Kiállítás

Vincze Ottó: River Pool

  • - dck -
  • 2016. november 6.

Képzőművészet

Szentendre mostanság az Art Capital címért száll ringbe. Voltaképp mindegy, hogy ez a nagyravágyó gondolat (egész pontosan Gulyás Gábor, a szentendrei múzeumok igazgatójának cseppet sem álszerény törekvése) mennyire reális; viszont a végeredmény szempontjából elmondható, hogy nyártól kezdve igenis vannak jó kiállítások a Duna-parti városban.

Köztük Vincze Ottó dunai installációja, amely a kikötőtől pár száz méterre (s ez itt a nem bújtatott reklám helye), a Kacsahajó söröző/
bisztró közelében úszik a vízen. Persze nem úszik, hanem lebeg; a hajózási bóják rögzítve vannak a mederhez. De hát nem is igazi bóják ezek, hanem nagyra püffedt biliárdgolyók. A művész korábban is készített úgynevezett vízi installációkat (az Infopark tizennyolc méter magas átriumába vagy a MOM üzletközpont központi terébe, nem beszélve olyan korai munkáiról, amikor például esővizet gyűjtő poharakkal tagolt/osztott fel egy mezőnyi területet). Ahogy Vincze egy interjúban el is mondja, a rögzített színes/számos golyók fordított biliárdhelyzetben vannak (lévén, hogy nem ők mozognak, hanem a „tábla”), továbbá néhány „kakukktojás is szerepel a térinstallációban” (azért az installációra ne ragasszuk már rá a téri jelzőt, hisz maga a szó is erre utal!). A kakukktojások a színes golyó-lufiktól elütő, fehér bóják, rajtuk pedig a régi szentendrei kereskedők jelvénye, a kettős kereszt, a horgony és a négyes számjegy (a kereszt jelzi a pravoszláv egyházi köteléket, a horgony a folyami kereskedési jogot, a szám pedig a kereskedelmi jutalék százalékára utal).

Persze ez csak érdekes adalék. De a látványban, a lebegő vízi ballonok képében van valami megnyugtató. Hogy nem szükségszerű, hogy tétován sodródjunk az árral, hogy egy sorsszerűnek hitt eseménysor is megállítható. Hát akkor merjünk végre egy kicsit pozitívnak is lenni!

 

Szentendrei Duna-korzó, október 30-ig

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.