"Olyan ez, mint amikor nincs pénzed rendesen kajára, de azért veszel magadnak egy kocsit. Az írók és az írószervezetek eddig is alacsony finanszírozása csökken, az NKA nem tud támogatni nagy múltú rendezvényeket, alig van pénz ösztöndíjakra, de egy kialakulatlan programra elköltenek egymilliárdot" - ingatja fejét Balogh Endre, a fiatal írókat tömörítő József Attila Kör (JAK) elnöke. L. Simon László, az Írószövetség főtitkára szerint a koncepciót alapjaiban kell újragondolni, de a könyvtárakban sem az állományhiányt tartja a legégetőbb problémának: "Ismerek olyan könyvtárigazgatókat, akik nemcsak a saját újságjaikat rakják ki a polcra, de a vécépapírt is otthonról viszik be." Talán ennyiből is látható, milyen indulatokat kavar, ha egy tartósan alultáplált közegbe hirtelen érkezik szokatlanul sok állami pénz. Márpedig se a könyvkiadás, se a könyvtárak nem láttak még ilyen léptékű támogatást.
Ráadásul a Márai-program bölcsője fölött megható szakmai öszszeborulás volt. Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) igazgatója 2006 közepén állított össze egy ötpontos javaslatot, ami aztán a kiadók, a könyvtárosok és az írószervezetek széles körű egyetértésével a háta mögött került a minisztériumhoz. A program megvalósítása többmilliárdos költséget jelentett volna, de Zentai érvelése szerint a könyvszakma eddig rendszeresen többet fizetett be (kulturális járulék formájában) az NKA-nak, mint amennyit kapott; illetve egyetlen állami intézmény (mondjuk az Opera) támogatása nagyobb, mint az évente sok ezer könyvet több tízmillió emberhez eljuttató kiadóké - megérdemlik tehát a törődést. Ennek része lett volna az olvasáskultúra fejlesztése (a kezdeményezés vezetésére a német példaképhez hasonlóan a köztársasági elnököt kérték fel), szerzői ösztöndíjak, az "Irodalom Éve 2008", valamint a magyar irodalom külföldi népszerűsítése. De a már tervezetként is Márainak becézett elképzelésből valójában csak az első pont valósult meg (a száraz tényekről lásd keretes írásunkat).
Könyvtárosok kontra kiadók
Miután tavaly megszűnt a kulturális járulék, január elsejétől az NKA az ötös lottó játékadójának 90 százalékával gazdálkodhat. Ezt úgy 10 milliárdra becsülik, ami a szokott kerethez képest másfél milliárdos forrásnövekedés és az eddiginél kiszámíthatóbb bevétel. Ez tette lehetővé, hogy majd' háromévi halogatás után Hiller István a tavalyi könyvhéten a "könyvesszakma együttműködését" kérje a program kialakításához, ami a gyakorlatban egy augusztustól kezdődő, a MKKE koordinálta tárgyalássorozatot jelentett. Ám az érdekellentétek hamar nyilvánvalóvá váltak. A könyvtáraknak az a jó, ha maguk választhatják ki a helyben legkelendőbb könyveket, míg a kiadói és írói érdekképviseletek az általuk értékesnek tartott, nehezen eladható könyvek értékesítésének lehetőségeit keresik. A mintául szolgáló skandináv modellben központilag határozzák meg, milyen könyvet küldenek, és hová. "Ott nincsenek kurátorok - mondja Zentai Péter László -, hivatalnokok döntik el, hol mire van szükség. De ehhez az kell, hogy a történet szereplői és a társadalom egésze bízzon az államigazgatásban - tehát itthon kivitelezhetetlen." Nálunk viszont éppen ellenkező irányba tartott az ügy: Zentai tavaly decemberben levélben fordult a miniszterhez, hogy állítsa le a programot, ugyanis annak "már nincs sok köze az eredeti célokhoz". A probléma az volt, hogy az NKA tervei szerint a Márai-pénzből rendelhető könyvek listájának összeállításából ki akarták hagyni az irodalmi szervezeteket, egyedül a Könyvtári Szakkollégium döntött volna. "Ennél aggasztóbb volt, hogy a támogatás összege egyenesen a könyvtárakhoz kerül, és így más pénzekkel összefolyva átláthatatlan lesz a felhasználás. Alapelvünk ugyanis, hogy a Márai-program nem helyettesítheti, csak kiegészíti a rendszeres állománygyarapítást, tehát ettől a könyvtárak költségvetésének nem szabad csökkennie."
