Sok a szöveg (Hiphop)

szerző
Galambos Péter
publikálva
2002/47. (11. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Különösebb erőfeszítés nélkül valóságos szubkulturális polihisztorrá képezhetik magukat a hiphopszcéna tevékeny tagjai, hiszen ez a zenei élvezeten kívül verbális, vizuális és mozgásos önkifejezési formákkal egyaránt kecsegtet. Rappelni, graffitizni és breakelni persze nem mindenki tud, de erre legalább hamarabb fény derülhet, mint arra, hogy van-e tehetségünk egy komplett dj-szettet összedobni.

Különösebb erőfeszítés nélkül valóságos szubkulturális polihisztorrá képezhetik magukat a hiphopszcéna tevékeny tagjai, hiszen ez a zenei élvezeten kívül verbális, vizuális és mozgásos önkifejezési formákkal egyaránt kecsegtet. Rappelni, graffitizni és breakelni persze nem mindenki tud, de erre legalább hamarabb fény derülhet, mint arra, hogy van-e tehetségünk egy komplett dj-szettet összedobni.Hiphopberkekben nem válik el olyan élesen az előadó és a befogadó szerepkör, ha úgy adódik, mindenki lehet egy kicsit művész, a tetejébe még "híres" is, és nem feltétlenül csak tizenöt percre. A stílus már önmagában e rokonszenves demokratizmusa révén is kilóg a(z elektronikus) zenei irányzatok közül, egyéb jellemzői pedig egyenesen unikálissá teszik. A www.hiphop.hu oldalon például először is azzal a nehezen félreérthető megállapítással találkozunk, hogy "Van, aki füvezik, van, aki fázik". Ahogy a futballbíróból lett szakkommentátor mondaná: ehhez nem kell nókomment - lépjünk hát tovább. A számtoplisták menüpont alatt ott találjuk a mainstream vonulat képviselőit a médiajelenlétileg periférikus együttesek között, vagyis ez itten nem a fennhéjázó undor-ground, hanem annál nyitottabb valami, állapíthatjuk meg újfent.

- Valójában azért ennél árnyaltabb a kép. Hogy mást ne mondjak, sokaknak nem tetszik, ha "kívülállók" robbannak be nagy hirtelen - véli Györemix, a hazai hiphop egyik legismertebb személyisége, aki lemezlovas, mc és electric boogie-táncos egy személyben, néhanapján még rajzol is, továbbá műsora van az Est FM-en, Rock Steady Beat néven.

A hiphopnak mint zenének mostanság talán a drum´n´bass a legközelebbi rokona (ennek ellenére érdekes módon a közönségnek legfeljebb húsz százaléka nem zárkózik el a dobbasszus-partik látogatásától). A származásvizsgálatok azonban a hetvenes évek James Brown, Aretha Franklin és a Kool & The Gang fémjelezte oldszkúl funkjáig vezetnek, melynek vonzáskörzetében az első dj-k - Kool Herc, Afrika Bambaataa, Red Alert, Grandmaster Flash - és mc-k - Curtis Blue, Cowboy, Melle Mell, Scorpio - elkezdtek sertepertélni. Lassan a helyi rádiókba is benyomultak, közben elsősorban New Yorkban beindult a graffitizés, és a partikon megjelent a breaktánc. Mire a Sugarhill Gang Rapper´s Delight című számában először kapott a rap nagyobb nyilvánosságot, addigra már közel egy évtizede működött a Zulu Nation nevű csoportosulás. E szervezet ma világszerte több mint ezer tagot számlál, és mindenütt rendezvényszervezéssel - dj-, break- és freestyle mc-versenyek - múlatja az időt.

A muzsika azóta sem szakadt el a funktól, mivel a külsőségekkel szakmányban polgárpukkasztó hiphopperek zeneileg meglehetősen konzervatívak. A legfőbb jelszó a "vissza a gyökerekhez", ami nemcsak abban nyilvánul meg, hogy régi, 808-as Rolandokkal és az ezek mintájára épülő szoftverekkel bíbelődnek, hanem abban is, hogy előszeretettel szemplereznek régi felvételekből (kihasználva azt a nemzetközi szabályt, hogy a nyolc másodpercnél rövidebb loopok jogilag is szabad prédát képeznek). A basszusok uralta, modernebb hangzásvilággal keveredve mindez érdekes, önmagában is értelmezhető és élvezhető elegyet alkot.

