Mediawave 2010 - Ágyőr!

  • Czifrik Balázs
  • 2010. április 29.

Képzőművészet

Egy város életének két évtizeden át látszólag szerves része egy világhírű fesztivál. Aztán kiderül, hogy a város nem tart igényt a fesztiválra. A Mediawave Győrből Szombathelyre költözött - a költségvetési számok mögött egy kultúrharc hadállásai is felsejlenek.
Egy város életének két évtizeden át látszólag szerves része egy világhírű fesztivál. Aztán kiderül, hogy a város nem tart igényt a fesztiválra. A Mediawave Győrből Szombathelyre költözött - a költségvetési számok mögött egy kultúrharc hadállásai is felsejlenek.

A Mediawave (MW) áttelepülése Győrből Szombathelyre lezárt ügy, ám jócskán túlmutat önmagán. A fesztivál, mint a szakításkor kipattant botrány során kiderült, valójában mindig nehezen találta a hangot Győr vezetésével - függetlenül az önkormányzat pártállásától. Kérdés, hogy egy költségvetésében erős város, amely ráadásul a Győri Balett társulatának köszönhetően hosszú évtizedek óta jelen van a nemzetközi kulturális porondon, miért keveredik konfliktusba egy saját kezdeményezésű, nemzetközivé nőtt civil fesztivállal? Különösen érthetetlen mindez annak fényében, hogy tavaly 31 ezer látogatója volt a fesztiválnak, melyre az idei évben 81 országból 1173 filmes nevezés érkezett. Ha nagyon technokraták vagyunk, és egyáltalán nem érdekel bennünket az imázs és a kommunikációs hatalom, akkor is el kéne gondolkodnunk, hiszen 2009-ben a látogatók generálta forgalom becslések szerint 200-300 millió forint között mozgott a műsor 10 napja alatt, s több mint 15 ezer győri lakos vett részt az MW valamelyik eseményén.

Győr önkormányzata éveken keresztül támogatta anyagilag a rendezvényt, ám a helyszíneket már fukarabban mérte. A város központi vagy emblematikus épületeiből és tereiről lassan kiszorultak a fesztiválozók, először a zsinagóga esett el, aztán az európai örökség részét képező barokk Széchenyi tér, végül - átépítés miatt - a Lloyd-palota is. A mélypont tavaly jött el; központi helyszínként az önkormányzat 2008 után ismét csak a megyeháza előtti teret biztosította, ami a négysávos 1-es főút mellett fekszik, s este tízig garantált a sűrű busz- és személygépkocsi-forgalom. (Győrben itt a legnagyobb a szmog- és a zajszennyezés.)

A pénz

A Mediawave vezetése az új polgármester, Borkai Zsolt színrelépésétől mást várt. Az elején minden simának is látszott. Míg az előző, szocialista városvezetés 4 millió forinttal támogatta a fesztivált, addig Borkai kabinetje 5-6 milliót szavazott meg, sőt 2008-ban 11,3 milliót fizetett. 2009-ben a gazdasági válságra hivatkozva a támogatás 5,3 millió forintra, azaz 53 százalékkal csökkent - tudtuk meg Csete Orsolyától, az alapítvány operatív és pénzügyi vezetőjétől. Az okokról kérdezvén a polgármestert, Domanyik Eszter szóvivőtől a következő e-mailt kaptuk: "Győr város közgyűlése a 2009. év végén úgy döntött, hogy akkora összeggel, amekkorára igényt tart a Mediawave, nem tudja tovább támogatni a rendezvényt, azóta lezártnak tekintjük a kérdést, és sok sikert kívánunk nekik a jövőben."

Ezek után jött a net, hátha ott találunk polgármesteri érveket. A kisalfold.hu 2009. október 13-i - a Mediawave vezetősége és Borkai Zsolt részvételével zajló - kerekasztal-beszélgetésén például kiderült, hogy a meg nem egyezés hátterében nemcsak a fesztivál támogatásának mértéke és a helyszín-problémák, hanem a Győri Filmalap (GYFA) ügye is meglapul.

