Működésképtelenné válhat a 70-es, 80-as évek hazai és nemzetközi underground művészetét gyűjtő, folyamatosan fejlődő dokumentációs központ és kutatóhely, ha nem történik valami.
Október első két napján a Gödör Klub - egy másik, fenyegetett helyzetű intézmény - adott otthont a Segélykoncept fesztiválnak. A cél az volt, hogy tudatosítsák: a progresszív, underground, avantgárd, alternatív, nem hivatalos, nonkomform művészet értékeinek intézményes megőrzése ma Magyarországon nem biztosított, főleg, ha a nonprofit keretek között működő Artpool Művészetkutató Központ ellehetet-lenül és bezár. Noha mindkét nap eseményeit koncertek zárták, a fesztivál nevében nem elírás az a p: az Artpool gyűjtőkörének egy jelentős része a konceptuális művészet körébe sorolható.
*
"Megpróbáltunk úgy tenni, mintha egy szabad ország szabad polgárai lennénk, akik bármilyen civil kezdeményezésbe belefoghatnak, és ez a mi esetünkben az volt, hogy csináltunk egy művészeti központot" - mondja az 1979-es indulásról Klaniczay Júlia, az Artpool ügyvezetője. Fura titulus, hiszen már akkor is vitte az Artpool ügyeit, amikor az "ügyvezető" kifejezés még egyáltalán nem volt része a magyar nyelvhasználatnak, intézmény pedig eleve nem lehetett privát, csak állami vagy tanácsi. A szocialista berendezkedés eme értelmetlen korlátját nagyon keveseknek volt merszük semmibe venni; ő és férje, Galántai György képzőművész közéjük tartozott. Szellemi közösségre vágytak, szükségét érezték, hogy kapcsolatot tartsanak itthon és külföldön élő művészekkel, műveket és információt cseréljenek, gyűjtsenek, s mások számára is hozzáférhetővé tegyék mindezt. Megadták a formáját is. 'k lettek az Artpool. Lakásuk telephely és raktár, akkora postaforgalmat bonyolítottak, hogy még az el nem kobzott küldeményekből is hatalmas kollekció állt össze. Pecsétet csináltak maguknak. Eseményeket, kiállításokat szerveztek és dokumentáltak, s 1983-84-ben egy művészeti szamizdatot (AL = Aktuális Levél - Artpool Letter) is megjelentettek.
Így fest ma dióhéjban ez a művészeti projektként létrejött gyűjtemény: 6200 alkotó, művészcsoport vagy művészeti intézmény információs anyaga, több mint 500 ezer kutatható dokumentum, benne kb. 12 ezer kötetnyi könyv és katalógus, ötezer folyóirat, ezerórányi (kb. 5 ezer darab) nagyrészt digitalizált video- és 2 ezer, részben digitalizált hangdokumentum, 15 ezer fotó/dia/negatív. Folyamatosan fejlesztett honlapjára (www.artpool.hu) naponta 1500 (40 százalékban magyarországi) olvasó kattint rá, 1995 óta működő webszerverén a napi letöltések nagysága átlagosan 130 MB. Kutatókat, magyar és külföldi PhD-diákokat fogadnak, kiállításokat rendeznek - 1997 óta a saját erőből helyrepofozott közeli pincegalériában, a P60-ban (= Paulay Ede u. 60.).
Az elmúlt 25 év fejleményei közül a privát közintézmény státusa szempontjából alapvető változást a rendszerváltás hozott: létrehoztak egy alapítványt (pénz nélkül, apportként néhány műalkotás szolgált), amely immár jogi személyként megpróbálhatott intézményesülni. Kilép-ni a saját lakásból. Lehetséges székhelyként föl-merült az illegális kommunista párt hajdani, Visegrádi utcai lakása (valaha Kassák is élt itt, a munkásmozgalmi múzeumhoz került), végül a főváros kulturális főpolgármester-helyettese, Marschall Miklós jóvoltából 1991-ben hozzájutottak a jelenleg is használt, 160 nm-es Liszt Ferenc téri lakáshoz.
*
1992-től kezdve egy közhasznú szerződés keretében az Artpool rendszeresen kapott fővárosi támogatást (a szerződés pénzösszeget nem tartalmazott). Idővel - túl azon, hogy minden fővárosi költségvetési forintnak ezernyi helye van - úgy érzékelték: megcsappant a politikai érdeklődés az underground művészet rendszerváltó értékként is felfogható értékei iránt. Ez abban is tükröződött, ahogy a támogatás összegét fokozatosan devalválta az infláció. A kezdeti évi 6 millió mai értéken 36 millió volna, ehhez képest két lépésben érték el a jelenlegi 9,2 milliót - ebből az idei esztendőtől lejön a közös költség és a rezsi (évi egymillió Ft), amit addig külön keretből megkaptak.
