Warren Beatty 1973-ban a Beverly Hills Hotelben éjszakázott, akárcsak Howard Hughes. Mindketten híres hódítónak számítottak, de akadtak azért különbségek: a rejtőzködő milliárdos (stúdió- és légitársaság-tulajdonos, filmrendező, pilóta, repülőgép-tervező, ingatlanbáró) hat szobát bérelt a sleppjének és négy bungalót a nőinek. Ezzel még Beattyt is lenyűgözte: ez volt az a történelmi pillanat, amikor a színész, aki élete során maga is számos bungalóra való hollywoodi szépséggel került közelebbi kapcsolatba, elhatározta, hogy filmet készít a még nálánál is nagyobb emberről. Peter Biskind Beattyról írt, vaskos könyvében sokszor előkerül a makacs Hughes-mánia: „Hughesnak mindhárom »F« összejött” – idézi a szerző Beattyt, aki a számára is oly vonzó, filming-fucking-flying szentháromságra célzott. Mindhárom „F”-ből kapunk is egy keveset a főszereplő-forgatókönyvíró-rendező (fendező?) fél életen át dédelgetett – végül tavaly megvalósult – filmjében és a három „F” mellé kapunk két „Ő”-t is: Beatty többnyire öntörvényű őrültként ábrázolja deres halántékú hősét, de láthatjuk a repülés megszállottjaként, színésznőcskék hadainak vezérlő tábornokaként és alkalmazottainak megszomorítójaként is. Ezt teszi a túlhordottság, a harminc-negyven évnyi forgatókönyv-fejlesztés: Beatty még csak véletlenül sem tesz hozzá semmi újat a kényszerbetegségben szenvedő, excentrikus milliárdos képéhez. Hacsak Hughes fagylaltmániája nem számít annak vagy az a naftalinszagú kísérlet, hogy a legenda alkonyi éveit két szerelmes epizodista, a sofőr és a kezdő színésznőcske románcába csomagolja.
Figyelmébe ajánljuk
Megjött Barba papa
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Fűző nélkül
Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.
Gyógyító morajlás
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
Elmondható
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Gyulladáspont
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
Londoni randevúk
„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.
Snoblesse oblige: hova menjünk, mit csináljunk?
Tíz vállalás
Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.