Minden (Nem mondom meg, hány mondat Esterházy Péternek)

szerző
Kukorelly Endre
publikálva
2000/16. (04. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Mulatságosnak találta, nevetségesnek és rettenetesnek, felháborítónak és szomorúnak, tragikusnak és gyalázatosnak s da capo mulatságosnak, hogy épp április negyedikére tisztogatja a ház elejét: hogy ne érje szó azt."

"Ötven"

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

jót csak teljes szívből lehet kívánni.

Ez most ünnepi köszöntő volna bizonyos magasabb erkölcsi értelemben, más, erkölcsön kívüli értelemben azonban egy írás.

A múltkor egy lány meghívott a 25., úgymond utolsó születésnapi bulijára, merthogy több nem lesz, mondta, mármint ünneplés, ettől egyből megijedtem, de aztán dolgoztam a dolgon, és oda jutottam, hogy legyen ez a nők problémája, mások baja, hát, tudom, ez nem sok, de ennyit bírtam kitalálni nagy ijedtemben.

Egyszer voltam nálatok Csillaghegyen, vagyis voltam 3x-4x, például Baránszky Lacival, az amolyan állófogadás volt, álldogáltunk, 1x viszont olyan rendes leülősen is, már nem nagyon tudom, miről beszélgettünk, de jó volt.

(5) A szőke fiatalember azt mondta, hogy el fog menni ebből az országból, "szerszámkészítőre mindenütt szükséglet van, apám, még Canadában is".

Jó, mulatságos, vidám, meleg, barátságos, da capo mulatságos.

Hogy nem mentem el mégsem tiszta hazafitehetetlenkedésből, nem hagytam itt ezt a kócerájt, annyiból nem stimmel, hogy voltaképp én elmentem, és, szerintem te is: aki írni kezd, annak ugyanis szabad, és meg is oldja, így oldja meg.

Véli megoldani: és az pont az.

Azt sem tudom, ki volt még ott, Mészöly és Balassa, ha jól emlékszem, és nem rosszul, inkább jól, mint rosszul.

(10) legtöbb élő ismerősünket megöltük, és legtöbb kedves halottunkat föltámasztottuk

Fociztunk együtt tényleg egy csomószor, az Elektromos-pályán, még anno a mozgó világban, Kulin, Alexa, Mányoki, aztán az ÉS-csapatban, Kovács, Megyesi, Zalán, Mezei, Döb.

Rentei, a Huba utcában Czakó, Gellért Kis, Garaczi, más Kovácsok, és Marosvásárhelyen az RMDSZ-szel, ez is jó volt.

Nem hőskor, csak mégis.

Relatív hőskor, na, lenyomjuk a braziloknak, rátesszük a lasztit, előbb még kijön a kapusról, aztán másodszorra már nem jön ki, ment valahogy a játék.

(15) Hölgyeim és Uraim.

Nagyon ment a játék, megálltál elöl, csípőre öncenzúráztad a kezed, ordítoztál a csávóval, aki nem adta le épp, hogy öncenzúrázd meg, öreg, mér nem adod azt a kiöncenzúrázott labdát.

Aztán már nevettél is, odamentél hozzá, pár mozdulat, el volt intézve a dolog, vagy inkább nem is, mert eleve volt elintézve, ezt így kell csinálni.

Egyszer úgy beléptél, hogy taxival kellett hazamennem, egyszer meg otthagytatok, ha jól emlékszem, de jól, a Postás-pálya szélén, amikor kitörött a lábam.

Tehát nem kitört, hanem szó szerint törött egy esésnél, úgy, hogy térdben előre hajlott, így, előre felé, mint a lovaknak, de még hulltomban izomból visszarántottam.

(20) Igen ám, de elmúlik minden.

V. lehet, hogy a lovaknak nem hajlik előre, majd utána kellene nézni.

Ültem a salakon, picit esett az eső, lefújták a meccset, a csapatom pedig egyenletes sebességgel távolodott tőlem az öltöző irányába.

Platánszag volt.

Azt kihozza az eső.

(25) a testvériség kissé ódivatú érzése

Mentek össze szépen a hátak, legalábbis abból a perspektívából nézve.

De hát, mégis, milyen perspektívából nézzek?