A Hiller István február 22-i sajtótájékoztatóján ismertetett koncepció tehát kompromisszumnak tekinthető. A szakmai szervezetek jelöltjeiből és az NKA kurátoraiból felálló Márai Testület választja ki az utóbbi három év terméséből, nagyjából 15 ezer tételből azt az ezret, amiből aztán a felkért közgyűjtemények szabadon rendelhetnek. Ezek között szerepelnek megyei, (kis)városi, egyházi és szakkönyvtárak egyaránt. A pénzkeret megoszlásáról (hogy ki mennyiért vásárolhat) a Könyvtári Szakkollégium dönt. Az elosztást az állami tulajdonú Könyvtárellátó Nonprofit Kft. bonyolítja le egy hamarosan elkészülő honlap segítségével, ahol minden érdeklődő nyomon követheti a beszerzéseket. A könyvtárak a szállítási költséget magukra vállalják.
Adottak tehát a feltételek, de arról megoszlanak a vélemények, mi lesz az eredménye a rendszernek. Az írószervezetek képviselői attól tartanak, hogy ha a könyvtárak szabad kezet kapnak, semmi sem akadályozhatja meg, hogy a Márai-pénzből csak befutott szerzők művei kerüljenek a polcokra. L. Simon László, aki az írószövetségi titkárság mellé országgyűlési képviselői mandátumot is szerzett a hét végén, a Heti Válasznak adott interjújában (Aki jobboldali, az bugris? Így fog kormányozni a Fidesz!) leszögezte: a programot korrigálni kell. "Vámos Miklós könyvei például érdemesek arra, hogy bekerüljenek a válogatásba, de kérdés, hogy kell-e segíteni egy piacilag sikeres szerző könyvét, amiből a könyvtárak többsége amúgy is rendelne." Ráadásul a listán nemzeti klasszikusok új kiadásai és külföldi könyvek fordításai is szerepelnek majd (bár a magyar szerzők prioritást élveznek), így a fiatal tehetségek valóban meglehetősen rossz pozícióból várhatják a startot. "Úgy kell megváltoztatni a rendszert, hogy ne a könyvtárak döntsenek, hanem a kuratórium válassza ki központilag az elküldendő könyveket. Mert így az ezres listából olyan könyveket fognak kérni, amelyek a látogatók könyvtárba csalogatására alkalmasak, a nemzeti kultúra meghatározó művei helyett. Nem azért, mert nem értenek hozzá, vagy ne lennének jó szándékúak, hanem egyszerűen ez az érdekük, hiszen csak a látogatottsággal tudják igazolni a létjogosultságukat."
Mikor Harsányi Lászlónak, az NKA decemberig hivatalban lévő igazgatójának mesélem az elképzelést, rögtön félbeszakít. "Sok ilyen próbálkozás bukott már meg. Ezek azok a könyvek, amiket senki ki nem vesz, csak porosodnak a polcokon, amíg a selejtbe vagy raktárba nem kerülnek. Ez pénzkidobás, illetve persze a kedvezményezett kiadóknak jó. Másnak nem." Harsányi meglepődne, ha az új kormány ilyen radikálisan felforgatná a koncepciót, hiszen eddig a Fidesz teljes mellszélességgel támogatta őket. "Lehet ilyet is csinálni, mindent lehet, de az már nem Márai-program. Nem lehet így hívni, ha éppen a lényegét törlik el."
Csaplár Vilmos, a Szépírók Társaságának elnöke bizakodó, de ő is azt kérte az általuk delegált kurátortól, hogy "azokat az értékes műveket segítse eljutni a közönséghez, amelyek a jelenlegi 'piaci' feltételek közt nem bukkannának föl a könyvtárak polcain." Balogh Endre szerint az utóbbi hetekben jó irányba alakult a koncepció, de így is félő, hogy a fiatal írók ezután sem lesznek kölcsönözhetők. L. Simonhoz hasonlóan Balogh is az ún. minőségi, piacilag nem rentábilis könyvkiadás támogatását tartja fontosnak. Péczely Dóra a Szépirodalmi Szakkollégium tagjaként vesz majd részt a lista összeállításában, de neki is vannak kétségei. "Ha ez egy könyvtár-támogatási program, akkor az a feladatom, hogy olyan könyveket válogassak, amelyeknek az esztétikai és tudományos mércét megütve is van esélyük arra, hogy sok könyvtár megrendelje őket. Akkor nincs sok értelme, hogy a kortárs irodalom amúgy pár száz példányban fogyó (számomra meghatározóan fontos) versesköteteit javasoljam. Hiszen a könyvtárak nem fognak ezekből rendelni. Ha viszont a kortárs magyar irodalom és tudomány szerzőit és kiadóit akarjuk megmenteni vagy segíteni, akkor öszszetettebb a feladat. A kettő ötvözetét tartanám egyébként ésszerűnek. A könyvtáraknak bizonyos százalékban kötelezővé tenném a kortárs magyar szépirodalmi művek megvásárlását. Ugyanis jelenleg az ezres listáról azt kérnek a könyvtárak, amit akarnak. Hiába állapodik meg a Márai Testület bármilyen arányban a lista összeállításában, ha a rendelésnél ezek nem érvényesülnek. Tehát az első és legfontosabb feladat az lenne, hogy az illetékesek eldöntsék, vagy mi megállapodjunk abban, mi is legyen a Márai-program, vagy legyen-e inkább minél több mindenkinek jó. Azért nem jut a dolog ötről hatra, mert ez a kérdés nem volt eldöntve, vagy ha igen, akkor közben elmozdult."
