Végjáték a Városi Színházban: Repülnek?

  • Varga Júlia
  • 2002. december 12.

Képzőművészet

Az ellehetetlenülés határára érkezett Halász Péter és Jeles András színháza - előbbi még kitart, utóbbi már kiszállt.

Az ellehetetlenülés határára érkezett Halász Péter és Jeles András színháza - előbbi még kitart, utóbbi már kiszállt.Az alapítóknak kisebb gondja is nagyobb lehetett annál, hogy a bejárat fölül, a Józsefvárosi Színház felirat első tagjának első felét eltüntetve deklarálják: Városi Színház néven új intézmény üzemel itt - nem ezen múlt. Viszont aki még nem járt erre az elmúlt másfél évben, célozza meg a kellemesen helyrepofozott Kálvária téren található színházat, mert jövőre tán már késő lesz. A december 11-14. közötti, Előbb-utóbb repülünk fesztivált - benne Halász Péter rendezései: Az aknaszedő feljegyzései (az Egy őrült naplója sajátos folytatása az Új Színház stúdiójából), "A két Bólyai" (Lukáts Andorral közös komédia Németh László A két Bolyaija után nagyon szabadon), A sisakkészítő gyönyörű felesége (angol eredetije a Love Theatre produkciója volt), a Jack Smith halott (a Városi Színház repertoárjából) és a Mr. Dead and Mrs. Free (film a Squat Theatre előadásáról) - egy beszélgetés zárja: Krasznahorkai László próbálja kihúzni Jelesből, Halászból és Kari Györgyi színésznőből mindazt, amit közös vállalkozásuk sorsáról, tanulságairól, netán jövőjéről elmondanának.

Halász Péter és Jeles András nagyjából két éve talált egymásra és a VIII. kerületi önkormányzattól kedvezményesen bérelt, kihasználatlan épületre (Józsefváros? Ott a helyünk, Narancs, 2000. november 2.): robbantani akartak a hazai színházi életben. 2001 tavaszára tervezték, anyagi gondok miatt azonban júniusra csúszott a Kurtág György és Kurtág Márta hangversenyével celebrált indulás (Lenni és nem lenni, Narancs, 2001. június 14.), őszre pedig az igazi rajt, egy üresjáratokkal központozott, 48 órás happening ("Ez már [még] a műsor?", Narancs, 2001. november 8.). A színház első évének értékelésére jelen írás nem vállalkozik, csupán megpróbálja összefoglalni a fejleményeket. Akár jelképesként is fölfogható, hogy míg a start idején a két színházcsináló egyszerre nyilatkozott a Narancsnak, most csak külön-külön sikerült beszélni velük - ezt azonban a véletlen alakította így: Jeles reggeltől estig Jelenetek egy parasztbibliából - József és testvérei munkacímű filmjét forgatta, Halászt a fesztivál előkészítése foglalta le.

H

A Városi Színház alapvető problémája a remélt támogatások elmaradása volt. Az intézmény folyamatos működtetésére nem sikerült dotációt szerezni, csak alkalmilag, produkciók létrehozására kaptak pár százezer-egymillió forintos összegeket a fővárostól, a kultuszminisztériumtól, a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, a Soros Alapítványtól, a Pro Cultura Orbis Közalapítványtól és még egy-két helyről, a magánszférából is.

"Lassan kiderült számunkra, hogy nem olyan világot élünk, ahol lelkesedésből, pénz nélkül fenn lehet tartani egy színházat. Ez szétrágja az egész konstrukciót, az emberi viszonyokat. Lehetetlen helyzet" - fogalmaz Jeles András, akinek kilépése végleges, s aki a maga részéről "bődületes naivitásnak" nevezi, hogy ilyen feltételek mellett szeretett volna komoly munkát végezni. A tavaly áprilisban bemutatott Színház a színházban (Play Molnár) előadást, egyetlen itteni rendezését félig-meddig sikerültnek tartja, szívesebben beszél a végül meg sem valósult Álommesék anyaggyűjtésnek szánt estjeiről: "Legnagyobb megdöbbenésemre tapasztaltam, hogy amint egyik néző a másik után kiül, és szeánsszerűen elmeséli az álmát - az színház. Olyan esszenciális, tökéletes színház, hogy hanyatt dobtam magam."

A közös tevékenységet illetően Jeles András csalódott, érzése szerint Halász Péter "kicsit könnyedén kezelte" saját előadásait: "Eltérő munkamódszereinkből adódóan nem tudunk együtt dolgozni, és, ami elsősorban az én hibám, nem tudom tolerálni az ő lezser, kissé talán azt lehetne mondani, felületes szervezettségű munkáját." A konfliktus személyes részén túl vannak, a többiek irányában pedig Jeles azért érzi kellemetlenül magát, mert nem látja, miként hozhatná helyre a dolgot: "Vártak tőlünk valamit, és én nem tudom azt mondani, hogy ekkor és ekkor majd folytatjuk."

H

A munkamódszerét érő kritikáról Halász Péter azt mondja, a "felületes" jelzőt inkább esztétikai, mint etikai kategóriának fogja fel. De tény, többet vállalt, mint amennyit az adott körülmények között elbírt: az elhanyagolt színházat "lényegében egyedül" hozta rendbe, a produkciók készítése közben rá hárult az élet megindításának terhe, a falfestéstől a szervezet kiépítésén át a társulat összerázásáig, s miközben viccszínházra készült, mentálisan meggyötörte a tavaly őszi, New York-i tragédia (ő itt, a családja ott) - ennek ellenére úgy érzi, "nagyon alapos" színészoktatást végzett. "Vállaltam a rizikót, hogy a minőség esetleg alulmarad, és ezután is vállalom, de ez nem felületességből fakad, hanem mert én nem középen vagyok, hanem a szélen, és nem arra megyek, ahol kényelmesen lehet járni. Nekem ez személyesen sokkal érdekesebb, még akkor is, ha ilyen vagy olyan oknál fogva meg is bukik valami." Előadásaik közül a Jack Smith halottat emeli ki mint "valóban szívhez szóló és emberi" produkciót, a többit elhanyagolhatónak tartja.

Halász és Sántha Ágnes Petit mal című darabjának november 22-re kitűzött premierje a pénzszűke miatt elmaradt. A törülköző bedobására az késztette őket, hogy a Városi Színház működtetéséhez kért 40 millió forintot hosszú várakozás után elutasította a kulturális minisztérium (azzal, hogy a színházi osztály helyett próbáljanak szerencsét a közigazgatásin). Abba akarták hagyni, Halász Péter azonban - a csapat iránti felelősségből is - végül úgy döntött, fut még egy kört. Meghallgatást kért a kerületi polgármestertől, nem tett le a reményről, hogy hátha mégis segít a minisztérium, s nemrég arról tárgyalt Zsámbéki Gáborral és Márta Istvánnal, hogy a Katona József, illetve az Új Színházban kevéssé foglalkoztatott színészek ottani fizetésük fejében szerepelhessenek a Városiban. A most zajló fesztivál egyszerre felkiáltó- és kérdőjel. Januárra ki kell derülnie, folytatható-e a józsefvárosi kísérlet.

Szőnyei Tamás

Az Előbb-utóbb repülünk fesztivál utáni program: dec. 21.: Filmklub: Antal István: Várnai vágottkák (fsz.: Till Attila), A fekete macska; dec. 22.: Csak bejjebb, Jancsikám (eredeti vallomások a hortobágyi parasztság szerelmi életéből, fsz.: Huszárik Kata, Molnár László)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.