Kiállítás

Lompos, loncsos és bozontos

Konceptualizmus ma

Képzőművészet

A Paksi Képtárban Konceptuális művészet Magyarországon a kilencvenes évek elejétől alcímmel jelölt kiállítás kurátora, Tatai Erzsébet hatalmas feladatra vállalkozott - és sikerrel meg is oldotta.

Pedig számos gyakorlati és elméleti problémával kellett szembenéznie, kezdve például azzal, hogy mit és milyen koncepció szerint választ az általa is több ezerre becsült (neo)konceptuális mű köréből (vállalva ezzel azt is, hogy egyes művészek nem szerepelnek), és miként tudja ezt a hatalmas, mégis reprezentatív anyagot szellősen és érthetően bemutatni. A három térben (a csarnokban, az emeleti kiállítótérben és a nemrégiben "beüzemelt", a volt konzervgyár csupasz, Hangárnak keresztelt részében) elhelyezett majd száz mű (film, video, fotó, installáció, projekt, szobor, hímzés) befogadása így is óriási energiát (és persze többórányi odafigyelést) követel a nézőtől, de még azok számára is tartogat meglepetéseket, akik a művek nagy részét ismerik. A kurátornak azzal a veszéllyel is számolnia kellett, hogy - miként az a Variációk a pop-artra című, 1993-as kiállítás esetében megtörtént - a fogalom felhígul, a konceptualizmus határai feloldódnak. Tatai ennek ellenére nem definiálja a koncept/ konceptualizmus/neo- vagy posztkonceptualizmus mibenlétét, inkább a rendezés segítségével kívánja terelgetni a látogatót.

Épp ezért az emeleti térsorban olyan "előzmények", döntően a hetvenes években készült konceptuális munkák láthatók, amelyek közt nem az elvont és steril, strukturalista és analitikus művek dominálnak, hanem olyan alkotások, amelyekben nagyobb szerepe van a reflektáltságnak és a társadalmi, képzőművészeti és politikai kritikának. (Ezek közé tartoznak a különféle utcaköves akciók dokumentációi, Pauer Gyula Tüntetőtábla-erdő című environmentjének szövegei, Halász Károly ritkán látható Hordozható múzeuma, vagy Haris László szintén alig-alig bemutatott, egyetlen nap történetét dokumentáló "fotómontázsa", nem beszélve Hajas Tibor megunhatatlan, legutóbb az Ernst Múzeumban kiállított, 1976-ban készült Öndivatbemutató című filmjéről.) E művek mintegy előrevetítik az egyes témákat (Drozdik Orshi munkája például a nemi szerepekkel kapcsolatos műveket - köztük Nagy Kriszta enigmatikus, hat darabból álló félmeztelen önportréját, melyeken különböző mellméretekben pózol) -, vagy (másképpen) visszhangozzák az 1989 után készült munkákat tagoló hat tematikus egységet.

Ezek a csoportok (művészet, identitások, filozófia és tudomány, kultúra, társadalmi problémák) szerencsére nem különülnek el egymástól; láthatatlan szálakkal kapcsolják őket össze a váratlan egybecsengések, a tereken átívelő kommunikációs mezők vagy akár hidak. Így kapcsolódik össze például Lakner Antal osztrák állampolgárok Magyarországon csináltatott foghídjairól készült röntgenképsorozata és a sajnálatos módon csak halála után kanonizált Elek Istvántól (alias Kadától) a Szabadsághidat manipuláló felirat, a "Magyar, áldd meg a magyart!". De így jelzi előre például Szentjóby Tamás Hűlő víz című objektje ("hamisítvány az 1965-ös műről") azokat a munkákat, melyek a művészet történetére vagy kiemelkedő műveire reflektálnak: ilyen a Szájjal és Aggyal Festő művészektől J. Kosuth széke leborulva széke képe előtt (2008), Gyenis Tibortól az Ilonka néni a tiszta formák kompozíciójával álmodott (1999 - képünkön) vagy Tarr Hajnaltól a puzzle-darabokból újjászülető Tengelicés Madonna.

A megkerülhetetlen és ismert munkákat vég nélkül sorolhatnánk, de nem tesszük, hiszen mindenképpen sokan kimaradnának. Két fontos témát azonban kiemelek - csak azért, hogy érzékelhető legyen egy-egy tematikus blokk komplexitása. Az egyik a társadalmi problémák kérdése, amelyre három különböző "választ" is kapunk. Míg Nemes Csabának a romagyilkosságok után készült bábfilmje (Állj ide!) inkább csak stilizálja a feszültségeket, Erhardt Miklós és Dominic Hislop Saját szemmel című, 1997-98-as projektje (amelyben hajléktalanoknak kiosztott fényképezőgépekkel készült fotókat és a készítőik által hozzájuk fűzött kommentárokat dokumentáltak) egészen megrázó és átélhető képet ad a mindennapi nyomorúságról és szegénységről. Ezek humoros pandanja Előd Ágnes installációja (A macik rosszban sántikálnak, 2012): a kempingszékben üldögélő plüssállatkák ugyanis éppen egy mackóbarlangban elrejtett szajré elrablását tervezgetik. Külön blokknak tekinthetők a művészek (akárcsak filmesek, lásd például a Végh-Stefanovits-Kálmánchelyi trió által készített, egyébként Mona Lisát és Leonardót is "szerepeltető" Öszödik pecsétet) által forgatott áldokumentumfilmek. Míg Szabó Ádámtól a Marsról származó élőlény története, a Vörös Sün inkább a tudományos-ismeretterjesztő filmek finom imitációja, Gyenis Tibor és Koronczi Endre Energiaklub (2002-2005) című filmsorozata olyannyira telítve van orbitális és parodisztikus marhaságokkal, hogy nehéz vihogás nélkül végignézni.

Borsos Lőrinc itt is bemutatott, nem reprezentatív felmérése (Szociális konzultáció, 2011) azt bizonyítja, hogy a megkérdezett hivatalnokok nem az iróniára vagy a humorra, hanem furcsa módon a hajra asszociálnak a kortárs képzőművészet kapcsán. És nem értik, hogy ezek a "torzonborz, szakállas, lógó ruhában" lófráló emberek miért tiltakoznak a netten működő kultúrpolitika nyomulása ellen.

Paksi Képtár, nyitva: június 2-ig

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”