Végjáték a Városi Színházban: Repülnek?

  • Varga Júlia
  • 2002. december 12.

Képzőművészet

Az ellehetetlenülés határára érkezett Halász Péter és Jeles András színháza - előbbi még kitart, utóbbi már kiszállt.

Az ellehetetlenülés határára érkezett Halász Péter és Jeles András színháza - előbbi még kitart, utóbbi már kiszállt.Az alapítóknak kisebb gondja is nagyobb lehetett annál, hogy a bejárat fölül, a Józsefvárosi Színház felirat első tagjának első felét eltüntetve deklarálják: Városi Színház néven új intézmény üzemel itt - nem ezen múlt. Viszont aki még nem járt erre az elmúlt másfél évben, célozza meg a kellemesen helyrepofozott Kálvária téren található színházat, mert jövőre tán már késő lesz. A december 11-14. közötti, Előbb-utóbb repülünk fesztivált - benne Halász Péter rendezései: Az aknaszedő feljegyzései (az Egy őrült naplója sajátos folytatása az Új Színház stúdiójából), "A két Bólyai" (Lukáts Andorral közös komédia Németh László A két Bolyaija után nagyon szabadon), A sisakkészítő gyönyörű felesége (angol eredetije a Love Theatre produkciója volt), a Jack Smith halott (a Városi Színház repertoárjából) és a Mr. Dead and Mrs. Free (film a Squat Theatre előadásáról) - egy beszélgetés zárja: Krasznahorkai László próbálja kihúzni Jelesből, Halászból és Kari Györgyi színésznőből mindazt, amit közös vállalkozásuk sorsáról, tanulságairól, netán jövőjéről elmondanának.

Halász Péter és Jeles András nagyjából két éve talált egymásra és a VIII. kerületi önkormányzattól kedvezményesen bérelt, kihasználatlan épületre (Józsefváros? Ott a helyünk, Narancs, 2000. november 2.): robbantani akartak a hazai színházi életben. 2001 tavaszára tervezték, anyagi gondok miatt azonban júniusra csúszott a Kurtág György és Kurtág Márta hangversenyével celebrált indulás (Lenni és nem lenni, Narancs, 2001. június 14.), őszre pedig az igazi rajt, egy üresjáratokkal központozott, 48 órás happening ("Ez már [még] a műsor?", Narancs, 2001. november 8.). A színház első évének értékelésére jelen írás nem vállalkozik, csupán megpróbálja összefoglalni a fejleményeket. Akár jelképesként is fölfogható, hogy míg a start idején a két színházcsináló egyszerre nyilatkozott a Narancsnak, most csak külön-külön sikerült beszélni velük - ezt azonban a véletlen alakította így: Jeles reggeltől estig Jelenetek egy parasztbibliából - József és testvérei munkacímű filmjét forgatta, Halászt a fesztivál előkészítése foglalta le.

H

A Városi Színház alapvető problémája a remélt támogatások elmaradása volt. Az intézmény folyamatos működtetésére nem sikerült dotációt szerezni, csak alkalmilag, produkciók létrehozására kaptak pár százezer-egymillió forintos összegeket a fővárostól, a kultuszminisztériumtól, a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, a Soros Alapítványtól, a Pro Cultura Orbis Közalapítványtól és még egy-két helyről, a magánszférából is.

"Lassan kiderült számunkra, hogy nem olyan világot élünk, ahol lelkesedésből, pénz nélkül fenn lehet tartani egy színházat. Ez szétrágja az egész konstrukciót, az emberi viszonyokat. Lehetetlen helyzet" - fogalmaz Jeles András, akinek kilépése végleges, s aki a maga részéről "bődületes naivitásnak" nevezi, hogy ilyen feltételek mellett szeretett volna komoly munkát végezni. A tavaly áprilisban bemutatott Színház a színházban (Play Molnár) előadást, egyetlen itteni rendezését félig-meddig sikerültnek tartja, szívesebben beszél a végül meg sem valósult Álommesék anyaggyűjtésnek szánt estjeiről: "Legnagyobb megdöbbenésemre tapasztaltam, hogy amint egyik néző a másik után kiül, és szeánsszerűen elmeséli az álmát - az színház. Olyan esszenciális, tökéletes színház, hogy hanyatt dobtam magam."

A közös tevékenységet illetően Jeles András csalódott, érzése szerint Halász Péter "kicsit könnyedén kezelte" saját előadásait: "Eltérő munkamódszereinkből adódóan nem tudunk együtt dolgozni, és, ami elsősorban az én hibám, nem tudom tolerálni az ő lezser, kissé talán azt lehetne mondani, felületes szervezettségű munkáját." A konfliktus személyes részén túl vannak, a többiek irányában pedig Jeles azért érzi kellemetlenül magát, mert nem látja, miként hozhatná helyre a dolgot: "Vártak tőlünk valamit, és én nem tudom azt mondani, hogy ekkor és ekkor majd folytatjuk."

H

A munkamódszerét érő kritikáról Halász Péter azt mondja, a "felületes" jelzőt inkább esztétikai, mint etikai kategóriának fogja fel. De tény, többet vállalt, mint amennyit az adott körülmények között elbírt: az elhanyagolt színházat "lényegében egyedül" hozta rendbe, a produkciók készítése közben rá hárult az élet megindításának terhe, a falfestéstől a szervezet kiépítésén át a társulat összerázásáig, s miközben viccszínházra készült, mentálisan meggyötörte a tavaly őszi, New York-i tragédia (ő itt, a családja ott) - ennek ellenére úgy érzi, "nagyon alapos" színészoktatást végzett. "Vállaltam a rizikót, hogy a minőség esetleg alulmarad, és ezután is vállalom, de ez nem felületességből fakad, hanem mert én nem középen vagyok, hanem a szélen, és nem arra megyek, ahol kényelmesen lehet járni. Nekem ez személyesen sokkal érdekesebb, még akkor is, ha ilyen vagy olyan oknál fogva meg is bukik valami." Előadásaik közül a Jack Smith halottat emeli ki mint "valóban szívhez szóló és emberi" produkciót, a többit elhanyagolhatónak tartja.

Halász és Sántha Ágnes Petit mal című darabjának november 22-re kitűzött premierje a pénzszűke miatt elmaradt. A törülköző bedobására az késztette őket, hogy a Városi Színház működtetéséhez kért 40 millió forintot hosszú várakozás után elutasította a kulturális minisztérium (azzal, hogy a színházi osztály helyett próbáljanak szerencsét a közigazgatásin). Abba akarták hagyni, Halász Péter azonban - a csapat iránti felelősségből is - végül úgy döntött, fut még egy kört. Meghallgatást kért a kerületi polgármestertől, nem tett le a reményről, hogy hátha mégis segít a minisztérium, s nemrég arról tárgyalt Zsámbéki Gáborral és Márta Istvánnal, hogy a Katona József, illetve az Új Színházban kevéssé foglalkoztatott színészek ottani fizetésük fejében szerepelhessenek a Városiban. A most zajló fesztivál egyszerre felkiáltó- és kérdőjel. Januárra ki kell derülnie, folytatható-e a józsefvárosi kísérlet.

Szőnyei Tamás

Az Előbb-utóbb repülünk fesztivál utáni program: dec. 21.: Filmklub: Antal István: Várnai vágottkák (fsz.: Till Attila), A fekete macska; dec. 22.: Csak bejjebb, Jancsikám (eredeti vallomások a hortobágyi parasztság szerelmi életéből, fsz.: Huszárik Kata, Molnár László)

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.