Sok a szöveg (Hiphop)

  • Galambos Péter
  • 2002. november 21.

Képzőművészet

Különösebb erőfeszítés nélkül valóságos szubkulturális polihisztorrá képezhetik magukat a hiphopszcéna tevékeny tagjai, hiszen ez a zenei élvezeten kívül verbális, vizuális és mozgásos önkifejezési formákkal egyaránt kecsegtet. Rappelni, graffitizni és breakelni persze nem mindenki tud, de erre legalább hamarabb fény derülhet, mint arra, hogy van-e tehetségünk egy komplett dj-szettet összedobni.

Különösebb erőfeszítés nélkül valóságos szubkulturális polihisztorrá képezhetik magukat a hiphopszcéna tevékeny tagjai, hiszen ez a zenei élvezeten kívül verbális, vizuális és mozgásos önkifejezési formákkal egyaránt kecsegtet. Rappelni, graffitizni és breakelni persze nem mindenki tud, de erre legalább hamarabb fény derülhet, mint arra, hogy van-e tehetségünk egy komplett dj-szettet összedobni.Hiphopberkekben nem válik el olyan élesen az előadó és a befogadó szerepkör, ha úgy adódik, mindenki lehet egy kicsit művész, a tetejébe még "híres" is, és nem feltétlenül csak tizenöt percre. A stílus már önmagában e rokonszenves demokratizmusa révén is kilóg a(z elektronikus) zenei irányzatok közül, egyéb jellemzői pedig egyenesen unikálissá teszik. A www.hiphop.hu oldalon például először is azzal a nehezen félreérthető megállapítással találkozunk, hogy "Van, aki füvezik, van, aki fázik". Ahogy a futballbíróból lett szakkommentátor mondaná: ehhez nem kell nókomment - lépjünk hát tovább. A számtoplisták menüpont alatt ott találjuk a mainstream vonulat képviselőit a médiajelenlétileg periférikus együttesek között, vagyis ez itten nem a fennhéjázó undor-ground, hanem annál nyitottabb valami, állapíthatjuk meg újfent.

- Valójában azért ennél árnyaltabb a kép. Hogy mást ne mondjak, sokaknak nem tetszik, ha "kívülállók" robbannak be nagy hirtelen - véli Györemix, a hazai hiphop egyik legismertebb személyisége, aki lemezlovas, mc és electric boogie-táncos egy személyben, néhanapján még rajzol is, továbbá műsora van az Est FM-en, Rock Steady Beat néven.

A hiphopnak mint zenének mostanság talán a drum´n´bass a legközelebbi rokona (ennek ellenére érdekes módon a közönségnek legfeljebb húsz százaléka nem zárkózik el a dobbasszus-partik látogatásától). A származásvizsgálatok azonban a hetvenes évek James Brown, Aretha Franklin és a Kool & The Gang fémjelezte oldszkúl funkjáig vezetnek, melynek vonzáskörzetében az első dj-k - Kool Herc, Afrika Bambaataa, Red Alert, Grandmaster Flash - és mc-k - Curtis Blue, Cowboy, Melle Mell, Scorpio - elkezdtek sertepertélni. Lassan a helyi rádiókba is benyomultak, közben elsősorban New Yorkban beindult a graffitizés, és a partikon megjelent a breaktánc. Mire a Sugarhill Gang Rapper´s Delight című számában először kapott a rap nagyobb nyilvánosságot, addigra már közel egy évtizede működött a Zulu Nation nevű csoportosulás. E szervezet ma világszerte több mint ezer tagot számlál, és mindenütt rendezvényszervezéssel - dj-, break- és freestyle mc-versenyek - múlatja az időt.

A muzsika azóta sem szakadt el a funktól, mivel a külsőségekkel szakmányban polgárpukkasztó hiphopperek zeneileg meglehetősen konzervatívak. A legfőbb jelszó a "vissza a gyökerekhez", ami nemcsak abban nyilvánul meg, hogy régi, 808-as Rolandokkal és az ezek mintájára épülő szoftverekkel bíbelődnek, hanem abban is, hogy előszeretettel szemplereznek régi felvételekből (kihasználva azt a nemzetközi szabályt, hogy a nyolc másodpercnél rövidebb loopok jogilag is szabad prédát képeznek). A basszusok uralta, modernebb hangzásvilággal keveredve mindez érdekes, önmagában is értelmezhető és élvezhető elegyet alkot.

