Első hallásra meglepő, de a forgatókönyvek szerepe és a forgatókönyvíró-szakma még korántsem teljesen elismert a magyar filmiparon belül. Mint az idei filmszemle közben-után gyakran elhangzott, a legtöbben ezt tartják a legfontosabb problémának, miután a filmtörvény pénzügyileg nagyjából rendet teremtett. Az alábbiakban szakmabeliek segítségével igyekeztünk feltérképezni a helyzetet, és utánajárni annak, hogy mi kellene a változáshoz.
"Szinte minden film esetében - műfajtól függetlenül - általános tapasztalat volt számomra a forgatókönyvek kidolgozatlansága - fest borús képet az idei filmszemléről Gazdag Gyula, a játékfilmes zsűri elnöke, a kaliforniai UCLA egyetem film tanszékének professzora. - Ennek több oka lehet. Talán az idő hiánya: talán nincs elég idő a könyvek kiérlelésére, és túl korán kényszerülnek elkezdeni a filmek gyártását. A másik ok az lehet, hogy a forgatókönyvírás csak mostanában kezd szakma lenni Magyarországon, tehát sok a sötétben tapogatózás, a szakszerűtlen munka."
Hasonlók a tapasztalatai a nemrég szinopszispályázatot hirdető script-factory.net projektvezetőjének, Sipos Tamásnak is. "Az volt a célunk, hogy a pályázattal megszondázzuk a közeget, és fölmérjük, hogy vannak-e egyáltalán Magyarországon olyan forgatókönyvötletek, amelyekkel nemzetközi piacokra profi ügynökségként be lehet lépni. Sajnos nem teljesültek az elmúlt évtizedekben a nemzetközi játékfilmnél kialakult elvárások: nagyon kevés olyan szinopszist találtunk, ahol egyáltalán volt dramaturgiai szerkezet" - mondja a jórészt még ismeretlen nevű alkotók által beküldött munkákról.
"A forgatókönyvírás még nem létező szakma Magyarországon. Ott járunk, hogy lerakjuk ennek az elméleti és gyakorlati alapjait" - erősíti meg a többiek álláspontját Lovas Balázs, a Filmhu Forgatókönyvíró-iskola tanára is. Pedig nem kell elölről kitalálni mindent: a komolyabb filmes hagyományokkal rendelkező országokban ez egy régóta létező szakma, egyetemi szakokkal, kurzusok és szakkönyvek tömkelegével. A sors iróniája, hogy az alapokat lefektető, azóta is bibliaként forgatott szakkönyvet épp egy Amerikába szakadt magyar, Egri Lajos jegyezte, Magyarországon pedig csak tavaly jelent meg az első ezzel foglalkozó mű. (A külföldi helyzetről lásd keretes írásunkat.)
"A tapasztalatok alapján kialakult egy iskola, egy megtanulható szabályrendszerrel, amellyel egy történet a lehető leghatásosabban elmesélhető. Ezeket az alapokat meg lehet tanulni: ettől még nem lesz az ember forgatókönyvíró, de megteszi az első lépést afelé, hogy az lehessen: e nélkül biztosan nem lesz az" - szögezi le Tóth Róbert, egy másik, képzéssel is foglalkozó cég, az Analog Artists oktatási vezetője. Mind a Filmhu, mind az Analog Artists kurzusa ezt az angolszász iskolát követi, amely nem annyira művészetként, mint egyfajta racionális mederbe terelt kreativitásként, tanítható szakmaként fogja fel a forgatókönyvírást. (A nemzetközi vélekedés annyira megegyezik ezzel, hogy az írás helyett inkább a fejlesztés szót használják.) "Az írói véna mellett elég erőteljes szerkesztési, strukturálókészségek kellenek. A tényleges írás csak kis részét teszi ki a folyamatnak, ez sokkal inkább spekuláció - történeteket játszol le a fejedben" - véli Lovas.
A kurzusok résztvevőinek egy része háttérismereteket kereső filmes, a szakmán kívüli érdeklődők azonban széles körből kerülnek ki, a lelkes egyetemistáktól a középkorú újságírókon át az idősödő ügyvédig. A tehetségesekkel mindkét iskola igyekszik kapcsolatban maradni: a tavasszal második kurzusát indító Filmhunál még csak célkitűzés a saját terveken dolgozó írócsapat, míg a forgatókönyvíró-ügynökségből alakult, régebbi motoros Analog Artists már komolyabb terveket dédelget. "Mostanra ért be az a társaság, akikkel az oktatást 2002-ben kezdtük, most lehetünk igazán ügynökség, hogy van mivel ügynökölni. Talán - hangsúlyozom: talán - már meg tudunk írni egy közepes európai forgatókönyvet" - mondja Schilling.
