Ilyen a 280 ezer gemkapocsból összeálló függöny, amely 250 kilogrammos súlyával ellentétben transzparens és könnyed látványt nyújt, ilyen a 24 ezer puzzle-mozaikból kialakuló mű, Botticelli Vénusz születése című festményének új „verziója”, illetve egy 110 ezer tűzőkapocsból épült, térben lebegő doboz.
Ezek után/mellett 2018-ban kezdett el a műveiben önmagával, a saját képmásával és a testével „foglalkozni”, hogy aztán a közel 4300 portré-, illetve félalakos rajzból végül animációs filmet is készítsen. A dunaújvárosi kiállításon e film mellett látható a következő lépés első fázisa, azaz a 2018 végén, az acb Galériában bemutatott pixeles hatású, fotó-szövéses technikával készült Tárgykapcsolat-sorozat, illetve az ezt kibontó, szintén fotó alapú, az „én” képét 3×3 vagy 4×4 centiméterre szabdaló, majd új és új variációban felépítő, megsokszorozó mozaikművek sora. A kicsiny üveglapokra ragasztott printek, „tárgylemezek” egyrészt utalnak a steril, laboratóriumi eljárásokra (az alkotó saját tapasztalataira a lombikbébiprogramban), másrészt a művész pozíciójára, amely egyszerre kívülálló (megfigyelő) és érzelmileg érintett.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