A reményhez
Csordás Gábor, a szinte kizárólag "magas" irodalmat publikáló Jelenkor igazgatója alapvetően helyesli az ötletet, és 15 százalékos pluszbevételt remél. Az általunk megkérdezett könyvtárosok válaszainak közös nevezője pedig nagyjából abban áll, hogy "minden pénz nagyon jól jön". Kiss Gábor, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója szerint "lehetne ugyan még több pénzt juttatni a kortárs irodalom támogatására, de az igazi segítséget egy sokkal szélesebb körű, hatékonyabb promóció jelentené: ha több lehetőség lenne arra, hogy összehozzuk az írót az érdeklődőkkel, aki ott megnyilvánulhat teljes életnagyságban, beszélgethet, mesélhet, megismertetheti magát". Erre a százmilliós "promóciós" keretből elvileg lesz lehetőség, bár a programnak ez a része még kidolgozatlan. Ahogy kérdés az is (Balogh szerint egyenesen a legfontosabb), hogy a szakkollégiumoknak a tavalyi bevételkiesés pótlása miatt lecsökkent ösztöndíjkeretét kiegészítik-e a pluszpénzekből. Venyigéné Makrányi Margit, a Könyvtári Szakkollégium és egyben a Márai Testület vezetője is érzékeli, hogy sokan szeretnék, ha mielőbb indulhatna egy ösztöndíj-program, de szerinte "erre az ez évi keret nem ad lehetőséget. Ugyanakkor a korábbinál kicsit jobb helyzetbe hozhatja a kiadókat, így hatással lesz a program az alkotás, a könyv megszületésének folyamatára is."
Vannak tehát viták és bizonytalanságok. De a várhatóan az év második felétől startoló program kidolgozói mindvégig hangsúlyozták, hogy a koncepció bizonyos keretek között rugalmasan alakítható. A játékszabályok változhatnak, a tétek nagyok. "Én azt látom, hogy ilyen nagy horderejű könyvtámogatási rendszer nem volt az elmúlt évtizedekben Magyarországon, így óriási a várakozás. Biztos vagyok benne, hogy az első év végére számos tapasztalattal leszünk gazdagabbak, melyek alapján át lehet gondolni a folytatást - véli a miskolci könyvtárat is vezető Venyigéné. - De az alapkoncepció már kidolgozásra került, ehhez kívánok én is ragaszkodni."
Nagy számok
A program költségvetése egymilliárd forint, ez az NKA tervezett éves keretének 10 százaléka. Mivel a kiadók kötelesek 40 százalékos árréssel kínálni portékájukat, nagyjából másfél milliárd forint értékű könyv beszerzésére van lehetőség. Eddig a könyvtárak egy évben összesen hárommilliárdot költhettek erre a célra. Az új forrásból százmilliót járulékos kiadásokra, promócióra, illetve főleg - jelenleg még tisztázatlan eloszlásban - író-olvasó találkozók szervezésére és - talán - alkotói ösztöndíjakra költenek, 900 millióból pedig a kiválasztott könyvtárak (564 hazai és 15 határon túli) vásárolhatnak könyveket a tíztagú Márai Testület által összeállított, félévente frissülő, ezer címet tartalmazó listáról. A testületbe két-két kurátort delegál az NKA három érintett szakkollégiuma (a könyvtári, a szépirodalmi és az ismeretterjesztő), kettőt a MKKE és egyet-egyet a Magyar Írószövetség és a Szépírók Társasága. A felkerülő művek 40 százaléka klasszikus és kortárs szépirodalom, közte gyermek- és ifjúsági könyvek, ezen felül jöhet minden más (szakmunkák, kézikönyvek és ismeretterjesztő kiadványok, de tankönyvek nem), még hangos könyvek is (legfeljebb 5 százalékban).