Bujkáló képzés
Egyetemi szintű képzés Magyarországon nem létezik, legalábbis ha forgatókönyvírás néven keressük. (A Mafilm egy korábbi vezetőjének voltak tervei egy az ELTE-n indítandó szakról, de ez a kezdeményezés nem jutott messzire.) Mégis, gyakorlatilag forgatókönyvírókat képeznek a Filmművészeti négy éve indult mozgókép-tudományi szakán: eleve ilyen céllal hirdették meg a képzést, pusztán a szakot nem sikerült akkreditálni. Itt a filmes elméletet igyekeznek összehozni az írás gyakorlásával. "A főiskolán művészképzés folyik: inkább az egyénekre koncentrálunk, mint arra a szabályrendszerre, amit legcélratörőbben az amerikai iskola fogalmaz meg" - próbálja vázolni a kimondatlan filozófiát Németh Gábor, a szak tanára, egyben a Forgatókönyvírók és Dramaturgok Céhének elnöke.
"Természetesen nem tanítható minden, hiszen ez alapvetően képességektől függ. Ami pedig ebből megtanítható, az bőségesen átadható két-három év alatt. Az egyetem plusza az, hogy az utolsó két év már szinte tisztán gyakorlat" - részletezi Schulze Éva, az osztály egyik vezetője. A hallgatók az elmélet mellett a rendezésbe és a vágásba is beleszagolhatnak, sőt: a tavalyelőtt indított mozgókép-tudományi évfolyamnál már nem célkitűzés a forgatókönyvírás, így nem tisztázott a szak jövője sem. Schulze mégis bizakodó: "Olyan nagy az igény a szakmában a forgatókönyvírás minőségének a javítására, hogy szinte biztos vagyok benne: a képzés folyamatos lesz." Hasonlóan gondolja Németh is: "Nagy szükség volna rájuk, csak ahhoz az egész rendszernek felnőtt módon kellene viszonyulnia ehhez a szakmához. Szerintem négy-öt évenként öt-hat embert bőven meg lehetne csinálni."
Elsőre nem megy
"Majdnem minden esetben az volt az érzésem, hogy a film a forgatókönyv első vagy második változatából készült, pedig sokat használt volna három-négy átírás, ahogy ez általában szükséges egy forgatókönyv megérleléséhez" - gondolja tovább filmszemlés benyomásait Gazdag Gyula. Hogy a Los Angelesben élő szakember megérzése helytálló, azt Németh Gábor szavai is alátámasztják: "Nálunk pályázatközpontú szemlélet van: tudjuk azt, hogy március 20-a a határidő, és addigra be kell adni valamit, függetlenül attól, hogy az kész vagy nem. Pedig vannak tehetségek, és egyre képzettebbek: meg kell adni nekik a hátteret, hogy legyen idő, pénz valamit addig fejleszteni, amíg bárki hibát lát benne, és csak utána adni gyártásba."
"Inkább európai, mint magyar betegség, hogy a készítők nem hajlandók a közönség fejével gondolkodni. Pedig embereket zárunk be másfél-két órára egy sötét terembe, és elkérünk tőlük egy ezrest, tehát nekik jól kellene érezniük magukat, különben nem végeztük jól a dolgunkat" - tartja Krigler Gábor, a közelmúltban megjelent (folyt kövÉ) című tévés forgatókönyvíró-szakkönyv szerzője, aki most Lovas Balázzsal közösen tavasszal megjelenő játékfilmírókönyvükön dolgozik. De a forgatókönyvek minősége a szakmai mellett pénzkérdés is - mutat rá Gazdag Gyula: "A filmek jelentős részénél nyilvánvaló a pénzhiány. Úgy gondolom, hogy ilyenkor még fontosabb, hogy aminek ki kell maradni, lehetőség szerint a forgatókönyvből essen ki, és ne a vágóasztalon, azaz ne forgassanak le fölösleges jeleneteket. Az adott körülmények között különösen nagy luxusnak tartom, ha egy forgatókönyv hibáit az utómunka során kell kijavítani."
"A forgatókönyvírás a filmezés egyik legfontosabb és legolcsóbb eleme" - szögezi le a felesben a Tesó és a Kész cirkusz! forgatókönyvét is jegyző Lovas Balázs, aki szerint egyértelmű a követendő irány: "A kreatív munka és az oktatás sem kerül sokba. Szerintem tényleg erre kellene koncentrálni ahelyett, hogy sírunk, hogy még mindig kevés a pénz a gyártásra. Lehet tízmilliárdokkal dobálózni, de nem azon múlik, hogy jobb legyen a magyar film: egyetlen átlagos játékfilm árából egy évig dolgozhatna a teljes piacot lefedő írói gárda, és megoldható lenne a szakemberek kinevelése."
