Nekrológ

Serra Pelada éjszakái

Sebastião Salgado (1944–2025)

  • Erdei Krisztina
  • 2025. június 4.

Képzőművészet

Az első kamera minden fotográfus életében kulcsfontosságú, minden vonatkozó emlék – akár a személyes, akár a kollektív emlékezetben – megemelkedik, önmagánál is jelentősebbnek tűnik.

Egyik utolsó interjújában Sebastião Salgado azt mesélte, hogy az első gépének, amelyet feleségével és későbbi alkotótársával, Lélia Wanick Salgadóval közösen vásároltak egy genovai nyaraláson, bármikor fel tudta idézni az illatát. Bár kezdetben felesége építészeti tanulmányai miatt volt szükségük rá, végül Salgado munkaeszköze lett.

Sebastião Salgado közgazdászként kezdte pályafutását, az International Coffee Organization (a kávédiplomácia egyik globális platformja) munkatársaként, s ennek köszönhetően több mint 150 országban megfordulhatott. Halálát is az egyik utazása alkalmával elkapott malária szövődményei okozták, legalábbis családja erre vezette vissza a művész fokozatos leépülését. Salgadónak sokat adtak ezek az utak, egy kései BBC-interjújában olyan boldog és elégedett emberként jellemezte magát, aki imádta a bolygót, amelyen – hol nagyon nehéz, hol paradicsomi körülmények között – összesen 81 évet töltött el. A drámai kontraszt tehát nem csak a képeinek hangsúlyos eleme, de a hétköznapjainak is szerves része volt. Eleinte fotóriporterként a Sygma és a Gamma ügynökségeknek dolgozott, alapvetően alkalmazott területeken. A konfliktuszónákat, mélyszegénységet és a menekülteket bemutató sorozatai különféle magazinokban jelentek meg. Munkájára később felfigyelt a művészeti szcéna is – a Magnum ügynökséghez szerződött. Műveit onnantól jó nevű kiadók publikálták, és immár a világ leghíresebb múzeumainak gyűjteményeiben is megtalálhatók.

 
Benako tábor, Tanzánia, 1994
Fotó: Sebastião SALGADO / Sebastiao Salgado Facebook-oldala

Zavarták a színek, nélkülük jobban tudott a számára fontos dolgokra, például az emberi méltóság ábrázolására fókuszálni. Szinte kizárólag fekete-fehérben fotózott, képeit analóg technikával készítette. Fontosak voltak neki a fotográfia klasszikus képalkotásának eszközei: a forma, a fény, a vonalak és a kép kerete. Ismerte a fényeket mindenhol a világon, ennek megfelelően alkalmazta fotográfiai eszköztárát. A mérsékelt égöv fényeire optimalizált filmhívókat, ha kellett, az afrikai kemény fényekhez igazította. Ha arra volt szükség, túl­exponálta negatívjait, majd „alulhívta” azokat, hogy a szürkének megannyi változata, a drámai kontrasztok megjelenhessenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.