Prolongálva: Ahogy volt, úgy lesz (Színház-igazgatói pályázatok Budapesten)

  • H. I.
  • 2000. november 9.

Képzőművészet

Éppen az amerikai elnökválasztás napján itthon is választásokat tartottak. A fővárosi színházak igazgatói posztjára meghirdetett pályázatok első körében öt budapesti teátrum került terítékre. A Vígszínház, a Katona József Színház és a Radnóti Színház vezetésére kizárólag a jelenlegi igazgatók pályáztak. A Madách Színház és az Új Színház esetében több jelentkező akadt ugyan, ám a Fővárosi Önkormányzat kulturális bizottságának döntése alapján e két színházban is az eddigi igazgatók folytathatják munkájukat.
Éppen az amerikai elnökválasztás napján itthon is választásokat tartottak. A fővárosi színházak igazgatói posztjára meghirdetett pályázatok első körében öt budapesti teátrum került terítékre. A Vígszínház, a Katona József Színház és a Radnóti Színház vezetésére kizárólag a jelenlegi igazgatók pályáztak. A Madách Színház és az Új Színház esetében több jelentkező akadt ugyan, ám a Fővárosi Önkormányzat kulturális bizottságának döntése alapján e két színházban is az eddigi igazgatók folytathatják munkájukat. Aszokásosnál csöndesebben zajlott a fővárosi színigazgatói pályázatok első köre. Nem voltak aláírásgyűjtések, nem voltak cikkek a régi és az új igazgató mellett, nem volt nagy felhajtás.

Így aztán

minden maradt a régiben

Leszámítva, hogy a Madách Kamarát művészileg leválasztják a "nagy" Madáchtól, és ott Mácsai Pál alakíthat ki ízlésének megfelelő színházat. Azzal az apró szigorítással, hogy ha a nézettség 75 százalék alá esik, csomagolhat. Kerényinek igaza van, ő adja a pénzt, a struktúrát, a színészeket, csak nem fogja a veszteséget is átvállalni?

Hasonlóan gondolkodhatott a Fővárosi Önkormányzat is, csak ők nem mertek lépni. A nézettség szó ritkán hangzott el a különböző fórumokon, inkább azt hangsúlyozták, hogy a művészi színvonalat nem lehet mérni. És úgy látszik, akkor már figyelembe sem kell venni. Olyannyira nem, hogy az Új Színház népszerűségének érezhető csökkenése sem volt elég ok a váltásra. Hovatovább az sem, hogy a fiatal színházcsinálók fellépését ösztönző felhívásra végre (azaz másodszor) jelentkezett valaki, aki itt van, készen áll, hogy dolgozzon, és a nézettsége - eddigi rendezései alapján - jóval túl van a 75 százalékon. Lehet, hogy a nevével van baj? Alföldi Róbert ugyanis másodszor sem kapott zöld lámpát, pedig a szakmai kuratórium 3,5-3,5 (a tartózkodás felet ért) arányban szavazott az ő és a jelenlegi igazgató, Márta István pályázatára. Sebaj, ha a szakma nem dönt, majd dönt helyette a Fővárosi Önkormányzat kulturális bizottsága: az utolsó és döntő (!) fordulóban 10-3 arányban leszavazta Alföldi pályázatát. Felmerül a kérdés, egyáltalán mire tartják a szakmai kuratóriumot, ha figyelembe se veszik a véleményét?! Talán még nem heverték ki a Székely Gábor leváltását övező elégedetlenséget? Vagy nem merték megkockáztatni a Kelemen László Kör népszerű színészeinek életét befolyásoló döntést?

Márta István 120 oldalas pályázatában sok mindent ígért - csak a fele teljesüljön! Kilátásba helyezte, hogy a TV 2-vel közösen tévéjátékokat forgatnak majd a színház nyári szünetében, továbbá folytatják az MTM-Új Színház Galéria működését és a színházi közvetítéseket is a TV 2-n. Ameddig Márta a TV 2-nél dolgozik, addig ez biztos így is lesz.

Újdonságnak számított, hogy a főváros ezúttal tematikus pályázatot írt ki. A nagy dilemmának, hogy épületre vagy társulatra pályázzanak-e a jelöltek, elébe mentek azzal, hogy a színház profilját már a kiírásban meghatározták. Rugalmasságukat bizonyítja, hogy volt olyan színház, ahol a kiírástól eltérő pályázat nyert...

A Madách Színház esetében a laikus számára érthetetlen dolgok történtek. A színházra Korcsmáros György, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, Nagy Viktor rendező, a jelenlegi igazgató, Kerényi Imre és a Madách sikerrendezője, Szirtes Tamás adta be a pályázatát. Az első forduló után már csak a két "madáchos" maradt versenyben, akik mellesleg több évtizede jó barátságban vannak. A színházért mégsem egymás ellen, hanem együtt pályáztak. ´k úgy fogalmaztak, hogy a Madách Színház két ajánlattal állt a fenntartó elé, és igazgatóváltás esetén legfeljebb szobát cserélnek.

Ügyes húzás

Ezzel a csellel kiütötték a többi pályázót, és biztos sikerre mentek. Bejött. Szükség ugyan nem volt rá, mert a Kerényi-féle pályázat csont nélkül győzött. Pedig a kiíráshoz sokkal inkább igazodott Szirtes Tamás pályázata, aki az Erzsébet körúti épületbe rangos musicalszínházat, a Kamarába pedig nívós bulvárszínházat álmodott. Megint csak azt kell mondanunk, hogy a képviselők a kényelmesebb és biztonságosabb megoldást választották. Kerényi ugyanis felajánlotta a Madách Kamara fokozatos leválasztását (ami nem szerepelt feltételként), viszont annak összes következményétől megmenti a fővárost. Nem kell pályázatot kiírni és elbírálni, nem kell pénzt áldozni az új színház kialakításának járulékos költségeire, és ami a fő: nem kell felelősséget vállalni. Se gazdaságit, se művészit. Mácsai Pál személye teljesen megfelel az újítás szellemének, de mégsem egy Alföldi. Ahogy a mesében: jut is, marad is.

Botrányos előadásokra sem kell számítani, mert Mácsai felett ott lebeg a nézettség Kerényi-féle kardja, 75 százalék alatt azonnal lesújt. A tervek szerint a repertoárt folyamatosan, három éven át cserélik le: amint Mácsai bemutat egy darabot, Kerényi levesz egyet és így tovább. Amennyiben sikeres lesz az új formáció működése, kilátásba helyezték a Kamara teljes leválasztását a következő pályázat idején.

A Víg, a Katona és a Radnóti esetében a jelenlegi igazgatókkal senki nem mert kiállni. Nem vitatható ezeknek a teátrumoknak a sikeressége, mégis lehangoló, hogy senki nem gondolja úgy, legalább megpróbálja, hátha tud jobbat csinálni. A sokat emlegetett színházi struktúraváltásra nincs jelentkező, de ezt a fenntartók sem gondolják komolyan, hiszen akkor nem kötötték volna meg ennyire a jelentkezők kezét.

A képviselők a döntés után nyugodtan hajthatták álomra fejüket. Megmenekültek Alföldi Róberttől, Kerényi ígért nekik egy új színházat - ingyen, Márta István pedig szponzoraival továbbra is biztosítja saját működését.

H. I.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)