rés a présen

„Szerettük volna megidézni a történeti avantgárd szellemiségét”

Trapp Dominika képzőművész, előadó

  • rés a présen
  • 2018. november 4.

Képzőművészet

rés a présen: Milyen szándékkal alapítottad a Parasztok Atmoszférában nevezetű formációt?

Trapp Dominika: Rengeteg időt töltöttem táncházakban, népzenei koncerteken és táncelőadásokon az utóbbi két évben. Megfigyeléseim szerint a mostani táncházas színpadi előadók élő kapcsolatot ápolnak egy rendkívül gazdag és nagyrészt hozzáférhetővé tett kulturális örökséggel, amelynek az interpretációjához főként az „autentikus” előadásmódot, a „hagyományőrzés” gyakorlatát alkalmazzák. Nem igazán találkoztam olyan alkotóval, aki kritikusabb megközelítést alkalmazva, kortárs művészeti gyakorlatok mentén közelítene a közös kulturális örökségünkhöz. Talán a téma kulturális és politikai megbélyegzése miatt. Ilyen gondolatok kavarogtak bennem, és amikor az OFF-Biennále kurátorai 2017 tavaszán felkértek egy egyéni projekt megvalósítására, akkor megszületett a Parasztok Atmoszférában zenekar.

rap: Sokkoló a nevetek.

TD: A Parasztok Atmoszférában egy Lengyel József-vers címe, amely 1917-ben a Kassák Lajos által szerkesztett Ma folyóirat művészmatinéján hangzott el. Ezzel szerettük volna megidézni a történeti avantgárd szellemiségét. Ezenfelül a névválasztásunk önkritikus gesztus is, hiszen vállaltan állunk be azon mozgalmak sorába, amelyek különféle ideológiák mentén használták fel és ki a népi kultúrát, sajátos atmoszférát vonva köré.

rap: Régebben is foglalkoztatott az előadó-művészet?

TD: Mint műélvezőt igen, de sosem vágytam szerepelni. A Parasztok Atmoszférában inkább képzőművészeti indíttatású, konceptuális döntésm és leg­inkább kurátor, társalkotó, valamint zenei mene­dzser vagyok benne. Lassan tíz éve foglalkozom az egyéni művészeti tevékenységem mellett csoportok szervezésével és koordinálásával.

rap: Legközelebb a Budapest Ritmón láthat benneteket a közönség október 6-án. Hogyan kerültök oda?

TD: A Parasztok sikertörténet, hiszen a bemutatkozó fellépésünket követően sorban jöttek a felkérések az illegális free tekno partytól kezdve a győri Öttemplom Fesztiválig. A Ritmo részéről Weyer Balázs keresett meg minket, talán azért, mert úgy közelítünk a hagyomány felé, hogy nem rejtjük véka alá ennek a vállalkozásnak a problematikus voltát. Ezekben a kultúrharcos időkben szeretnénk valami konstruktív harci feladatot.

rap: Hol és mikor találkozhatunk veletek még az évadban?

TD: A Ritmo után legközelebb a CEU-n lépünk fel, egy zártkörű konferencián. Aztán én októbertől egy hónapig a bécsi MQ rezidens művésze leszek, és a Parasztok következő projektjének fejlesztésén dolgozom.

rap: Saját ügyek?

TD: Jelenleg is tart egy csoportos kiállítás a csehországi Litomyšlben, ahol Ember Sárival, Fridvalszki Márkkal, Kristóf Gábor Miklóssal és cseh művészekkel állítok ki. Közben a László Gergő, Major Virág és a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány kezdeményezte DemoLab projektjében veszek részt művésztanárként. Az ENSZ Demokrácia Alapja által támogatott, középiskolásoknak szóló kétéves művészeti-oktatási programban az idén az utópia témakörét járjuk körül délutáni művészeti szakkörökön, és várhatóan fel-felbukkanunk majd a városban is kisebb akciókkal.

rap: Kivel dolgoznál szívesen?

TD: Richard Dawsonnal szívesen gondolkodnék együtt, az ő munkamódszerét és színpadi jelenlétét nagyon izgalmasnak tartom.

Figyelmébe ajánljuk

Egy mellbevágó film arról, mit tett a Fidesz a társadalommal

Bod Tamás kollégánk közreműködésével készült dokumentumfilm, ami azt mutatja be, hogyan használja szavazógépként a legelesettebbeket az állampárt. A szavazat ára című filmből nemcsak egy olyan ország képe rajzolódik ki, ahol a szavazatvásárlás még emberséges opciónak is számít, hanem egy olyané is, ahol a Fidesz élet és halál ura lett.

Kisfiúhorror

Kiváló modellként szolgál a társadalom működésére a kisfiúk csoportdinamikája; a világirodalom több példával is szolgál e tézis megerősítésére (ebbe a sorba illeszkedik A Pál utcai fiúk is). R. M. Ballantyne 1857-es Korallszigete látszólag ártatlan kalandregény egy csapat, lakatlan szigetre vetődött kisfiú megpróbáltatásairól.

Érdemeink szerint

Egy fura gépben ébredsz, ahol minden világít, pittyeg és tütül. Nem tudod, ki vagy, sem azt, hogy mit keresel itt. Amikor legalább néhány végtagod felett visszanyered az uralmadat, és már az egyensúlyérzékedről is rájössz, hogy van ilyened, lassan felfedezed a környezetet.

Mikszáth ír, Móricz ír

  • - turcsányi -

Mindenki ismeri a híres brezinai bacsát, Olej Tamást. Vagy a bodoki gazdát, Sós Pál uramat a csáklyájával, vagy legalább Baló Ágnes kelengyeládáját, ott viszi a megáradt Bágy, hátán a kis Borcsa Cukri báránykájával.