Ilyen a 280 ezer gemkapocsból összeálló függöny, amely 250 kilogrammos súlyával ellentétben transzparens és könnyed látványt nyújt, ilyen a 24 ezer puzzle-mozaikból kialakuló mű, Botticelli Vénusz születése című festményének új „verziója”, illetve egy 110 ezer tűzőkapocsból épült, térben lebegő doboz.
Ezek után/mellett 2018-ban kezdett el a műveiben önmagával, a saját képmásával és a testével „foglalkozni”, hogy aztán a közel 4300 portré-, illetve félalakos rajzból végül animációs filmet is készítsen. A dunaújvárosi kiállításon e film mellett látható a következő lépés első fázisa, azaz a 2018 végén, az acb Galériában bemutatott pixeles hatású, fotó-szövéses technikával készült Tárgykapcsolat-sorozat, illetve az ezt kibontó, szintén fotó alapú, az „én” képét 3×3 vagy 4×4 centiméterre szabdaló, majd új és új variációban felépítő, megsokszorozó mozaikművek sora. A kicsiny üveglapokra ragasztott printek, „tárgylemezek” egyrészt utalnak a steril, laboratóriumi eljárásokra (az alkotó saját tapasztalataira a lombikbébiprogramban), másrészt a művész pozíciójára, amely egyszerre kívülálló (megfigyelő) és érzelmileg érintett.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
