Kiállítás

Sajtófotó

Berlin

  • Gál Krisztián
  • 2017. november 19.

Képzőművészet

Miután Leopold Ullstein papírkereskedő és könyvkiadó 1894-ben megvásárolta a Berliner Illustrirte Zeitungot, új korszak kezdődött az újságírásban. A fotográfia elterjedésével nőtt az olvasottság, az alig 10 pfennigért árusított BIZ képekkel illusztrált anyagai fénykorukban a kétmilliós példányszámot is hozták. A sajtófotó révén az olvasók addig ismeretlen területekre nyertek betekintést: II. Vilmos császár vadászat közben és a jachtján, a kaszárnyában élő katonák mindennapjai ébresztőkor vagy a kantinban. Ezek és a gyarmatokon készült riportsorozatok fotói, a zebrákon lovagló vagy éppen krokodilok mellett pózoló hivatalnokok erősítették a birodalmi tudatot. A köz­életi témák mellett a magazin a sporteseményekről és a művészetekről is gazdagon beszámolt. A BIZ ismertette meg az olvasókkal Gorkijt, ahogyan a legújabb technikai-tudományos innovációk (Zeppelin, repülőgép, automobil) is rajta keresztül jutottak el a szélesebb nyilvánossághoz. A tárlat legérdekesebb része az első világháború utáni időszak, az 1920-as évek képei, azon belül is az instabil Weimari Köztársaság társadalmi forrongásai, illetve a bohém világvárossá vált Berlin mindennapjainak kontrasztja. Amit Arthur Koestler tartott a BIZ-ről – „mottójuk a politikai liberalizmus és a modern kultúra” –, az Hitler színre lépésével megszűnt. A nácik hatalomátvételéről Martin Munkácsi készítette talán a vizuálisan legerősebb fotókat, de ahogyan más munkatársaknak, egy évvel később neki is emigrációba kellett vonulnia. A nácik rátették a kezüket a kiadóra és a lapra: a személyi kultusz építése, az egzotikus úti beszámolók rasszista és antiszemita felhangjai, a Szovjetunió elleni háború igazolására készült fotók mind a propagandagépezetet szolgálták, egészen a második világháború utolsó napjaiig.

Deutsches Historisches Museum, Berlin, október 31-ig

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.