Az AQB (Art Quarter Budapest) galéria épülete alatt is egy több száz négyzetméteres, vágatokkal és tárnákkal tagolt hajdani mészkőbánya található, itt (illetve ennek egy részében) nyílt meg, stílszerűen halloween éjszakáján három művészcsoport és öt művész közös kiállítása. Bár valójában a multimédiás esemény helyesebb kifejezés, hiszen az alászállókat az installációk és a műalkotások mellett a zene, a performatív elemek, a füstköd és a sötétben felvillanó fényeffektusok megismételhetetlen elegye fogadta. A kiállítás most már csak bejelentkezéssel és csak saját felelősségre látogatható, de kis szerencsével egy saját Vergiliust is kapunk vezetőnek – ennek híján azonban számos munka értelmezése (vagy maga a mű) rejtve marad, illetve olyasmit is (mű)alkotásnak vélhetünk, ami nem lép fel ilyen igénnyel.
Maga a pincerendszer, a megdermedt, majd a kiállításra felélesztett „hegy gyomra” egyszerre félelmetes és lehengerlő, a lineáris időből kilépő térszelet, amelyben, mint azt a kiállítás költői bevezetőszövege is írja, „utókép-töredékek kusza szövevényei”, az „őrület és a pusztulás” nyomai sejlenek fel a lírai és finom műalkotásokkal együtt. Mindemellett az egész egy időmátrix is; egyrészt utal a messzi múltra, az időszámításunk előtti korra (egész pontosan 600 körülre), az Ószövetségre és Dante poklára (illetve az azt ihlető görög mitológiára), valamint felvázol egyfajta virtuális jövőképet is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
