Egyik utolsó interjújában Sebastião Salgado azt mesélte, hogy az első gépének, amelyet feleségével és későbbi alkotótársával, Lélia Wanick Salgadóval közösen vásároltak egy genovai nyaraláson, bármikor fel tudta idézni az illatát. Bár kezdetben felesége építészeti tanulmányai miatt volt szükségük rá, végül Salgado munkaeszköze lett.
Sebastião Salgado közgazdászként kezdte pályafutását, az International Coffee Organization (a kávédiplomácia egyik globális platformja) munkatársaként, s ennek köszönhetően több mint 150 országban megfordulhatott. Halálát is az egyik utazása alkalmával elkapott malária szövődményei okozták, legalábbis családja erre vezette vissza a művész fokozatos leépülését. Salgadónak sokat adtak ezek az utak, egy kései BBC-interjújában olyan boldog és elégedett emberként jellemezte magát, aki imádta a bolygót, amelyen – hol nagyon nehéz, hol paradicsomi körülmények között – összesen 81 évet töltött el. A drámai kontraszt tehát nem csak a képeinek hangsúlyos eleme, de a hétköznapjainak is szerves része volt. Eleinte fotóriporterként a Sygma és a Gamma ügynökségeknek dolgozott, alapvetően alkalmazott területeken. A konfliktuszónákat, mélyszegénységet és a menekülteket bemutató sorozatai különféle magazinokban jelentek meg. Munkájára később felfigyelt a művészeti szcéna is – a Magnum ügynökséghez szerződött. Műveit onnantól jó nevű kiadók publikálták, és immár a világ leghíresebb múzeumainak gyűjteményeiben is megtalálhatók.
Zavarták a színek, nélkülük jobban tudott a számára fontos dolgokra, például az emberi méltóság ábrázolására fókuszálni. Szinte kizárólag fekete-fehérben fotózott, képeit analóg technikával készítette. Fontosak voltak neki a fotográfia klasszikus képalkotásának eszközei: a forma, a fény, a vonalak és a kép kerete. Ismerte a fényeket mindenhol a világon, ennek megfelelően alkalmazta fotográfiai eszköztárát. A mérsékelt égöv fényeire optimalizált filmhívókat, ha kellett, az afrikai kemény fényekhez igazította. Ha arra volt szükség, túlexponálta negatívjait, majd „alulhívta” azokat, hogy a szürkének megannyi változata, a drámai kontrasztok megjelenhessenek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