A források bővítése végett pályáztak, ahol csak lehetett, például a Nemzeti Kulturális Alapnál, majd - kényszerűségből, immár kht.-ként - öt évre szóló közhasznúsági szerződést kötöttek a kulturális minisztériummal is. Alaposan megnövekedett és megdrágult az adminisztráció, de a támogatás miatt ez végül is megérte: 2000-ben 7 millió Ft-ot kaptak kht.-ként, ami tavaly 14 millióra nőtt, egy másik NKÖM-forrásból pedig 4 milliót húzott az Artpool Alapítvány is. 2005-re viszont mindössze 9 millió jutott a minisztériumtól, s ezzel párhuzamosan 2 millióról 300 ezerre csökkent a Nemzeti Civil Alaptól kapott dotáció is.
Így jött össze a tavalyihoz képest 7,7 millió forinttal kevesebb működési költség. Év elején is tudták, hogy kb. 22 millióból még a legtakarékosabb üzemmódban sem húzhatják ki az év végéig, de augusztusig még reménykedtek, hogy különböző pályázatokból kiügyeskedhetik a hiányt. Ekkor azonban a pályázati lehetőségek megszűntek, sőt egyes megítélt összegek is befagytak. Így fogyott el szeptemberre az Artpool idei működési kerete, s szólalt meg a mostani segélykiáltás: "Nincs min spórolni, nincs mit elhagyni."
Mindezek ellenére minden tervbe vett programot megtartottak és meg is fognak tartani az év végéig.
*
"Szerény véleményem szerint a közhasznú társaság teljesen alkalmatlan forma a nonprofit intézmények működtetésére - fogalmaz Klaniczay Júlia. - Minden novemberben üzleti tervet kell készíteni, amit pedig csak a várható bevétel ismeretében lehetne, ehhez képest a teljes nonprofit szférának halvány gőze sincs a következő évi bevételeiről. Röhej. Aki kitalálta, talán el tudja magyarázni, mire jó ez. De nem első-sorban finanszírozási, hanem elvi probléma ez: nonprofit módon ma nem lehet ilyen - infrastruktúrával, működési és személyi költségekkel rendelkező - intézményt működtetni Magyar-országon. Senki nem mondja, hogy nem lesz jövőre folytatás, és én sem tudom ezt elképzel-ni. A kérdés az, hogy szükség van-e ilyen intézményre vagy sem, és kinek a felelőssége, hogy létezzen ilyen. Bármennyire szívügyünk, szerintem nem lehet néhány ember felelőssége egy ilyen kultúrkincs megőrzése és működtetése. Nem dobozolhatom be, nem vonhatom ki csak úgy a forgalomból azt a hatalmas anyagot, amit ország-világ ismer és használ. Tudjuk jól, mi a sorsuk, és mikor jutnak hozzá a kutatók a hagyatékként beládázott kincsekhez."
Ha nem tud megmaradni teljesen független, nonprofit intézményként az Artpool, miért ne folytathatná tovább a munkáját valamely állami vagy önkormányzati intézmény keretén belül? Ha semmi nem indokolja, hogy az Artpool kizárólag független, nonprofit intézményként működjön, akkor miért ne lehetne állami feladat az underground archiválása (is)? E kérdések is felmerültek szombaton, a gödörbeli pódiumbeszélgetésen. Perneczky Géza művészettörténész elmondta, hogy az Artpoolhoz hasonló jellegű archívumok zöme Nyugaton már közgyűjteményekbe tagozódott be. Klaniczay Gábor történész szerint az újkor óta természetes folyamata a múzeumok születésének és gyarapodásának a magángyűjtemények közgyűjteményekbe kerülése, csak egy ilyen speciális archívum esetében, mint az Artpool, ügyelni kell arra, hogy működésének autonómiáját egy nagyobb intézményben is megőrizhesse. Az Artpool megszűnése éppúgy az emlékezetkultúra elleni bűntény lenne, mintha dokumentumok égnének el az Országos Széchényi Könyvtárban, vagy szalagok tűnnének el a Filmarchívumból - fogalmazott György Péter esztéta, aki szerint meg kell próbálni olyan helyzetet létrehozni, amelyben az Artpool hosszú távú megmentésével, befogadásával kapcsolatos kérdésre a kultúrpolitikai intézményrendszer illetékeseinek kínos lenne nemet mondaniuk.
