Kiállítás

Vincze Ottó: River Pool

  • - dck -
  • 2016. november 6.

Képzőművészet

Szentendre mostanság az Art Capital címért száll ringbe. Voltaképp mindegy, hogy ez a nagyravágyó gondolat (egész pontosan Gulyás Gábor, a szentendrei múzeumok igazgatójának cseppet sem álszerény törekvése) mennyire reális; viszont a végeredmény szempontjából elmondható, hogy nyártól kezdve igenis vannak jó kiállítások a Duna-parti városban.

Köztük Vincze Ottó dunai installációja, amely a kikötőtől pár száz méterre (s ez itt a nem bújtatott reklám helye), a Kacsahajó söröző/
bisztró közelében úszik a vízen. Persze nem úszik, hanem lebeg; a hajózási bóják rögzítve vannak a mederhez. De hát nem is igazi bóják ezek, hanem nagyra püffedt biliárdgolyók. A művész korábban is készített úgynevezett vízi installációkat (az Infopark tizennyolc méter magas átriumába vagy a MOM üzletközpont központi terébe, nem beszélve olyan korai munkáiról, amikor például esővizet gyűjtő poharakkal tagolt/osztott fel egy mezőnyi területet). Ahogy Vincze egy interjúban el is mondja, a rögzített színes/számos golyók fordított biliárdhelyzetben vannak (lévén, hogy nem ők mozognak, hanem a „tábla”), továbbá néhány „kakukktojás is szerepel a térinstallációban” (azért az installációra ne ragasszuk már rá a téri jelzőt, hisz maga a szó is erre utal!). A kakukktojások a színes golyó-lufiktól elütő, fehér bóják, rajtuk pedig a régi szentendrei kereskedők jelvénye, a kettős kereszt, a horgony és a négyes számjegy (a kereszt jelzi a pravoszláv egyházi köteléket, a horgony a folyami kereskedési jogot, a szám pedig a kereskedelmi jutalék százalékára utal).

Persze ez csak érdekes adalék. De a látványban, a lebegő vízi ballonok képében van valami megnyugtató. Hogy nem szükségszerű, hogy tétován sodródjunk az árral, hogy egy sorsszerűnek hitt eseménysor is megállítható. Hát akkor merjünk végre egy kicsit pozitívnak is lenni!

 

Szentendrei Duna-korzó, október 30-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.