A Mediawave Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány a Magyar Mozgókép Közalapítvány felkérésére 2008 júliusában elindította a Győri Filmalap szervezetépítését. Borkai Zsolt a GYFA létrejöttét a kezdetektől ellenezte, a 2008-as év során mégis úgy döntött, hogy elindításához és működéséhez Győr városa három éven keresztül, fokozatosan csökkenő mértékben 2010 végéig hozzájárulna. A győri közgyűlés akkor 40 millió forintot szavazott meg. Ebből 15 milliót kellett fordítani egy archívum kialakítására, 25 milliót pedig működési költségekre. 2009-ben viszont Győr mindenfajta indoklás nélkül állt el a GYFA támogatásától.

"A 25 milliós támogatásnak, amit a filmarchívum létrehozásán kívül adtunk - idézzük Borkait a kerekasztal-beszélgetésről -, a java bérekre ment el. Közel 16 millió. Én ilyen módon nem szeretnék állást létrehozni, ezért mondtam, a filmalapot nem támogatjuk. Ám ma Győrben senki sem tud mondani olyan politikust, aki azt mondta volna, nem fogjuk támogatni a Mediawave-et. Mégis azt olvasom az újságban, Szombathely 20 milliót ígért, oda készül a fesztivál. Ha ez a történet arról szól, beszáll-e Győr egy pénzügyi licitbe a fesztiválért, kimondom, nem. De a költségvetésben elfogadott összeggel támogatjuk. (Lapunk erre nézvést nem kapott pontos adatot az önkormányzattól - Cz. B.) A két város finanszírozási versenyében nem kívánok részt venni." Győr és a polgármester részéről gyakorlatilag ezek voltak az ügy financiális részére vonatkozó utolsó mondatok.

A paletta

Akik Győr kulturális életét nem csak pénzügyi szempontok szerint vizsgálják, úgy látják, kultúrharc is dúlt a városvezetés és a győri civil kultúraformálók között. "A fesztivált helyén kell kezelni - nyilatkozott a Mediawave-ről ugyancsak a kisalfold.hu-n Borkai Zsolt. - Nem lehet azt mondani, hogy nem közvetít értéket. De meg kell nézni, hogy ami értéket közvetít, az miben nyilvánul meg, mit jelent Győr városának. Idegenforgalmi bevételt - hiába mondanak százmilliókat - nem generál. De ha médiaszempontból vizsgáljuk, azt mondom, gratulálok, szenzációs a sajtója. Európában, Magyarországon Győr városa megjelenik általuk. A vélemények azonban megoszlanak róla. Akik szeretik ezt a rétegkultúrát és művészetet, azok értékelik pozitívan. De ha azt nézzük, hányan látogatják a rendezvényeket, akkor szerintem kevesebb a látogatója, mint a támogatás arányos nagysága más fesztiválokéhoz viszonyítva."

Szerettük volna megtudni a polgármestertől, hogy mi szerint neveznek valamit rétegkultúrának. "Az elmúlt két-három év kulturális teljesítménye, a kulturális intézmények magas szintű tevékenysége és a színvonalas kulturális programok miatt 2010-ben Győr városa nyerte el a Kultúra Magyar Városa címet. A díjat két hete vettük át a Művészetek Palotájában - mondta el Domanyik Eszter. - A cím elnyerése a legékesebb bizonyítéka annak, hogy mennyit fejlődött, és mennyire színes és színvonalas jelen pillanatban Győr kulturális palettája."

A Kultúra Magyar Városa (KMV) cím valóban jeles adomány, de feltett kérdésünkre nem ad választ. Különösen, ha megnézzük, hogy a KMV kiírásában mi szerepel. "A címre évente lehet pályázni, lakosságszám szerint három kategóriában: megyei jogú városok, 10 000 lakosúnál nagyobb, 10 000 lakosúnál kisebb városok nevében. A bírálatkor a bírálóbizottság elsősorban a városok eddig elért kulturális szintjét értékeli." A díjat tehát pályázat alapján ítélik meg, és az elismerés nem a terveknek, hanem az elért eredményeknek, tényeknek szól. A pályázati anyagban feltehetően szerepelt a Mediawave és a hozzá fűződő számos közhasznú kulturális tevékenység is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.