Fényes szelek
A jó könyveknek azonban még utat is kell találniuk a rendezők és a producerek felé, ami nem könnyű itthon, ahol inkább a rendezők által jegyzett szerzői filmeknek van hagyományuk. Sándor Pál filmrendező, a Hunnia Filmstúdió vezetője szerint épp ez az egyik fő akadály: "Alapvető kérdés, hogy ne - tisztelet a kivételnek - a rendezők önbeporzása történjen a vásznon. Meggyőződésem: ahhoz, hogy dinamikusabb, igazabb, maibb dolgok jöhessenek létre a vásznon, szükségeltetnek forgatókönyvírók. Teljes egészében nyilván nem vehető át, ahogy odaát gondolják, egy forgatókönyv hatásmechanizmusa: ennél sokkal érzékenyebb a magyar film gondolkodása. De nagyon fontos, hogy bizonyos dolgokat hatásokban, karakterformálásban, történetvezetésben eltanuljunk, egyszerűen ahhoz, hogy hatni tudjunk, hogy el tudjuk mondani, amiről beszélni szeretnénk. Egyelőre szerintem dadog a magyar film." A stúdióvezető szándékait alátámasztja a Hunniának az RTL Klubbal közös, néhány hete zárult, többmilliós díjazású szinopszispályázata, mint ahogy működőképes filmes ötletekre vadászik a filmhu szeptember végéig futó hasonló kiírása is.
Más biztató jelek is utalnak a szakmán belüli berzenkedés oldódására. "Épül egy másikfajta filmes szakma Magyarországon, ami most már stabilan 4-5 alkotást jelent az éves 25-30-ból. Ezek nem rendezői, hanem közönségfilmek: ez a mi piacunk. Ezek általában reklámos irányból jövő rendezőkhöz kötődnek, akikben megvan a fogadókészség" - utal a Valami Amerikával és a Kontrollal fémjelzett irányzatra Schilling Zoltán. A script-factorys Sipos Tamás messzebbre menne a szemléletváltásban: "Akkor lehet majd változásról beszélni, ha több magyar filmes úgy fog nézni a filmgyártásra, hogy az nem feltétlenül csak a magyar közönségnek szól. Ha ez beindul, én látok lehetőséget arra, hogy olyan mennyiségben szülessenek forgatókönyvek, hogy az nemzetközi szinten is eladható produkcióhoz vezessen."
A forgatókönyvek fontosságát hangsúlyozó szemlélet a filmek finanszírozásában is kezd megjelenni: az állami támogatást szétosztó MMKA két éve már a filmek gyártásától szétválasztva, külön írt ki pályázatot forgatókönyvek fejlesztésére. (Igaz, a költségvetési megszorítások miatt azóta egyáltalán nem írták ki a pályázatot.) A Narancs által megkérdezettek egyöntetűen vallják: a következő ilyen pályázat kiírása előtt célszerű lesz levonni az első tanulságait, és kialakítani azokat a szűrőket, amelyekkel megítélhető: működik-e egy forgatókönyv vagy sem (emellett még a szakmának is el kell fogadnia, hogy nem minden film kap automatikusan gyártási pénzeket, amelynek a forgatókönyvét támogatták). Ha azonban beáll a rendszer, az megteremtheti a nyugodt munkakörülményeket az írók számára.
"Úgy hiszem, mindenekelőtt a forgatókönyv-írás állapotát kell rendbe tenni a magyar filmgyártásban - szögezi le még egyszer az Amerikában élve a helyzetet kívülről látó Gazdag Gyula. - De szerencsére zajlik a változás, és ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy talpra álljon a magyar film."
A komolyabb filmes hagyományokkal bíró országokban a vonatkozó egyetemi képzésnek is komolyabb múltja van (meglepő módon ez alatt nem csak nyugati országokat kell érteni: hollywoodi szakemberek gyakran szólnak elismeréssel a varsói, illetve az orosz filmfőiskolán zajló íróoktatásról). A slágernek számító amerikai, illetve brit iskolák általában posztgraduálisak, másik közös jellemzőjük pedig, hogy nehezen elérhetőek magyar halandók számára: a felvételi ugyanis általában korábbi forgatókönyvek és más írásművek alapján dől el, és persze a képzés sincsen ingyen, ösztöndíjak pedig legfeljebb bekerülés után vannak. De még a nehézségek ellenére is van, akinek önerőből összejön: a brit nemzeti filmfőiskola író szakán például jelenleg is magyar a hat hallgató egyike.