De a lényeg mégiscsak a szöveg. Amerikában utolérhetetlen rímtechnikákat alakítottak ki (tán épp ezért itthon is van, aki angolul nyomja), a dumákba közvetlenül a városi szleng épül be. Nyelvi és ízlésbeli konvenciók nemigen érvényesülnek, ami természetes, elvégre a hiphop saját mítosza szerint az utca zenéje. Az USA-ban mindenképp az: odaát nem illik még a tradicionális témáktól sem eltérni. Ha valaki mégis megteszi, számíthat rá, hogy a következő lemezeken a pályatársak rajta fogják köszörülni a nyelvüket. Az ilyesmiből szerfelett szórakoztató adok-kapok alakulhat ki az "én vagyok a mélyhiphopper, bezzeg te csak híghiphopper vagy" kommunikációs séma mentén. De, mint Györemix hangsúlyozza, ez is a stílusról szól. Amint szorosan idetartozik a graffiti is, noha az egyszerű polgár jobbára szubkultúra-független vandalizmust lát a számára nehezen dekódolható alkotásokban. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy létezik a rajzolásnak teljesen legális formája, ilyen irányú igényeiket nemzetközi találkozókon elégítik ki a művészek.

Nálunk 1984-ben maga Fenyő Miklós találta ki az első breakklubot, s manapság a legjobb társulatok már érmeket hoznak haza a Battle of the Year névre keresztelt, nem hivatalos vébéről. Mindez persze erősen húzza magával a zenét, számtalan rapegyüttes létezik, a közelmúltban pedig két magánkiadó is alakult: a Wacuum Airs a Bobakrome, a Kriminal Beats pedig a Faktorlabor kompánia albumával debütált. - "Szerintem kisebb robbanás várható e téren" - jósolja Györemix. Ezt elősegítheti az olyan klubsorozatok működése, mint a Gimmeshot, melynek névadója a Tilos rádiós dj Mango által évekkel ezelőtt gründolt kiadó. Mango maga is "első generációs" hiphopper, manapság hetente egyszer a G-pontban gyűlik össze népes és nemzetközi csapatával. Tagjaik között ott van a jamaicai Flame, a ghánai Sena és a karibi Kemon, valamint számos magyar mc, köztük a beszélőszerveivel egészen mellbe vágó hangokra képes Busha.

A már említett hiphop.hu főszerkesztője, Soka Ákos öt éve indította el az oldalt egy főiskolai szerveren. Mint mondja, ez a stílus szinte egyetlen állandó fóruma, a különféle folyóiratok elég rendetlenül jelennek meg. Az internet viszont egyébként is nélkülözhetetlen, hiszen az irányadó New York-i, Los Angeles-i történésekről napra kész információkkal látja el az érdeklődőket.

Galambos Péter

Szkreccsperverzió

November 23-án ismét a MÁV Vasúttörténeti Parkban (XIV., Tatai út 95.) lesz Cinetrip-parti, ezúttal a Scratch Perverts nevű DMC-világbajnok trióval. Az eredetileg Tony Vegas és Prime Cuts által alapított, később egy időre nyolcfősre bővült csapat három tagja (a két említetthez - nomen est omen - Plus One csatlakozik) egyszerre hat lemezjátszón mutatja be aranyérmes szkreccs- és mixtudományát.

Érdekes formációról van szó: Prime Cuts dzsesszdobosként kezdte, többek között Weldon Irvine, Melvin Sparks és Pharoah Sanders alá adta az ütemeket, a kilencvenes évek közepén megalakult Scratch Perverts viszont a hiphop felé húzott. Igaz, sok breakbeates, soulos, funkos elemmel megbolondított hiphopot játszanak - méghozzá olyan neves klubokban, mint mondjuk a londoni Fabric.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.