Kiállítás

NOOR by NOOR

  • Gál Krisztián
  • 2017. augusztus 27.

Képzőművészet

Az amszterdami NOOR (arabul „fény”) tíz éve létezik: az ügynökséget nemzetközileg elismert fotográfusok alapították, a szakma nagymenői, akiknek háborús és válságövezetekben készült dokumentarista anyagait vezető lapok publikálják. Mintaként az 1947-ben, Robert Capa ötletére megalakult Magnum szolgálhatott – fényképészek ekkor dolgoztak először együtt egy közösségben. A Capa testvérek mellett olyan korszakos alkotók tartoztak ide, mint David Seymour „Chim”, Henri Cartier-Bresson vagy később Josef Koudelka.

A NOOR első németországi kiállítása az elmúlt 10 év társadalmi és politikai eseményeiről ad képet. Láthatjuk a Keletiben sátorozó menekülteket és a berlini Tempelhof repülőtér hangárjaiban kialakított ágyak sorát, de az ugandai melegközösséggel és egy afgán bokszolóval is megismerkedhetünk. Mind közül a legmegrázóbb az a multimédiás anyag, melynek főszereplője egy Földközi-tengeren hánykolódó, Líbiából útnak indult lélekvesztő. A cél Európa, a túlélés. A híradásokban csak a számok szintjén megjelenő téma itt emberi tekinteteket kap: nagyon erős pár perc, mintha mi is ott tolonganánk a hajóban.

A NOOR fotósai jó okkal hisznek a tárlatok és saját fotóalbumjaik erejében. Néhány éve a legnagyobb szír menekülttábor, a Jordániában levő Zaatari kerítésére aggatták ki az ott élők portréit, emberi arcokat adva a „benti”, most már százezer fölötti tömegnek. Emberi sorsokról mesél berlini kiállításuk is: megannyi történet rejlik az amerikai veterán, az országa függetlenségéért harcoló iraki katona, a Ciszjordá­niában jógázó nők és az ottani fal mellett tréningező gerelyhajítók képeiben is.

 

Berlin, F3 Freiraum für Fotografie augusztus 20-áig.


Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.