Kiállítás

Minden politika

Romaizmus

  • Kürti Emese
  • 2013. március 28.

Képzőművészet

Jelen politikai környezetben, amikor a szegénység kriminalizálása homofóbiával, idegengyűlölettel, a kisebbségek megvetésével találkozik össze, és amikor a politika ellenzéki művelői is abban a tévhitben ringatják magukat, hogy tevékenységük karakteresen depolitizált, ebben a környezetben tehát minden, kisebbségi kultúrát érintő gesztus politikai jellegű.

Az is politikai gesztus, ha a miniszter, aki szereti a szépet, roma festő művét akasztja ki az irodája falára annak az intézménynek a gyűjteményéből (Magyarországi Roma Parlament), amelyet fideszes párttársa, Kocsis Máté polgármestersége alatt szüntetnek meg a Tavaszmező utcában. De az is politikai gesztus, ha egy fiatal kurátor, a magyarországi kulturális színtéren példátlan módon, diskurzusokat és szokásos intézményi struktúrákat radikálisan újragondolva, roma galéria nyitásába vág bele.

Junghaus Tímea, a velencei biennálék történetében első Roma Pavilon kurátora, a nemzetközi és magyarországi roma értelmiség egyéb tagjaihoz hasonlóan azt ismerte föl, hogy az önrendelkezés joga a kisebbségek számára kulturális területen is az egyetlen járható út. A XX. század több mint fele telt el azzal, hogy a romák kultúrájáról, identitásáról folytatott diskurzusokat kizárólag nem romák folytatták, és a saját kanonizált narratívájuk margóján tartották a tőlük idegen művészetet. Ez a séma természetesen nem korlátozódott kizárólag a roma befogadástörténetre, hasonlóan jártak el a nyugati modernista kanonizációs intézmények a volt gyarmati országok kultúrájával, például a MoMA az afrikai művészettel. Az ebből a recepcióból való kiszakadást alapvetően a diskurzusbeli autonómia tudatosításának az igénye, illetve a posztkolonialista elméletek adaptálhatóságának felszabadító hatása vitte végbe. Junghaus Tímea galériájának első kiállítása, a Romaizmus ennek a formálódó, öntudatos saját narratívának a programkiállítása, mely egyszerre törekszik autonómiára, önreflexióra és konstruktív párbeszédre.


Fotó: Sarah Ann Martin

 

Már az is jelzésértékű, hogy a 45 négyzetméteres nonprofit kisgaléria (stílszerűen Gallery 8 - Roma Kortárs Művészeti Tér) nem a város valamely puccosabb galériás környékén, hanem a VIII. kerületi Mátyás tér egyik zöldre festett házának utcafrontján nyílt meg. Ettől persze menőbb, mint bármelyik. A kiállítás alcíme pedig - A roma kultúrtörténet konstruálása - egyidejűleg ígéri a diskurzus változásának történeti összefoglalóját, és a diskurzus tevőleges alakításának jelenbeli ambícióját. A megfogalmazás arra is vigyáz, hogy a folyamatot jelző "konstruálást", és nem a lezártságra utaló "megkonstruálása" kifejezést tartalmazza. A kurátor saját eddigi munkájának szakmai elismerését fektette bele a galériába: 2008-ban elnyert Kairos-díját, valamint 2012-ben, a macedón művészettörténész, Suzana Milevska jóvoltából megkapott Igor Zabel "Kultúra és elmélet" díját. Egy közösség érdekében végzett konzekvens kurátori munka értékét különösen emeli, ha ellenszélben végzik.

A kurátor egymás mellé helyezte a többség teóriájának romaképét azzal, amit művészeti médiumokon keresztül a romák saját magukról megalkottak. Ebből a konstrukcióból egy evolúciós folyamat rajzolódik ki, melynek kezdetét az 1968 utáni időszak jelenti, amikor Balázs Jánost mint idős, magányosan alkotó remetét "fedezték föl" és mitizálták, egyszersmind sajátos módon a folklór, valamint a "naiv" művészet részévé tették a roma művészetet. A roma művészetből rendezett eddigi legnagyobb kiállítást sem valamely művészeti intézmény, hanem ennek a diskurzusnak megfelelően a Néprajzi Múzeum vállalta fel 2000-ben. Fokozatosan, nagyon apró lépésekben haladt tehát az a folyamat, amely a generációváltással, a roma közösségekből kitermelődő új értelmiség megjelenésével párhuzamosan a saját értékrendű autonóm kultúra képének és tudatának megkonstruálására irányult. A kiállítás ezeket a törekvéseket párhuzamosan mutatja be azzal az elméleti munkával, amelyet a hazai kánonokat író kurátorok, teoretikusok a roma művészet integrálásáért és önértékelésének megerősítéséért tettek.

Ami a műveket illeti, a válogatás szempontjai arra irányultak, hogy egyszerre legyenek jelen az idősebb generációnak azon ikonikus képviselői (Balázs János, Kalányos Gyöngyi, Oláh Jolán, Péli Tamás, Omara), akik a hagyományos táblaképfestészet művelésével - mint sokáig kizárólagosan hozzáférhető médiummal - megteremtették a jellemzően narratív, sajátos színvilágú és ikonográfiájú roma művészetet. Ez a festészet sok esetben a személyes és a közösségi identitás megkonstruálásának volt az eszköze, miközben az újabb generáció láthatólag nem pusztán mediális fordulatot hajt végre a fotó és a videó lehetőségeit kihasználva, hanem általánosabb, reflektáltabb, a romáknak a többségi társadalomhoz való viszonyát elbeszélő nyelv kialakítására törekszik. A többségi társadalom súlyos deficiteket halmozott fel a roma közösségekkel szemben, de ez a kísérlet azt jelenti, hogy vannak olyan járható utak, amelyek - bizonyos értelemben a lokális kontextusok fölébe helyezkedve - lehetőségeket dolgozhatnak ki a romák és nem romák közötti véleménycserék számára. A mi dolgunk pedig - minimum - a támogató szolidaritás.

Gallery 8, Bp. VIII., Mátyás tér 13., nyitva április 4-ig

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.