De a lényeg mégiscsak a szöveg. Amerikában utolérhetetlen rímtechnikákat alakítottak ki (tán épp ezért itthon is van, aki angolul nyomja), a dumákba közvetlenül a városi szleng épül be. Nyelvi és ízlésbeli konvenciók nemigen érvényesülnek, ami természetes, elvégre a hiphop saját mítosza szerint az utca zenéje. Az USA-ban mindenképp az: odaát nem illik még a tradicionális témáktól sem eltérni. Ha valaki mégis megteszi, számíthat rá, hogy a következő lemezeken a pályatársak rajta fogják köszörülni a nyelvüket. Az ilyesmiből szerfelett szórakoztató adok-kapok alakulhat ki az "én vagyok a mélyhiphopper, bezzeg te csak híghiphopper vagy" kommunikációs séma mentén. De, mint Györemix hangsúlyozza, ez is a stílusról szól. Amint szorosan idetartozik a graffiti is, noha az egyszerű polgár jobbára szubkultúra-független vandalizmust lát a számára nehezen dekódolható alkotásokban. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy létezik a rajzolásnak teljesen legális formája, ilyen irányú igényeiket nemzetközi találkozókon elégítik ki a művészek.

Nálunk 1984-ben maga Fenyő Miklós találta ki az első breakklubot, s manapság a legjobb társulatok már érmeket hoznak haza a Battle of the Year névre keresztelt, nem hivatalos vébéről. Mindez persze erősen húzza magával a zenét, számtalan rapegyüttes létezik, a közelmúltban pedig két magánkiadó is alakult: a Wacuum Airs a Bobakrome, a Kriminal Beats pedig a Faktorlabor kompánia albumával debütált. - "Szerintem kisebb robbanás várható e téren" - jósolja Györemix. Ezt elősegítheti az olyan klubsorozatok működése, mint a Gimmeshot, melynek névadója a Tilos rádiós dj Mango által évekkel ezelőtt gründolt kiadó. Mango maga is "első generációs" hiphopper, manapság hetente egyszer a G-pontban gyűlik össze népes és nemzetközi csapatával. Tagjaik között ott van a jamaicai Flame, a ghánai Sena és a karibi Kemon, valamint számos magyar mc, köztük a beszélőszerveivel egészen mellbe vágó hangokra képes Busha.

A már említett hiphop.hu főszerkesztője, Soka Ákos öt éve indította el az oldalt egy főiskolai szerveren. Mint mondja, ez a stílus szinte egyetlen állandó fóruma, a különféle folyóiratok elég rendetlenül jelennek meg. Az internet viszont egyébként is nélkülözhetetlen, hiszen az irányadó New York-i, Los Angeles-i történésekről napra kész információkkal látja el az érdeklődőket.

Galambos Péter

Szkreccsperverzió

November 23-án ismét a MÁV Vasúttörténeti Parkban (XIV., Tatai út 95.) lesz Cinetrip-parti, ezúttal a Scratch Perverts nevű DMC-világbajnok trióval. Az eredetileg Tony Vegas és Prime Cuts által alapított, később egy időre nyolcfősre bővült csapat három tagja (a két említetthez - nomen est omen - Plus One csatlakozik) egyszerre hat lemezjátszón mutatja be aranyérmes szkreccs- és mixtudományát.

Érdekes formációról van szó: Prime Cuts dzsesszdobosként kezdte, többek között Weldon Irvine, Melvin Sparks és Pharoah Sanders alá adta az ütemeket, a kilencvenes évek közepén megalakult Scratch Perverts viszont a hiphop felé húzott. Igaz, sok breakbeates, soulos, funkos elemmel megbolondított hiphopot játszanak - méghozzá olyan neves klubokban, mint mondjuk a londoni Fabric.

szerző
Galambos Péter
publikálva
2002/47. (11. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...