Kiállítás

Necromonicon

  • Simon Bettina
  • 2014.03.13 13:02

Képzőművészet

Voltak idők, amikor a múzeum szent helynek számított. Ma időnként jobban hasonlít egy szórakoztatóközponthoz, mint egy templomhoz, de azért a kiállításlátogatási gyakorlatunkban megmaradt valami az átszellemültségből. A Lengyel Intézet múlt ősszel nyílt galériájának pincéjében rendezett csoportos kiállítás jócskán alátesz ennek a szakralitásnak, azonban nem az óvatosságával.

A pincehelyiséget az ókeresztények föld alatti tereihez hasonlóan alakították át a kiállítás kedvéért. Bizonytalan megvilágításban, beláthatatlanul burjánzó, megnyíló és csak kulcslyukon át megpillantható rejtett terekben állnak maguk a művek: vörös festékkel eltalált festmény, túlvilági portréfotók (Dobos Tamás), felakasztott objektek. Csontok, hörgés, vér és annyi koponya, mint egy átlagos tetoválószalonban. A téma, a halálmisztika lovecrafti borongósságot idéz meg, a koponyákról - Gyarmati Zsolt installációja - a mostanában nagyon is felfutónak számító horrorisztikus művészetekre gondolhatunk. Mindezt már ismerjük, láttuk, mégsem tűnik unalmasnak.

A keresztény hagyományok vizuális sémáinak és a mindennapok popkult szimbólumainak összeboronálása (kurátor: Kaposi Dorka) szerencsés formában történik: Miki Egér és Darth Vader a maguk megkérdőjelezhetetlen komolyságával vesznek részt a kiállítás szertartásos eseményén, és a művek kompozícióiban is fontos helyen szerepelnek. Persze a ceremónia csak annyira számít véglegesnek, mint amikor befejeződik egy öldöklős számítógépes játék. Horváth Lóczi Judit trófeaobjektjeivel a halotti maszkok hagyományához és az olyan közismert festészeti emlékképekhez nyúl vissza, mint amilyen a Sikoly. A három művész együttes munkájából kiforrott, a műfajok sokszínűsége ellenére egységes képet mutató kiállítás pedánsan illeszkedik a frissen nyílt galéria intermediális profiljába.

LATARKA Galéria, Bp. VI., Andrássy út 32., nyitva február 19-ig

Neked ajánljuk