Kiállítás

Vető János: Virrasztás

  • - dck -
  • 2016. november 13.

Képzőművészet

A kicsiny térben megjelenő anyag ugyan emlékkiállításnak álcázza magát, de jóval több annál. A kiindulópont Vető barátjának, az ún. második nyilvánosságban nonkomform életmódjáról elhíresült, de a nagyközönség előtt jórészt ismeretlen Csömöri István Csömének a tavalyi halála, illetve a Vető–Hajas Tibor–Csömöri „trió” közös tevékenysége. Ez utóbbi a kiállítás címét is adó, 1980. május 18-án a Bercsényi Klubban megvalósult performanszban csúcsosodott ki – így a kiállításon láthatók a performanszról készült, slide-show-ba rendezett fotók, továbbá hallható Hajas szövege is. A haláltematika már ebben a műben is benne van – lévén Vető az utolsó pillanatban „megfosztotta” Hajast a halálközeli élmény (öntudatlan) megélésétől.

A tér nagy részét a Csöméről készült fotók töltik meg – az installáció hátterében pedig olyan, halálra rezonáló elemek jelennek meg, mint a félig-meddig eltakart tükör és a téglából „faragott” halálfej. Nem véletlenül használtam az installáció szót; a fotósorozatok, szekvenciák ugyanis a „Csömöri-féle rendhagyó installációk szellemében” nem a falon sorakoznak, hanem X alakban lebegnek a térben. Ily módon azonban nagy részük szabad szemmel nem is látható, csak színházi látcsővel – szépen (bár kissé didaktikusan) példázva az „elsüllyedt undergroundhoz való hozzáférés lehetőségét/lehetetlenségét”.

A kiállítás alig titkolt (de teljesen elfogadható) célja Vető munkásságának újrapozicionálása, kiléptetése a „Hajas szerzőtársa” szerepéből. S valóban, Vető életútja és még teljesen fel nem tárt életműve igen érdekes, hiszen a Trabant zenekar alapító tagja már tizenöt éves korától készített fekete-fehér fotókat. Nem is akármilyeneket – még ha a galéria csupán egyetlen szegmensre, a barátokról (Baksa-Soós János, Hajas, Méhes) készített „szociokulturális” fényképekre fókuszál. De valahol el kell kezdeni.

acb NA, Bp. VI., Király utca 74., nyitva október 27-ig

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.