Az építészek, Mikó László és Szántó Tibor, akik négy évvel ezelõtt pályázaton nyerték el a tervezési megbízást, mindenesetre igyekeztek mindenben megfelelni a megrendelõi elvárásoknak, és emellett áldozni óhajtottak az architektúra oltárán is. E beruházás még világbanki konstrukcióban indult, majd állami, részben városi finanszírozással valósult meg, és összesen bruttó 7,5 milliárd forintba került, ami 300 ezer forintos négyzetméterárnak felel meg. Összehasonlításul: közel 3 éve a Nemzeti Színház 20 800 m2 alapterülettel 19,3 milliárdba került (928 ezer Ft/m2), amirõl most már biztosan tudjuk, hogy teljes egészében hajmeresztõ ügy(menet) volt. Az Állami Szám-vevõszék 2004. évi jelentése bárki számára elérhetõ (lásd Magyar Narancs, 2004. május 6.).
A történet persze itt sem nélkülöz néhány különös epizódot, volt például némi programmódosítás, ebbõl eredõen komoly áttervezés, majd közel a befejezés elõtt kb. féléves leállás is. Most mégis elkészült, megtörtént az ünnepélyes avatás. Diákok és oktatók birtokba vehetik az új komplexumot, melyben könyvtári belépés nélkül megközelíthetõk az egyetemi elõadótermek. Így ezek tömbje kongresszusi központként használ-ható, sõt a 750 fõs nagyteremben akár hangversenyeket, díszletet nem igénylõ színházi esteket is rendezhetnek. Az egyetem vezetése már a farsangi bált is a legszívesebben itt tartaná.
Belül a külsõ
Az említett transzparencia, mely már a pályázat gyõztes tervérõl leolvasható, határozott építészeti gazdagodást jelent. Sok-sok üveg burkolja oldalt, felül, sõt még belül is - igen, a hármas tagolású, hosszúkás kompozíció középsõ traktusa külsõ teret formál a belsõben. Ilyen jellegû térstruktúra alig épült nálunk. A közelmúltból talán a Dózsa György úti EEA-irodaház említhetõ, ahol a két bejárati aula épületmagas és légtérben is kötõdik az irodákhoz. Technikai extrákban az a ház többet is mutat, "összhangban" a fõhomlokzati bolondozással - míg a szegedi épület ennél sokkal nyugodtabb, nagyvonalúbb, szabadon álló lévén impozánsabb, de lehet, hogy sokak számára ebbõl eredõen unalmasabb is lesz.
Kívülrõl a négy, más-más formálású homlokzat sokat mutat a belsõbõl is. A bejárati fõhomlokzat a legmozgalmasabb, kompozíciójával voltaképpen elõkészíti a belsõ nagy tér tagoltságát. A fõhomlokzati balszárny téglaburkolatú tömör tömb és üvegfal vegyítéke, a jobb oldali, szinte tiszta üveg burkolta tömeg pedig már pont abban a tagolásban mutatkozik, mint két hosszoldalának végigfutó üvegfala, szélesen kiülõ párkányaival. E kettõ között a kinti fogadócsarnok "csupán" egy vízszintes tetõ a magas, karcsú oszlopokon. Hirtelen véget is ér - azazhogy a teteje lyukas -, mielõtt a bejárati forgóajtóhoz érünk. Mellesleg ez utóbbi ajtó katalógusízû sorozatgyártmány, mely - nálunk ma még elég gyakran - nem túl színvonalas tucattermék, és határozottan rontja az összképet. Nem tehetünk mást, most mégis ezen át lépünk be az épületmagas, végigfutó központi csarnokba.
Mert mégiscsak ez a központi tér az épület fõ attrakciója. Impozáns, hosszú üvegtetejû csarnok, ahonnan minden látható és minden elérhetõ. Mégsem hodály, mert nem sokkal a beérkezés után, valamint a végében is 4-4 keresztbe futó híd tagolja. Elöl a hidakhoz kapcsolódik a fõlépcsõ belépõ szintjeit takaró kecses "kulissza-fal", valamint egy látványlift ajtajai is a hidakról érhetõk el. Kellemes látvány e nagy aula attól is, hogy falai nem párhuzamosak, a tér enyhén szûkül. Az egyik fal ferdeségét az épület mellett álló régi egyetemi épület, a Bölcsészkar állása adta, a két épület között pedig parkot alakítottak ki. E parkra néz az a bizonyos hosszoldalon végigfutó üvegfal, szélesen kiülõ párkányaival - ami érzésem szerint az egyetlen gyengébb homlokzat a négy közül. Bár az árnyékolók kicsit mozgalmassá teszik majd, mégis túlontúl hosszas, függõlegesen valamilyen tagolást megérdemelt volna. A hátsó homlokzat két zárt tömb között az aula hátsó üvegfalával korrekt, és ugyanez mondható el a másik hosszhomlokzatról, mely az irodatraktust, illetve a zárt könyvraktárak tömegét rejti, a már említett vörös téglával burkoltan, arányos, nem túljátszott nyílásképletekkel. Elöl a nagyelõadó félhengeres kilógása ráadásul jó fordulat a fõ- és oldalhomlokzat látványkapcsolatában.
Mosott üvegfalak
Hatalmas épület, aminek az üzemeltetése bizonyára nem lesz olcsó, és láthatólag élõmunkában is jelentõs ráfordítást igényel, ha például a takarítást és a karbantartást tekintjük. Hiszen a nagy üvegfalakat muszáj rendszeresen mosni - ehhez belül egy végiggördülõ szervizhidat építettek be -, és például a külsõ árnyékoló redõnyök remélhetõleg megbízhatóan mûködnek majd, nem öregednek el idõ elõtt.
Vargha Mihály