Minden f.iratban vagy újságban publikált írásod elolvasom, méghozzá úgy van a mechanizmus, hogy egyből, legelőször azt, azzal kezdem: nálam ez a csúcs, ennél többet nem kell elérni, ebben X. Y.-nal és Z. A. B.-vel vagy együtt.

A könyvek picit más, ott nem mindent, ezzel mindenkivel vagy együtt, még a Tasnády Attila összes könyvét sem olvastam, pedig neki csak egy van, meg a fordításkötete, és azt nem.

(30) Múltkor jöttem haza Pécsről IC-vel, szemben velem ült egy párocska, a lány egy képesújságot olvasott, a fiú az egyik könyvedet, azt én épp nem, és egyszer csak a lány azt mondta a fiúnak, állandóan mondott neki valamit, amit elolvasott, azt rögtön el is mesélte a saját szavaival, hogy te, megválasztották Brazíliában a legcsúnyább parasztot, mire a fiú azt válaszolta, hogy aha, olvastam.

Hát ez meg mindent olvas?

Mire a lány, hogy te tudtad, hogy a Sücc Ila már többször volt öngyilkos?

Írtam neked egyszer, vagyis kétszer 2 hosszabb levelet, az egyik megjelent, a másik nem, már nem is tudom, miről, valami fájdalom-ügylet, csak arra emlékszem, hogy legalább 87-89 százalékban őszintén.

És az nagy arány (lásd följebb: teljes szív), ezt onnan tudom, mert.

(35) Noha.

Ahogy Szegedy-Maszák írja egy Kosztolányi-dolgozatában, "egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy az őszinteség érvényes értékelő kiindulópont a romantika utáni (vagy előtti) irodalomban", én ebbe a reménytelen paradigmába igyekszek.

Aztán vagy igen, vagy pedig nem, de nem.

Az előbb bejött az anyám, és azt kérdezte, hogy mit főzzön, de igazából nem bejött, hanem berobbant, ő úgy nyitja az ajtót, hogy, nem is tudom, van az anyukámnak egyfajta bejövési technikája, nem nyomja le rendesen a kilincset, vagy hogy, és ettől az egész duplaajtó bedörren keretestül, kisebb földindulás, és jött nyomban a kérdés, hogy mit főzzek.

Most dolgozok.

(40) Eleve egy Kosztolányi-dolgozatot akartam neked dedikálni, ünnepi beszéd és rekonstrukció, csak nem lettem kész vele.

Csináljak sajtos húst?

Jó, csináljál.

Fölemelték a tojást egyébként, közölte, mindent emelnek, aztán kiment, na, jól van, édes kicsi anyám.

Aztán visszajött, és a következőket mondta: legközelebb te vegyél kolbászt, és ha nem ízlik, akkor ne az én anyámat szidd, hanem a tiédet.

(45) Anyánk receptje, alig elrontva.

Amikor meg-e-maileztem X. Y.-nak, na jó, nevezzük Farkas Zsoltnak, hogy ezt csinálom, így fogom megúszni a dolgot, a Kosztolányival, azt válaszolta, véli érteni, mire én azt kérdeztem tőle, hogy Mit?

Amikor a telefonban elmeséltem a projektet egy lánynak, azt mondta, hogy de szépeket írjak ám, mert ő nagyon bír téged, és csupa jót gondol rólad, mire én, hogy rendben van, majd ezt majd beleírom, mire pipa lett, hogy eszembe ne jusson, meg ne próbáljam, mindenesetre egy nő felől biztos lehetsz, már, ugye, amennyire: így megy tehát.

Úgy megy, hogy nem az mondja, aki úgy gondolja, vagy nem azt mondja, nem úgy hallod, nem komolyan, nem is gondolja el, azonnal mást gondol, lassan mást, egészen másra, vagy nem gondol semmit, mégis beszél, közben maga is csodálkozik saját magán, hát mégiscsak hallható valami: és az is valahogyan jó, úgy hiszem, és nem a néma csend a jó.

Sok mindenféle van egy teljes szívben.

(50) Isten áldjon.

(2000. március 15-április 3.)

Kukorelly Endre

szerző
Kukorelly Endre
publikálva
2000/16. (04. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...