Mediawave 2010 - Ágyőr!

  • Czifrik Balázs
  • 2010. április 29.

Képzőművészet

Egy város életének két évtizeden át látszólag szerves része egy világhírű fesztivál. Aztán kiderül, hogy a város nem tart igényt a fesztiválra. A Mediawave Győrből Szombathelyre költözött - a költségvetési számok mögött egy kultúrharc hadállásai is felsejlenek.
Egy város életének két évtizeden át látszólag szerves része egy világhírű fesztivál. Aztán kiderül, hogy a város nem tart igényt a fesztiválra. A Mediawave Győrből Szombathelyre költözött - a költségvetési számok mögött egy kultúrharc hadállásai is felsejlenek.

A Mediawave (MW) áttelepülése Győrből Szombathelyre lezárt ügy, ám jócskán túlmutat önmagán. A fesztivál, mint a szakításkor kipattant botrány során kiderült, valójában mindig nehezen találta a hangot Győr vezetésével - függetlenül az önkormányzat pártállásától. Kérdés, hogy egy költségvetésében erős város, amely ráadásul a Győri Balett társulatának köszönhetően hosszú évtizedek óta jelen van a nemzetközi kulturális porondon, miért keveredik konfliktusba egy saját kezdeményezésű, nemzetközivé nőtt civil fesztivállal? Különösen érthetetlen mindez annak fényében, hogy tavaly 31 ezer látogatója volt a fesztiválnak, melyre az idei évben 81 országból 1173 filmes nevezés érkezett. Ha nagyon technokraták vagyunk, és egyáltalán nem érdekel bennünket az imázs és a kommunikációs hatalom, akkor is el kéne gondolkodnunk, hiszen 2009-ben a látogatók generálta forgalom becslések szerint 200-300 millió forint között mozgott a műsor 10 napja alatt, s több mint 15 ezer győri lakos vett részt az MW valamelyik eseményén.

Győr önkormányzata éveken keresztül támogatta anyagilag a rendezvényt, ám a helyszíneket már fukarabban mérte. A város központi vagy emblematikus épületeiből és tereiről lassan kiszorultak a fesztiválozók, először a zsinagóga esett el, aztán az európai örökség részét képező barokk Széchenyi tér, végül - átépítés miatt - a Lloyd-palota is. A mélypont tavaly jött el; központi helyszínként az önkormányzat 2008 után ismét csak a megyeháza előtti teret biztosította, ami a négysávos 1-es főút mellett fekszik, s este tízig garantált a sűrű busz- és személygépkocsi-forgalom. (Győrben itt a legnagyobb a szmog- és a zajszennyezés.)

A pénz

A Mediawave vezetése az új polgármester, Borkai Zsolt színrelépésétől mást várt. Az elején minden simának is látszott. Míg az előző, szocialista városvezetés 4 millió forinttal támogatta a fesztivált, addig Borkai kabinetje 5-6 milliót szavazott meg, sőt 2008-ban 11,3 milliót fizetett. 2009-ben a gazdasági válságra hivatkozva a támogatás 5,3 millió forintra, azaz 53 százalékkal csökkent - tudtuk meg Csete Orsolyától, az alapítvány operatív és pénzügyi vezetőjétől. Az okokról kérdezvén a polgármestert, Domanyik Eszter szóvivőtől a következő e-mailt kaptuk: "Győr város közgyűlése a 2009. év végén úgy döntött, hogy akkora összeggel, amekkorára igényt tart a Mediawave, nem tudja tovább támogatni a rendezvényt, azóta lezártnak tekintjük a kérdést, és sok sikert kívánunk nekik a jövőben."

Ezek után jött a net, hátha ott találunk polgármesteri érveket. A kisalfold.hu 2009. október 13-i - a Mediawave vezetősége és Borkai Zsolt részvételével zajló - kerekasztal-beszélgetésén például kiderült, hogy a meg nem egyezés hátterében nemcsak a fesztivál támogatásának mértéke és a helyszín-problémák, hanem a Győri Filmalap (GYFA) ügye is meglapul.

