Kiállítás

Sajtófotó

Berlin

  • Gál Krisztián
  • 2017. november 19.

Képzőművészet

Miután Leopold Ullstein papírkereskedő és könyvkiadó 1894-ben megvásárolta a Berliner Illustrirte Zeitungot, új korszak kezdődött az újságírásban. A fotográfia elterjedésével nőtt az olvasottság, az alig 10 pfennigért árusított BIZ képekkel illusztrált anyagai fénykorukban a kétmilliós példányszámot is hozták. A sajtófotó révén az olvasók addig ismeretlen területekre nyertek betekintést: II. Vilmos császár vadászat közben és a jachtján, a kaszárnyában élő katonák mindennapjai ébresztőkor vagy a kantinban. Ezek és a gyarmatokon készült riportsorozatok fotói, a zebrákon lovagló vagy éppen krokodilok mellett pózoló hivatalnokok erősítették a birodalmi tudatot. A köz­életi témák mellett a magazin a sporteseményekről és a művészetekről is gazdagon beszámolt. A BIZ ismertette meg az olvasókkal Gorkijt, ahogyan a legújabb technikai-tudományos innovációk (Zeppelin, repülőgép, automobil) is rajta keresztül jutottak el a szélesebb nyilvánossághoz. A tárlat legérdekesebb része az első világháború utáni időszak, az 1920-as évek képei, azon belül is az instabil Weimari Köztársaság társadalmi forrongásai, illetve a bohém világvárossá vált Berlin mindennapjainak kontrasztja. Amit Arthur Koestler tartott a BIZ-ről – „mottójuk a politikai liberalizmus és a modern kultúra” –, az Hitler színre lépésével megszűnt. A nácik hatalomátvételéről Martin Munkácsi készítette talán a vizuálisan legerősebb fotókat, de ahogyan más munkatársaknak, egy évvel később neki is emigrációba kellett vonulnia. A nácik rátették a kezüket a kiadóra és a lapra: a személyi kultusz építése, az egzotikus úti beszámolók rasszista és antiszemita felhangjai, a Szovjetunió elleni háború igazolására készült fotók mind a propagandagépezetet szolgálták, egészen a második világháború utolsó napjaiig.

Deutsches Historisches Museum, Berlin, október 31-ig

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.