A kicsiny térben megjelenő anyag ugyan emlékkiállításnak álcázza magát, de jóval több annál. A kiindulópont Vető barátjának, az ún. második nyilvánosságban nonkomform életmódjáról elhíresült, de a nagyközönség előtt jórészt ismeretlen Csömöri István Csömének a tavalyi halála, illetve a Vető–Hajas Tibor–Csömöri „trió” közös tevékenysége. Ez utóbbi a kiállítás címét is adó, 1980. május 18-án a Bercsényi Klubban megvalósult performanszban csúcsosodott ki – így a kiállításon láthatók a performanszról készült, slide-show-ba rendezett fotók, továbbá hallható Hajas szövege is. A haláltematika már ebben a műben is benne van – lévén Vető az utolsó pillanatban „megfosztotta” Hajast a halálközeli élmény (öntudatlan) megélésétől.
A tér nagy részét a Csöméről készült fotók töltik meg – az installáció hátterében pedig olyan, halálra rezonáló elemek jelennek meg, mint a félig-meddig eltakart tükör és a téglából „faragott” halálfej. Nem véletlenül használtam az installáció szót; a fotósorozatok, szekvenciák ugyanis a „Csömöri-féle rendhagyó installációk szellemében” nem a falon sorakoznak, hanem X alakban lebegnek a térben. Ily módon azonban nagy részük szabad szemmel nem is látható, csak színházi látcsővel – szépen (bár kissé didaktikusan) példázva az „elsüllyedt undergroundhoz való hozzáférés lehetőségét/lehetetlenségét”.
A kiállítás alig titkolt (de teljesen elfogadható) célja Vető munkásságának újrapozicionálása, kiléptetése a „Hajas szerzőtársa” szerepéből. S valóban, Vető életútja és még teljesen fel nem tárt életműve igen érdekes, hiszen a Trabant zenekar alapító tagja már tizenöt éves korától készített fekete-fehér fotókat. Nem is akármilyeneket – még ha a galéria csupán egyetlen szegmensre, a barátokról (Baksa-Soós János, Hajas, Méhes) készített „szociokulturális” fényképekre fókuszál. De valahol el kell kezdeni.
acb NA, Bp. VI., Király utca 74., nyitva október 27-ig