A Mediawave Nemzetközi Vizuális Művészeti Alapítvány a Magyar Mozgókép Közalapítvány felkérésére 2008 júliusában elindította a Győri Filmalap szervezetépítését. Borkai Zsolt a GYFA létrejöttét a kezdetektől ellenezte, a 2008-as év során mégis úgy döntött, hogy elindításához és működéséhez Győr városa három éven keresztül, fokozatosan csökkenő mértékben 2010 végéig hozzájárulna. A győri közgyűlés akkor 40 millió forintot szavazott meg. Ebből 15 milliót kellett fordítani egy archívum kialakítására, 25 milliót pedig működési költségekre. 2009-ben viszont Győr mindenfajta indoklás nélkül állt el a GYFA támogatásától.

"A 25 milliós támogatásnak, amit a filmarchívum létrehozásán kívül adtunk - idézzük Borkait a kerekasztal-beszélgetésről -, a java bérekre ment el. Közel 16 millió. Én ilyen módon nem szeretnék állást létrehozni, ezért mondtam, a filmalapot nem támogatjuk. Ám ma Győrben senki sem tud mondani olyan politikust, aki azt mondta volna, nem fogjuk támogatni a Mediawave-et. Mégis azt olvasom az újságban, Szombathely 20 milliót ígért, oda készül a fesztivál. Ha ez a történet arról szól, beszáll-e Győr egy pénzügyi licitbe a fesztiválért, kimondom, nem. De a költségvetésben elfogadott összeggel támogatjuk. (Lapunk erre nézvést nem kapott pontos adatot az önkormányzattól - Cz. B.) A két város finanszírozási versenyében nem kívánok részt venni." Győr és a polgármester részéről gyakorlatilag ezek voltak az ügy financiális részére vonatkozó utolsó mondatok.

A paletta

Akik Győr kulturális életét nem csak pénzügyi szempontok szerint vizsgálják, úgy látják, kultúrharc is dúlt a városvezetés és a győri civil kultúraformálók között. "A fesztivált helyén kell kezelni - nyilatkozott a Mediawave-ről ugyancsak a kisalfold.hu-n Borkai Zsolt. - Nem lehet azt mondani, hogy nem közvetít értéket. De meg kell nézni, hogy ami értéket közvetít, az miben nyilvánul meg, mit jelent Győr városának. Idegenforgalmi bevételt - hiába mondanak százmilliókat - nem generál. De ha médiaszempontból vizsgáljuk, azt mondom, gratulálok, szenzációs a sajtója. Európában, Magyarországon Győr városa megjelenik általuk. A vélemények azonban megoszlanak róla. Akik szeretik ezt a rétegkultúrát és művészetet, azok értékelik pozitívan. De ha azt nézzük, hányan látogatják a rendezvényeket, akkor szerintem kevesebb a látogatója, mint a támogatás arányos nagysága más fesztiválokéhoz viszonyítva."

Szerettük volna megtudni a polgármestertől, hogy mi szerint neveznek valamit rétegkultúrának. "Az elmúlt két-három év kulturális teljesítménye, a kulturális intézmények magas szintű tevékenysége és a színvonalas kulturális programok miatt 2010-ben Győr városa nyerte el a Kultúra Magyar Városa címet. A díjat két hete vettük át a Művészetek Palotájában - mondta el Domanyik Eszter. - A cím elnyerése a legékesebb bizonyítéka annak, hogy mennyit fejlődött, és mennyire színes és színvonalas jelen pillanatban Győr kulturális palettája."

A Kultúra Magyar Városa (KMV) cím valóban jeles adomány, de feltett kérdésünkre nem ad választ. Különösen, ha megnézzük, hogy a KMV kiírásában mi szerepel. "A címre évente lehet pályázni, lakosságszám szerint három kategóriában: megyei jogú városok, 10 000 lakosúnál nagyobb, 10 000 lakosúnál kisebb városok nevében. A bírálatkor a bírálóbizottság elsősorban a városok eddig elért kulturális szintjét értékeli." A díjat tehát pályázat alapján ítélik meg, és az elismerés nem a terveknek, hanem az elért eredményeknek, tényeknek szól. A pályázati anyagban feltehetően szerepelt a Mediawave és a hozzá fűződő számos közhasznú kulturális tevékenység is.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.