Végjáték a Városi Színházban: Repülnek?

szerző
Varga Júlia
publikálva
2002/50. (12. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az ellehetetlenülés határára érkezett Halász Péter és Jeles András színháza - előbbi még kitart, utóbbi már kiszállt.

Az ellehetetlenülés határára érkezett Halász Péter és Jeles András színháza - előbbi még kitart, utóbbi már kiszállt.Az alapítóknak kisebb gondja is nagyobb lehetett annál, hogy a bejárat fölül, a Józsefvárosi Színház felirat első tagjának első felét eltüntetve deklarálják: Városi Színház néven új intézmény üzemel itt - nem ezen múlt. Viszont aki még nem járt erre az elmúlt másfél évben, célozza meg a kellemesen helyrepofozott Kálvária téren található színházat, mert jövőre tán már késő lesz. A december 11-14. közötti, Előbb-utóbb repülünk fesztivált - benne Halász Péter rendezései: Az aknaszedő feljegyzései (az Egy őrült naplója sajátos folytatása az Új Színház stúdiójából), "A két Bólyai" (Lukáts Andorral közös komédia Németh László A két Bolyaija után nagyon szabadon), A sisakkészítő gyönyörű felesége (angol eredetije a Love Theatre produkciója volt), a Jack Smith halott (a Városi Színház repertoárjából) és a Mr. Dead and Mrs. Free (film a Squat Theatre előadásáról) - egy beszélgetés zárja: Krasznahorkai László próbálja kihúzni Jelesből, Halászból és Kari Györgyi színésznőből mindazt, amit közös vállalkozásuk sorsáról, tanulságairól, netán jövőjéről elmondanának.

Halász Péter és Jeles András nagyjából két éve talált egymásra és a VIII. kerületi önkormányzattól kedvezményesen bérelt, kihasználatlan épületre (Józsefváros? Ott a helyünk, Narancs, 2000. november 2.): robbantani akartak a hazai színházi életben. 2001 tavaszára tervezték, anyagi gondok miatt azonban júniusra csúszott a Kurtág György és Kurtág Márta hangversenyével celebrált indulás (Lenni és nem lenni, Narancs, 2001. június 14.), őszre pedig az igazi rajt, egy üresjáratokkal központozott, 48 órás happening ("Ez már [még] a műsor?", Narancs, 2001. november 8.). A színház első évének értékelésére jelen írás nem vállalkozik, csupán megpróbálja összefoglalni a fejleményeket. Akár jelképesként is fölfogható, hogy míg a start idején a két színházcsináló egyszerre nyilatkozott a Narancsnak, most csak külön-külön sikerült beszélni velük - ezt azonban a véletlen alakította így: Jeles reggeltől estig Jelenetek egy parasztbibliából - József és testvérei munkacímű filmjét forgatta, Halászt a fesztivál előkészítése foglalta le.

H

A Városi Színház alapvető problémája a remélt támogatások elmaradása volt. Az intézmény folyamatos működtetésére nem sikerült dotációt szerezni, csak alkalmilag, produkciók létrehozására kaptak pár százezer-egymillió forintos összegeket a fővárostól, a kultuszminisztériumtól, a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, a Soros Alapítványtól, a Pro Cultura Orbis Közalapítványtól és még egy-két helyről, a magánszférából is.

"Lassan kiderült számunkra, hogy nem olyan világot élünk, ahol lelkesedésből, pénz nélkül fenn lehet tartani egy színházat. Ez szétrágja az egész konstrukciót, az emberi viszonyokat. Lehetetlen helyzet" - fogalmaz Jeles András, akinek kilépése végleges, s aki a maga részéről "bődületes naivitásnak" nevezi, hogy ilyen feltételek mellett szeretett volna komoly munkát végezni. A tavaly áprilisban bemutatott Színház a színházban (Play Molnár) előadást, egyetlen itteni rendezését félig-meddig sikerültnek tartja, szívesebben beszél a végül meg sem valósult Álommesék anyaggyűjtésnek szánt estjeiről: "Legnagyobb megdöbbenésemre tapasztaltam, hogy amint egyik néző a másik után kiül, és szeánsszerűen elmeséli az álmát - az színház. Olyan esszenciális, tökéletes színház, hogy hanyatt dobtam magam."

A közös tevékenységet illetően Jeles András csalódott, érzése szerint Halász Péter "kicsit könnyedén kezelte" saját előadásait: "Eltérő munkamódszereinkből adódóan nem tudunk együtt dolgozni, és, ami elsősorban az én hibám, nem tudom tolerálni az ő lezser, kissé talán azt lehetne mondani, felületes szervezettségű munkáját." A konfliktus személyes részén túl vannak, a többiek irányában pedig Jeles azért érzi kellemetlenül magát, mert nem látja, miként hozhatná helyre a dolgot: "Vártak tőlünk valamit, és én nem tudom azt mondani, hogy ekkor és ekkor majd folytatjuk."

H

A munkamódszerét érő kritikáról Halász Péter azt mondja, a "felületes" jelzőt inkább esztétikai, mint etikai kategóriának fogja fel. De tény, többet vállalt, mint amennyit az adott körülmények között elbírt: az elhanyagolt színházat "lényegében egyedül" hozta rendbe, a produkciók készítése közben rá hárult az élet megindításának terhe, a falfestéstől a szervezet kiépítésén át a társulat összerázásáig, s miközben viccszínházra készült, mentálisan meggyötörte a tavaly őszi, New York-i tragédia (ő itt, a családja ott) - ennek ellenére úgy érzi, "nagyon alapos" színészoktatást végzett. "Vállaltam a rizikót, hogy a minőség esetleg alulmarad, és ezután is vállalom, de ez nem felületességből fakad, hanem mert én nem középen vagyok, hanem a szélen, és nem arra megyek, ahol kényelmesen lehet járni. Nekem ez személyesen sokkal érdekesebb, még akkor is, ha ilyen vagy olyan oknál fogva meg is bukik valami." Előadásaik közül a Jack Smith halottat emeli ki mint "valóban szívhez szóló és emberi" produkciót, a többit elhanyagolhatónak tartja.

Halász és Sántha Ágnes Petit mal című darabjának november 22-re kitűzött premierje a pénzszűke miatt elmaradt. A törülköző bedobására az késztette őket, hogy a Városi Színház működtetéséhez kért 40 millió forintot hosszú várakozás után elutasította a kulturális minisztérium (azzal, hogy a színházi osztály helyett próbáljanak szerencsét a közigazgatásin). Abba akarták hagyni, Halász Péter azonban - a csapat iránti felelősségből is - végül úgy döntött, fut még egy kört. Meghallgatást kért a kerületi polgármestertől, nem tett le a reményről, hogy hátha mégis segít a minisztérium, s nemrég arról tárgyalt Zsámbéki Gáborral és Márta Istvánnal, hogy a Katona József, illetve az Új Színházban kevéssé foglalkoztatott színészek ottani fizetésük fejében szerepelhessenek a Városiban. A most zajló fesztivál egyszerre felkiáltó- és kérdőjel. Januárra ki kell derülnie, folytatható-e a józsefvárosi kísérlet.

Szőnyei Tamás

Az Előbb-utóbb repülünk fesztivál utáni program: dec. 21.: Filmklub: Antal István: Várnai vágottkák (fsz.: Till Attila), A fekete macska; dec. 22.: Csak bejjebb, Jancsikám (eredeti vallomások a hortobágyi parasztság szerelmi életéből, fsz.: Huszárik Kata, Molnár László)

szerző
Varga Júlia
publikálva
2002/50. (12. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Kultúra

még több Kultúra...