejeződik be, "Európa egyik legnagyobb és legfényűzőbb uralkodói rezidenciája" készül el. Itt már árakról is beszélhetünk: az összköltség 31 millió korona volt, amely összegből nagyrészt magyar(országi) iparművészek keze munkáját dicsérte a berendezés. Szerencsére ezt a tényt már a tárgyak szintjén is megszemlélhetjük, elsősorban a királyi ebédlő berendezésén és felszerelésén, például az elegáns, de nem zavaróan hivalkodó asztalnemű számtalan darabján (a várépítési iroda tervei alapján). A dísztermek festményei, tárgyai egyszerre kívánták hangsúlyozni a király és császár iránti lojalitást és a nemzeti ellenállás gondolatát - értelemszerűen erősen historizált formában. A díszítmények beszerzését Hauszmann Alajos már korábban megkezdte, több külföldi rezidenciát végigjárva a tapasztalatokért és még több régiségkereskedőt magukért a műtárgyakért.
Aztán 1920-ban Horthy Miklós lett a palota új lakója, aki egy sor hivatalt is ide költöztetett. Félreértés ne essék: a kormányzó kifejezetten hangsúlyozni igyekezett a "király nélküli királyság" tényét, ő maga nem is az annak idején Ferenc Józsefnek szánt lakosztályba költözött - viszont ragaszkodott az udvari etiketthez.
Budapest ostroma természetesen hatalmas károkat okozott (miként ezt fényképek sora bizonyítja): nem is annyira közvetlenül a bombázások, hanem az utána napokig el nem oltott tüzek. Ami pedig megmaradt, az a következő években magától ment tönkre a beázások, a minimális állagmegóvás teljes hiánya miatt. Ennek oka lehetett a palota leendő szerepkörére vonatkozó bizonytalanság is: tervek, elképzelések voltak ugyan, de az csak 1959-re, a kádári konszolidációs politika jegyében alakult ki, hogy az épületegyüttes teljes egészében kulturális feladatokat kapjon. 1949-ben még úgy döntött a pártvezetés, hogy a kormány és a párt hivatalai, illetve Rákosi Mátyás rezidenciája kerüljön a várba. A belsőépítészeti megoldásokat kezdettől fogva egyszerűsíteni, "cirádátlanítani" tervezték, jóllehet Rákosi tervezett lakóhelyének berendezéséhez antik bútorokat szereztek be.
Végül lassan elkészült a Budapesti Történeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, végül a Széchényi Könyvtár is. Belsőépítészeti kialakításuk sok esetben inkább riasztó, mint időtálló - cseppben a tengerként dohányzóasztal, bőrfotel és szék 1967-es együttese utal a kisstílűségre.
Budapesti Történeti Múzeum, Bp. I., Szent György tér 2.
