Kiállítás

Lompos, loncsos és bozontos

Konceptualizmus ma

Képzőművészet

A Paksi Képtárban Konceptuális művészet Magyarországon a kilencvenes évek elejétől alcímmel jelölt kiállítás kurátora, Tatai Erzsébet hatalmas feladatra vállalkozott - és sikerrel meg is oldotta.

Pedig számos gyakorlati és elméleti problémával kellett szembenéznie, kezdve például azzal, hogy mit és milyen koncepció szerint választ az általa is több ezerre becsült (neo)konceptuális mű köréből (vállalva ezzel azt is, hogy egyes művészek nem szerepelnek), és miként tudja ezt a hatalmas, mégis reprezentatív anyagot szellősen és érthetően bemutatni. A három térben (a csarnokban, az emeleti kiállítótérben és a nemrégiben "beüzemelt", a volt konzervgyár csupasz, Hangárnak keresztelt részében) elhelyezett majd száz mű (film, video, fotó, installáció, projekt, szobor, hímzés) befogadása így is óriási energiát (és persze többórányi odafigyelést) követel a nézőtől, de még azok számára is tartogat meglepetéseket, akik a művek nagy részét ismerik. A kurátornak azzal a veszéllyel is számolnia kellett, hogy - miként az a Variációk a pop-artra című, 1993-as kiállítás esetében megtörtént - a fogalom felhígul, a konceptualizmus határai feloldódnak. Tatai ennek ellenére nem definiálja a koncept/ konceptualizmus/neo- vagy posztkonceptualizmus mibenlétét, inkább a rendezés segítségével kívánja terelgetni a látogatót.

Épp ezért az emeleti térsorban olyan "előzmények", döntően a hetvenes években készült konceptuális munkák láthatók, amelyek közt nem az elvont és steril, strukturalista és analitikus művek dominálnak, hanem olyan alkotások, amelyekben nagyobb szerepe van a reflektáltságnak és a társadalmi, képzőművészeti és politikai kritikának. (Ezek közé tartoznak a különféle utcaköves akciók dokumentációi, Pauer Gyula Tüntetőtábla-erdő című environmentjének szövegei, Halász Károly ritkán látható Hordozható múzeuma, vagy Haris László szintén alig-alig bemutatott, egyetlen nap történetét dokumentáló "fotómontázsa", nem beszélve Hajas Tibor megunhatatlan, legutóbb az Ernst Múzeumban kiállított, 1976-ban készült Öndivatbemutató című filmjéről.) E művek mintegy előrevetítik az egyes témákat (Drozdik Orshi munkája például a nemi szerepekkel kapcsolatos műveket - köztük Nagy Kriszta enigmatikus, hat darabból álló félmeztelen önportréját, melyeken különböző mellméretekben pózol) -, vagy (másképpen) visszhangozzák az 1989 után készült munkákat tagoló hat tematikus egységet.

Ezek a csoportok (művészet, identitások, filozófia és tudomány, kultúra, társadalmi problémák) szerencsére nem különülnek el egymástól; láthatatlan szálakkal kapcsolják őket össze a váratlan egybecsengések, a tereken átívelő kommunikációs mezők vagy akár hidak. Így kapcsolódik össze például Lakner Antal osztrák állampolgárok Magyarországon csináltatott foghídjairól készült röntgenképsorozata és a sajnálatos módon csak halála után kanonizált Elek Istvántól (alias Kadától) a Szabadsághidat manipuláló felirat, a "Magyar, áldd meg a magyart!". De így jelzi előre például Szentjóby Tamás Hűlő víz című objektje ("hamisítvány az 1965-ös műről") azokat a munkákat, melyek a művészet történetére vagy kiemelkedő műveire reflektálnak: ilyen a Szájjal és Aggyal Festő művészektől J. Kosuth széke leborulva széke képe előtt (2008), Gyenis Tibortól az Ilonka néni a tiszta formák kompozíciójával álmodott (1999 - képünkön) vagy Tarr Hajnaltól a puzzle-darabokból újjászülető Tengelicés Madonna.

A megkerülhetetlen és ismert munkákat vég nélkül sorolhatnánk, de nem tesszük, hiszen mindenképpen sokan kimaradnának. Két fontos témát azonban kiemelek - csak azért, hogy érzékelhető legyen egy-egy tematikus blokk komplexitása. Az egyik a társadalmi problémák kérdése, amelyre három különböző "választ" is kapunk. Míg Nemes Csabának a romagyilkosságok után készült bábfilmje (Állj ide!) inkább csak stilizálja a feszültségeket, Erhardt Miklós és Dominic Hislop Saját szemmel című, 1997-98-as projektje (amelyben hajléktalanoknak kiosztott fényképezőgépekkel készült fotókat és a készítőik által hozzájuk fűzött kommentárokat dokumentáltak) egészen megrázó és átélhető képet ad a mindennapi nyomorúságról és szegénységről. Ezek humoros pandanja Előd Ágnes installációja (A macik rosszban sántikálnak, 2012): a kempingszékben üldögélő plüssállatkák ugyanis éppen egy mackóbarlangban elrejtett szajré elrablását tervezgetik. Külön blokknak tekinthetők a művészek (akárcsak filmesek, lásd például a Végh-Stefanovits-Kálmánchelyi trió által készített, egyébként Mona Lisát és Leonardót is "szerepeltető" Öszödik pecsétet) által forgatott áldokumentumfilmek. Míg Szabó Ádámtól a Marsról származó élőlény története, a Vörös Sün inkább a tudományos-ismeretterjesztő filmek finom imitációja, Gyenis Tibor és Koronczi Endre Energiaklub (2002-2005) című filmsorozata olyannyira telítve van orbitális és parodisztikus marhaságokkal, hogy nehéz vihogás nélkül végignézni.

Borsos Lőrinc itt is bemutatott, nem reprezentatív felmérése (Szociális konzultáció, 2011) azt bizonyítja, hogy a megkérdezett hivatalnokok nem az iróniára vagy a humorra, hanem furcsa módon a hajra asszociálnak a kortárs képzőművészet kapcsán. És nem értik, hogy ezek a "torzonborz, szakállas, lógó ruhában" lófráló emberek miért tiltakoznak a netten működő kultúrpolitika nyomulása ellen.

Paksi Képtár, nyitva: június 2-ig

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.