Power/Erő

  • - krusovszky -
  • 2013. március 1.

Képzőművészet

A fenntartható fejlődés mint fogalom, társalgási téma vagy hivatkozási alap enyhén szólva a könyökünkön jön ki, s így az erre felhúzott fotográfiai projekt sem borzolja azonnal kedélyünket. Persze maga a probléma jelentős, de a róla való beszéd gyakran megreked egy propagandisztikusan ötlettelen mederben. Nem így a genfi magánbank által 2008-ban életre hívott Prix Prictet díjazottjai. A komoly előkészítés és válogatás eredményeként összeállt anyag friss, okos és kíméletlen módon szembesít "az új évezred környezeti és társadalmi kihívásaival". A képek jó része a szociofotó, a riport és a fotó-esszé határvidékén kalandozik, de egyikből sem hiányzik a művészi ambíció és az átgondoltság.

Daniel Beltrá a Deepwater Horizon katasztrófája után örökítette meg az olajfoltokat nagy magasságból - itt a képek szépsége kerül feszültségbe a rettenetes témával. A díjnyertes francia Luc Delahaye haiti fosztogatókról készített felvételén pedig, mint egy Goya-képen, egyszerre ül ki az arcokra a düh, a félelem és az életben maradás olykor bizony ordas ösztöne. De remek Robert Adams munkája az amerikai tarvágásokról, vagy Edmund Clark két felvétele az üres guantánamói börtönterekről. A huszonhárom kiállított kép mellett impozáns albumból tájékozódhatunk a bővebb anyagról. Ebben szerepel például Jun Po Yang megdöbbentő képe a meztelenül dolgozó kínai szénbányászról és az egyetlen magyarként bezsűrizett Dezső Tamás Éjjeliőre is. Kritikaként legfeljebb az róható fel, hogy ezek nem kerültek ki a ház falára.

Mai Manó Ház, nyitva február 24-ig

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.